A fogadós áldásainak titka

A híres Ávráhám Jehosua Heschel rabbi Opatów városának zsidó közösségét vezette. Egy közeli faluban élt Pszáchjá, a zsidó fogadós, aki híres volt vendégszeretetéről. Szorgalmasan dolgozott, és fáradhatatlanul szolgálta ki a fogadójába betérő vendégeket. Egyszer aztán híre ment, hogy ahányszor Pszáchjá megáldott valakit, az áldás valóra vált. Egyre többen látogatták hát a kocsmáját, hogy áldást kapjanak tőle. Heschel rabbihoz is eljutott a csodatevő fogadós híre, és elhatározta, hogy megtudja, mi Pszáchjá titkának nyitja.

A rabbi álruhát öltött, és elsétált a kocsmába. Benyitott és Pszáchjá jó szívvel fogadta őt. Szobát vett hát ki, és figyelni kezdte a kocsmárost, aki mindent megtett annak érdekében, hogy vendégei elégedettek legyenek. Sokan csak azért jöttek, hogy kiönthessék a szívüket Pszáchjának, aki ezután megáldotta őket, majd távoztak. A rabbi azt is megfigyelte, hogy – miután fizettek neki – Pszáchjá a fal egy repedésébe dugta a pénzt.

Elérkezett az a nap, amikor Heschel rabbinak el kellett hagynia a fogadót, ám a kocsmáros titkát még mindig nem fejtette meg. Elhatározta hát, hogy felfedi kilétét. Így is tett. Pszáchjá megdöbbent, amikor meghallotta, hogy ki volt a vendége, és mi járatban van, és őszintén bevallotta neki, hogy nem tudja, mit tett, aminek érdemében áldásai valóra válnak.

A rabbi azonban nem tágított, mert bizonyos volt abban, hogy a fogadós valami egészen rendkívüli tettet hajtott végre korábban és ezért teljesednek be sorra az áldásai. Unszolására Pszáchjá elmesélte neki a fogadó történetét: „Hosszú éveken át éppen, hogy csak megéltem a családommal a fogadómból. De hittem az Örökkévalóban, imádkoztam Hozzá, és imáim mindig meghallgatásra találtak. Szűkösen, de eléldegéltünk a feleségemmel és egyre sokasodó gyermekeinkkel. Ám egyszer csak minden megváltozott: Isten nem hallgatta meg többé az imáimat, a vevők elmaradoztak, és egyre nehezebben teremtettem elő a mindennapi betevőre valót. Ekkor a feleségem azt javasolta, hogy keressek magamnak egy társat, akivel együtt vezethetem a fogadót.”

„Neki is indultam hát, hogy üzlettársat keressek, de akármerre mentem, nem találtam senkit, aki alkalmas lett volna erre. Ekkor arra gondoltam: miért ne lehetne maga az Örökkévaló a partnerem? Kigondoltam hát a részleteket, és hazatértem. Nyomban munkához láttam: egy kis, kétrészes szekrényt építettem a falba – az egyik része Istené, a másik az enyém. Valahányszor pénzt kapok, mindig ebbe teszem, ezen a kis résen át.”

Heschel rabbi mosolyogva né­zett Pszáchjára: „Most már mindent értek: az erős hited éppen elég ok arra, hogy az Örökkévaló fi­gyelembe vegye és teljesítse az ál­dá­saidat.”