A “CUKROSBÁCSI” LELKEKRE VADÁSZIK KÁRPÁTALJÁN

Misszionárius tevékenység Ungvárott, Munkácson és Kárpát-Ukrajna magyarlakta városaiban * Protestáns hittérítő mond drósét az egyetlen ugvári zsidó templomban * Jom HáÁcmáut-ünnepség és HáTikvá a lélekvadászok által felállított templomban * Szeretetcsomagok és Újtestamentum Munkácson is * A zsidó világ megmozdul: a Mazsihisz két vagon burgonyát küldött az ungvári zsidó nélkülözőknek * Az Ungvárról és Munkácsról elszármazottak gyűjtőakciója * Negyvennégy kárpátaljai zsidó gyerek a szarvasi Lauder–Joint-táborban

Mindössze néhány ezer zsidó maradt a valamikor Magyarországhoz tartozott Kárpátalján, legtöbbjük idős, beteg, szűkölködő ember. A zsidó világ elfelejtette őket. Van azonban más, aki gondol rájuk: az utóbbi hónapokban Dániából, Belgiumból misszionáriusok érkeztek Ungvárra és Munkácsra, és gyógyszereket, élelmiszercsomagokat osztogatnak a nélkülöző zsidóknak. Ám ezt nem ingyen teszik: Jonny Noer és lélekvadász társai minden élelmiszercsomaghoz egy magyar, illetve orosz nyelvű Újtestamentumot mellékelnek.

Amikor legutóbb Kárpátalján jártam, hogy ott rekedt zsidó testvéreinket meglátogassam, meghívtak az Izrael Állam Függetlenségi Napja alkalmából rendezendő ünnepségre a “parkba”. Ki rendezi, és mi az a “park”? – kérdeztem. Kiderült, hogy a “rendező” Jonny Noer volt újságíró és aktív misszionárus, aki nemrég érkezett Ungvárra húsz társával egyetemben. Már szónokolt egy ungvári zsidó templomban szombaton, ahol kifejtette, hogy szerinte “a zsidóság és a kereszténység egy és ugyanaz”, úgyszólván semmi különbség nincs köztük, és különben is “szeressük egymást, emberek”. A helyi zsidók között cukrot, lisztet, olajat és egyéb élelmiszereket osztanak az “emberszerető” lélekvadászok, az öregeknek pedig drága és beszerezhetetlen gyógyszereket adnak. A gyanútlan zsidók örömmel fogadják az Újtestamentummal egybekötött “humanitárius” segítséget, és meg vannak győződve a misszionáriusok emberbaráti szándékairól.

A “parkban” keresztény templomot állítottak fel Jonny és társai, amelyet egy Dávid-csillag és egy kereszt ékesít. Az ünnepségen a misszionáriusok énekkara héber dalokat énekelt, köztük a HáTikvát – az izraeli himnuszt – és egyéb zsidó melódiákat. Jonny ünnepi beszédében elismételte, hogy a két vallás között semmi különbség nincs, csupán “egyes dogmatikusok élezik ki az ellentéteket”. Ezzel rám célzott a csuhás, mert közöltem az ünnepségre a csomagok reményében összecsődült zsidókkal, hogy nem lépek be nem zsidó templomba…

Jonny Noer szerint csoportjuk októberig marad Ungváron, és onnan járják majd a zsidók lakta területet, Munkács, Beregszász, Huszt, Nagyszőllős térségét.

Hogy Munkácson is érezhető már a lélekvadászok hatása, az egy levélből derül ki, amelyet onnan küldtek Amerikába. A levélben ezt írják: “… az utóbbi időben kaptunk leveleket egy keresztény társaságtól, amelyben közlik, hogy mivel Jézus eredetileg zsidó volt… ők segíteni akarnak a zsidókon, és csomagokat küldenek… volt, aki válaszolt nekik, és kapott csomagot…”

Zsidó mentőmunka

Amikor kitudódott, mi történik Kárpátalján, megmozdult a zsidó világ. A Joint elhatározta, hogy ezentúl törődni fog az elhanyagolt országrészben élő zsidókkal – erre Charles Hoffmann, a Joint ukrajnai képviselője személyesen tett nekem ígéretet. A Joint abba is beleegyezett, hogy az általam összeírt negyvennégy kárpátaljai – túlnyomórészt ungvári – zsidó gyerek részt vegyen az idei szarvasi táborozáson. A gyerekek meg is érkeztek, nagyon jól érezték magukat, és megerősödött zsidó öntudattal mentek vissza. Mindegyikük megkapta a Smá Jiszráél című könyv orosz nyelvű példányát, amely a mindennapi zsidó életet ismerteti.

Ugyanakkor az Ungvárról és Munkácsról elszármazottak is akcióba léptek. Pénzt gyűjtöttek, s ennek egy részét élelmiszer formájában már ki is osztották. Az ungváriak részéről dr. Spiegel Jehuda izraeli ügyvéd volt tevékeny ez ügyben. A Munkácsról elszármazottak is ígértek segítséget. A budapesti hitközség nevében Zoltai Gusztáv igazgató két vagon burgonyát küldött Ungvárra.

A Kárpátalján felejtett zsidók életének legszomorúbb periódusa ez. Megengedhetetlen, hogy lelkiismeretlen kufárok kihasználják az ottani zsidók szorult helyzetét, és egy kiló cukorral próbálják őket eltántorítani őseik hitétől. Sürgős és hatékony segítségre van szükség! Munkács, Ungvár, Huszt és Nagyszőllős valamikor tősgyökeres zsidó városok voltak. Ne engedjük, hogy a maradék zsidók most a “cukrosbácsik” martalékaivá váljanak!

Baruch Oberlander

 

Megjelent: Egység Magazin 3. évfolyam 11. szám – 2014. július 28.