A gázai terrorszervezetekkel folytatott harc legutóbbi állomása a Somer háchomot – a Falak Őrzője elnevezésű, 11 napos hadművelet volt. A fegyveres konfliktus kirobbanását heteken át tartó, egyre intenzívebben jelenlevő merényletsorozat előzte meg. De mi vezetett idáig?

Közvetlen kiváltó okaként a Simon Hácádik lakónegyedben történteket, illetve a Templom-hegyen és az óváros muszlim negyedében lezajlott rendőri akciókat nevezték meg. Mindez persze csupán ürügy volt a terrorra, hiszen ingatlanjogi viták mindig is voltak a városban, ahogy az izraeli rendőrség korában is erélyesen lépett fel a rámádán során erőszakossá váló arabokkal szemben. A háború kirobbanásához hozzájárult az Izrael és az arab világ közötti kapcsolatok látványos javulása, a két egymással rivalizáló palesztin terrorszervezet, a Fatah és a Hámász vetélkedése, illetve az új amerikai elnöktől várt Izrael-kritikus politika. A feszültséget már egy ideje érezni lehetett a levegőben, gondoljunk csak a fővárosban egyre gyakoribbá váló, elsősorban háredi zsidókat érő támadásokra, illetve a kevert arab-zsidó lakosságú városok egyre puskaporosabbá váló hangulatára.

 

Az ingatlanvita

Kezdjük azzal, hogy mi történt Je­ru­zsálem Simon Hácádik nevű negyedében, mely az ott eltemetett, éle­tében igen igazságosnak tartott egy­kori jeruzsálemi főpap után kap­ta a nevét. A föld tulajdonjogi viszonyait – mint Izraelben oly sok helyen – a másfél évszázaddal ezelőtti ot­tomán jogszabályok határozzák meg. Hozzájárulnak ehhez az elmúlt évszázad történelmi viharai és a fennhatóság kérdése. A máig érvé­nyes ottomán törvények, valamint az elmúlt évtizedekben aláírt szerződések és egy 1970-ben az izraeli Kne­szetben hozott törvény alapján 58 arab család kapott néhány héttel ezelőtt figyelmeztetést, melynek értelmében el kell hagyniuk az általuk használt, ám mások tulajdonában le­vő ingatlanokat. Az eredetileg zsi­dó tulajdonban álló földterületen álló házakba azután költöztek arab lakosok, hogy 1948-ban, a füg­getlenségi háborúban Jordánia meg­szállta Jeruzsálem keleti részét. Az 1967-ben lezajlott hatnapos háború során Izrael egyesítette a szent várost és az egykori tulajdonosok jelezték, hogy igényt tartanak az ingatlanokra. Hosszas jogi huzavona után a bíróság végül nem kötelezte az arab lakókat távozásra, ám bérleti díj megfizetését írta elő a számukra. Miután erre nem voltak hajlandóak és engedély nélküli építkezésbe is fogtak, a bíróság elrendelte a kilakoltatásukat. Az ezzel kapcsolatos perek évtizedek óta folynak. A bírósági döntést korábbi végzések is megelőzték, legutóbb 2009 és 2011 között hágtak magasra az indulatok, és a mostani döntés ismét felkorbácsolta ezeket. A Gázát uraló Há­mász ultimátumot adott: amennyiben Izrael nem áll el a kitelepítéstől és nem vonja ki a rendfenntartóit mind az érintett területről, mind a Templom-hegyről, úgy megkezdik a rakétatámadásokat.

 

Az időzítés

Ehhez a puskaporos hangulathoz járult hozzá az időzítés is. Rámádán hónapja alatt minden évben megnő a zsidók ellen elkövetett arab támadások száma és különösen nagy a merényletek veszélye a szent hónapot záró ál-kádr ünnep estéjén és az azt megelőző napokon. A Templom-hegyen álló Ál-Ákszá mecsetbe 90 ezer muszlim zarándok érkezett ebből az alkalomból, akik néhány napon át többször is összecsaptak a rendet felügyelő rendőrökkel és jelentős készletet halmoztak fel a mecsetben szikla méretű kövekből, súlyos, nehéz tárgyakból és egyéb fegyverekből. Ezekben a napokban többször támadtak a hegy tetejéről a Siratófalnál imádkozó zsidókra is. Ekkor „a jeruzsálemi események megtorlásaként” már Gázából is egyre sűrűbben érkeztek a rakéták és a gyújtó léggömbök, melyek számos helyen okoztak tüzet Izrael Gázához közeli területein.

Mindeközben a Palesztin Autonómia területén is forrtak az indulatok. Az izraeli hadsereg számtalan alkalommal csapott össze a gyújtóbombákkal, kövekkel és tűzfegyverekkel támadó tüntetőkkel, továbbá több terrorakciót akadályozott meg. Egy fegyveres merényletben azonban három fiatal zsidó sérült meg és egyikük, Jehuda Guetta később belehalt sérüléseibe.

Jeruzsálemben különösen magasra csaptak az indulatok. Amikor az egyik támadást, melynek során egy arab fiatal pofozott meg egy háredi tinédzsert a villamoson, felrakták a TikTok videómegosztó oldalra, teljesen elszabadult a visszafojtott feszültség és egyre több hasonló jellegű incidens történt. Válaszként radikális zsidó csoportok (elsősorban a Benci Gopstein fémjelezte Lehava aktivistái) is provokatív felvonulásokat tartottak és összecsapásokra került sor a rendőrök, illetve a zsidó és az arab csoportok között.

Szerencsétlen egybeesésként rámádán zárónapja volt a Jeruzsálem újraegyesítését ünneplő Jeruzsálem-nap estéje is, amikor százezrek özönlenek a fővárosba, illetve a Siratófalhoz, hogy megünnepeljék ezen örömteli napot. A központi eseményt, a hagyományos zászlós táncot végül lefújták és a nap során számos iskola is elállt hagyományos Jeruzsálem-napi programjától és a felvonulástól a városban. Este megindultak a rakétatámadások és amire ritkán kerül sor (legutóbb 2014-ben), Jeruzsálemben is megszólaltak a szirénák. Ettől fogva 11 napon át több ezer rakétát lőttek ki Gázából Izraelre, részben a déli területekre, melyek az elmúlt évtizedekben rengeteget szenvedtek már a rakétatámadásoktól, részben pedig az ország sűrűn lakott középső vidékére, Tel-Avivra és környékére. A nagy hatótávolságú rakéták mellett páncéltörő rakétákat is bevetettek a határkerítés közelében haladó izraeli járművek ellen.

 

Egymásnak feszülő szomszédok

Ha eddig nem lenne kellőképpen bo­nyolult a helyzet, mindehhez hoz­zájött a kevert zsidó és arab la­kosságú városokban kitört lincshangulat. Lod, Ramle, Jáfó, Akkó és más városok a harmonikus együtt­élés fellegvárainak számítot­tak – egészen mostanáig. A Gáza-környéki és a fővárosi események ha­tására ezekben a városokban is fel­színre törtek az indulatok. Renge­teg zsidót ért támadás, autókat, üzleteket, zsi­nagógákat és oktatási intézménye­ket gyújtottak fel és tettek tönkre. Előfordult, hogy olyan arabok támadtak zsidó szomszédjaikra vagy mutatták meg az utcán vonuló csőcseléknek, hogy a ház előtt parkoló autók közül melyik áll zsidó tulajdonban, akik évek-évtizedek óta jó viszonyban álltak egymással. Mindeközben egy mecsetet és egy muszlim temetőt is támadás ért és az erőszakos események több halálos áldozatot is követeltek. Zsidó nők és gyerekek menekültek el Lodból, csak a férfiak maradtak hátra, hogy őrizzék a tulajdonukat. Ahogy a Gázából Izraelre kilőtt rakéták száma növekedett, úgy erősödött az erőszak is ezekben a városokban, elsősorban Lodban. A rendőrség kép­telen volt kezelni a helyzetet, ezért határrendészek ezreit vezényel­ték a városba, éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el, a hírszerzési feladatokat pedig a titkosszolgálat vette át a rendőrségtől.

 

A kommentháború

Míg a fenti eseményeket a nemzet­közi sajtó kisebb mértékben kommentálta, a gázai események jóval nagyobb hangsúlyt kaptak. A tényeket azonban igen gyakran elferdítve közölték, illetve az eseményeket mindenféle háttér nélkül adták hírül. Az információk szándékos eltorzítása és a pontatlan, egyoldalú, a tényeket semmibe vevő közlések nyomán az egész világon szóban és tettekben is elszabadult az Izrael-ellenesség köpenyébe burkolt antiszemitizmus. Számos nyugat-európai és észak-amerikai városban támadtak zsidó járókelőkre és zsinagógákra, az Izrael-ellenes felvonulásokon pe­dig a zsidó állam elpusztítását kö­vetelték.

 

Az áldozatok száma

Ahhoz, hogy megértsük, mi történt és miért volt jóval több halálos áldozat a gázai oldalon, mint Izraelben, hogy miért volt annyi gázai gyermek az áldozatok között és hogy miért volt kénytelen Izrael azokat a helyszíneket támadni, melyeket támadott, szükségünk van némi háttér-információra.

Ezek közül elsődlegesen fontos, hogy a Hámász terrorszervezet az olyan, kulcsfontosságú harcászati pontjait, mint rakétakilövő állások, terroralagutak bejárata, katonai építmények stb. mindig civil épületek, lehetőség szerint kórházak, oktatási intézmények, mecsetek vagy többemeletes lakóházak közvetlen közelébe telepíti, sőt sokszor ezekben az intézményekben vannak ezek az egységek. Amikor tehát Izrael célzottan egy-egy rakétakilövő állást vagy hasonló célpontot akar megsemmisíteni (és saját polgárainak védelme érdekében ezeket meg kell semmisíteniük), akkor igen jelentős az esélye annak, hogy civil áldozatok is lesznek. Hozzátartozik még a képhez, hogy a Gáza-övezet a világ egyik legsűrűbben lakott területe. Azt is fontos megemlíteni, hogy az Izraelre kilőtt több ezer rakéta közül több száz nem ért át a határon és még Gázában csapódott be. A legtöbb civil áldozatot ezek a rakéták szedték a gázai lakosok körében. A Hámász terroristái Gáza alatt kiterjedt alagúthálózatot hoztak létre. Ez a „gázai metró”, melyet Izraelnek szintén nagy mértékben meg kellett rongálnia a saját védelmében. Az alagutak egy része a határ alatt átnyúlva izraeliek elleni támadások céljából épült, más részük pedig a terroristák gyors mozgását tette lehetővé a civil lakosság otthonai alatt és kiterjedt fegyverraktárként szolgált. Az izraeli hadsereg minden lehetséges eszközzel azon van, hogy minimalizálja a civil áldozatok számát: papír alapú és telefonos üzenetet küld a megcélzott épület lakóinak, nagyot durranó, de kárt nem okozó figyelmeztető bombákkal jelez a lakosoknak és időt is ad az evakuálásra. A Hámász azonban maradásra biztatja az ott lakókat…

Ezzel szemben Izrael minden eszközzel védi a civil lakosságát. A vaskupola rendszer a rakétatámadások jelentős részét kivédi, számos otthonban vagy lakóházban gyorsan elérhető óvóhely áll a lakók rendelkezésére és a lakosság tudja, mit kell tennie, ha megszólal a légvédelmi szirénák fel-le hullámzó hangja.

A harcok során 13 izraeli esett áldozatul (köztük arabok és külföldi vendégmunkások is). A legfiatalabb áldozat a hatéves Ido Avigail volt, aki akkor szerzett halálos sebesülést, amikor a család otthonát rakétatalálat érte és tragikus módon szétrobbant a biztonsági szobájuk ablaka. A szanaszét repülő szilánkok mindenkit megsebesítettek a szobában. A gyermek néhány óra múlva belehalt sérüléseibe. A gázai oldalon több százra rúg a halottak száma. Az izraeli hadsereg precíziós technikáinak köszönhetően számos magas rangú Hámász-vezetőt sikerült likvidálni a civil áldozatok minimalizálásával, a terroralagutakra mért csapások nyomán pedig több tucat terrorista lelte halálát a föld alatt. Ez utóbbihoz egy rendkívül ügyes taktikai húzás vezetett: a médiában „kiszivárogtatták”, hogy Izrael megkezdi a szárazföldi behatolást Gázába. A hírre nagy számú terrorista özönlött az alagutakba, hogy felkészüljenek a harcra, ám ekkor Izrael légicsapást mért az alagutakra és a benne összegyűlt merénylőkre.

 

Támadás északról

Hogy még nehezebb legyen a helyzet, Izraelt északról is érték rakétatámadások, bár hamar kiderült, hogy a siíta Hezbollah terrorszervezet ezzel csupán a szolidaritását akarta kifejezni a Hámásszal és nem akart újabb frontot nyitni. Ennek megfelelően Izrael is csak jelzésértékű ellentámadást hajtott végre Libanonban.

 

A tűzszünet

Ahogy teltek a napok, a Hámász egyre többször kért tűzszünetet Iz­raeltől. A korábbi fegyveres konf­lik­tusokkal szemben Izrael ez alkalommal nem engedett azonnal a nemzetközi nyomásnak, hogy fo­gadja el mihamarabb a tűzszüne­tet. Meglepő módon az Izraellel kri­tikus Demokrata Párt színeiben meg­választott Joe Biden elnök sem for­szírozta a fegyvernyugvást. Kato­nai és politikai vezetők egyaránt úgy nyilatkoztak, hogy amíg meghatározott célokat el nem érnek, addig nem köt Izrael tűzszünetet. A helyzet komolyságát mutatja, hogy Izrael tartalékosokat hívott be és állított a gázai határra, ám az ő bevetésükre végül nem került sor. Egy szárazföldi hadművelet bizonyosan katonai áldozatokkal is jár és ezt Izrael minden áron szerette volna elkerülni.

A szokás szerint egyiptomi közbenjárással létrejött tűzszüneti megállapodás végül május 21-én, éjjel kettőkor lépett életbe. A Hámász terroristái az utolsó pillanatig lőtték Izraelt, de a kijelölt határidőben valóban megszűntek a támadások. Azóta, bár rakéták nem hullanak Izraelre, lapzártánkig már sor került az első, Gázából indított támadásra. Június elsején gyújtóléggömböket küldtek át Gázából Izraelbe, melyek nagy területen okoztak pusztító tüzet. Az izraeli vezetés úgy döntött, szemet huny a provokáció felett, és nem kockáztatja az erőszak kiújulását. Arról, hogy a lapzártánkkor még fennálló csend meddig tart ki, megoszlanak a vélemények, de a legoptimistább szakértők sem jelöltek meg öt évnél hosszabb békés időszakot.

Chana és Naftali Deutsch írása

Szijjártó Izraelben:

a jövőben is ki fogunk állni izraeli barátaink mellett

 

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter rövid látogatásra érkezett Izraelbe, ahol elsőként izraeli kollégája, Gabi Áskenázi fogadta. Szijjártó látogatása során többször is deklarálta, hogy Magyarország kiáll Izrael mellett és elismeri a zsidó állam önvédelemhez való jogát, ahogy ezt Facebook-oldalán is írta: „Mi természetesen kiálltunk, és a jövőben is ki fogunk állni izraeli barátaink mellett, és elismerjük az önvédelemhez való jogukat.”

A miniszterek két megállapodást írtak alá, egyet a nemzetközi segítségnyújtással, egyet pedig a holokauszttagadás elleni küzdelemmel kapcsolatban. Az aláíráskor jelen volt Jákov Hadas-Handelsman Izrael budapesti nagykövete, valamint Benkő Levente Magyarország izraeli nagykövete is.

Ezután Szijjártó Péter Gabi Áskenázi társaságában Petách Tikvában ellátogatott egy, a Hámász rakétái által eltalált épülethez. Az itt tartott közös sajtótájékoztatón Gabi Áskenázi külügyminiszter Magyarországot mint Izrael „erős barátját” jellemezte, és megköszönte a magyar kormány és a magyar emberek kiállását Izrael mellett a Falak Őrzője hadművelet kapcsán.

Szijjártó Péter a sajtótájékoztatón többek között beszélt arról is, hogy Magyarország gyakorlati segítséget fog nyújtani a terrortámadások ellen Izraelnek, mobil és taktikai óvóhelyek gyártásával: „Magyarország stratégiai jelentőséget tulajdonít a magyar–izraeli együttműködésnek. Mi nemcsak beszélünk erről, hanem teszünk is róla. Ma megállapodást ír alá egy izraeli védelmi ipari vállalat és egy magyar építőipari vállalat, ennek értelmében izraeli megrendelésre Magyarországon ezernél is több olyan speciális mobil és taktikai óvóhelyet fognak legyártani, amelyeket aztán később itt, Izraelben fognak használni a rakétatámadásokkal szembeni védekezésben” – jelentette be Szijjártó Péter. Ezek az óvóhelyek izraeliek tízezreinek jelenthetnek biztonságot a rakétatámadások idején.

A magyar külügyminiszter ezután látogatást tett Benjámin Netanjahu miniszterelnöknél is. „Nagyon hálásak vagyunk a barátainkért, akik közé önök is tartoznak. A lista tetején állnak” − mondta az izraeli kormányfő.

Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 143. szám – 2021. június 1.