A CHÁBÁD MOZGALOM ZÁSZLÓT BONTOTT

A nemrégiben elhunyt Benedek Pál újságíró emlékére közöljük az izraeli Új Kelet napilapban publikált cikkét, mely a Chábád Lubavics Egyesület megalakulásáról, valamint Oberlander Báruch rabbi és felesége Magyarországra érkezéséről szól.

A Chábád mozgalom térképén Magyarország a boldog békében is “fehér folt” volt. Az anyaországi zsidó társadalom nem volt igazán nyitott a chaszidizmus befogadására. Eltekintve Nagykállótól, Olaszliszkától – és az első világháború után – Nagyváradtól, ahol a vizsnyici rebbe telepedett le és a hatása nyugati irányban is elterjedt. Továbbá Máramaros-sziget elmítendő, ahol nem csak a Teitelbaumok éltek. Maga a belzi rebbe Magyarországon át menekült (a jólértesültek szerint állítólag Kállay Miklós miniszterelnök egymillió pengőt kapott, mert fedezte az útját).

Magyarországra nem jutott el a guri, az Alexander és más rebbék szava, de ezekről a chászid áramlatokról legaláb hallottak az orthodoxián belül.

A Chábádról – egy szót sem.

Mert a Chábád – a lubavicsiek chászid mozgalma – a messzi Oroszország zsidóságának szellemi képződménye volt, a magyar ugar orthodoxiája meg inkább a lengyelországi áramlatokkal tartotta a tisztes távolságot.

Most új korszak hajnalán vagyunk. A Chábád mozgalom világszerte terjeszkedik, a forrósító hatása egyre több országban érzékelhető, s néhány hete Budapeten is zászlót bontott.

A New Yorkban székelő rebbe első személyes megbízottja az összes hivatalos engedélyek birtokában megérkezett a magyar fővárosba.

Megjelent ugyanis egy jogszabály, amely lehetővé teszi, hogy valamennyi egyház, illetve vallási csoportosulás szabadon hírdetheti az eszméit a papjai által. A szerzetesrendek és a különféle diakonia – szervezetek is virágzanak – szinte hihetetlen, hogy negyven évig tartó elhallgattatás után hetek alatt erőre kaptak és fájuk lombosodik – a chászid mozgalomnak sem áll semmi sem az útjában.

Figyelemmel volt erre a lubavicsi rebbe, s elküldte Pestre az egyik kedves tanítványát, a 23 esztendős Oberlander Báruch rabbit, aki már a tengeren túl született, de budapesti származású a család – pontosabban a mamája makói, a Gombó családhoz tartozik – de a nagyapja még zsidó tanító – mölámed – volt Budapesten.

Mi a Chábád célja a Duna partján?

Felkerestem tehát Báruchot, aki fiatal, öt hónapja chupá alá vezetett feleségével, Bát Sevával látott a pesti Chábád-központ szervezéséhez. Az asszonykának magyar irodalmi vonatkozása is van, ugyanis a nagyapja Cvi Jáir, a New Yorkban élő héber költő, aki fiatalabb korában – de olykor azóta is – súlyt helyez arra, hogy legszebb verseit magyarul is publikálja.

Oberlander Báruch határtalan ambícióval látott munkához. Hívja-várja azokat, akik az ősi forrásból akarják oltani a szomjukat és életformájával, lángoló hitével másokat is magával ragad. A hittérítők buzgalmával dolgozik – de csak a zsidókat akarja közelebb hozni hitünkhöz. Más hitet valló emberek megtérítésével – népünk sok évszázados hagyományának megfelelően – nem foglalkozik. Ez nem tartozik az ügykörébe.

Ottlétemkor házi ünnepséget rendezett az otthonában elul hó 18-án. Ez kifejezetten chászid emléknap. Tudnivaló, hogy a Bást – a Báál Sém Tov – és az első, a dinasztia alapító lubavicsi rebbe – akit a hívei Ádmur házákén-ként emlegetnek – ezen a napon született.

Akik eljöttek az Oberlander Báruch által szervezett ünnepségre, azok egyszerre több fogalommal ismerkedhettek meg. Nem tudták, eddig nem tudhatták, mi fán terem a chaszidizmus, s mindent, ami ebből a fogalomból deriválható most tanulták meg.

– Lesz foganatja a munkájának?

Kérdésemre nagyon őszintén válaszolt:

– Ha rajtam múlik – lesz. De nem rajtam múlik. Minden az Isten kezében van. Mi, a lubavicsi rebbe hívei és tanításainak végrehajtói az Isten igéjét terjesztjük. Elhintjük ezeket az igéket a zsidó szívekben és lelkekben, amiket igyekszünk zsidó szellemiséggel öntözni – nehogy Isten őrizz és ments – kiszáradjanak.

Oberlander Báruch tudomást szerzett arról, hogy Nagykőrösön népes – viszonylag népes – zsidó gyülekezet él elhagyottan. Olyanok ők, mint a zsidó világ végvári vitézei. Senki sem nyitja rájuk az ajtót. Sem szombaton, sem a nagyünnepeken.

Elhatározta, hogy közöttük tölti a Ros Hásáná ünnepét. Amikor ennek odajutott a híre, olyan hatása volt a lélekben nehezen várt vendégnek, hogy azok is bejelentették imádkozási szándékukat, akik az utolsó évtizedekben a templom környékét is nagy ívben kerülték el.

Már ez a Ros Hásánái misszió is fényesen igazolta, hogy Oberlander Báruch és fiatal felesége nem hiába tölti az idejét Magyarországon. Isten áldása van a munkájukon.

Benedek Pál
 
(Új Kelet, 1989. október 5.)

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 44. szám – 2014. augusztus 18.