Az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség szeretetszolgálata több komoly szociális nehézségekkel küzdő városban, így Miskolcon is jelen van. A CEDEK lelkes önkéntesét, Bus Katalint az Észak-Magyarországi régió legnagyobb városban jellemző kihívásokról kérdeztük.
Magyarország északkeleti, Miskolcot is magában foglaló részére szokás számos kihívással szembesülő, elmaradottabb régióként tekinteni. Melyek a legnagyobb szociális problémák, amelyekkel a városban szembesülniük kell?
Borsod es Miskolc országos szegregáltságából következően, nincs olyan szociális terület szerintem, ami bármiben is prioritást élvezne. Ha mindenképpen meg kellene neveznem egyvalamit, akkor a gyerekeket említeném. Közhely, de valóban ők a jövő.
A megyében nagyon sok a mélyszegénységben élő ember. Túl sok a kliens, és nagyon kevés a szakember. Ebből következően a szociális munka is elvesztette legfontosabb jellemzőit, fő feladatát és eljutott odáig, hogy adományt oszt. Pedig ez nem szociális tevékenység! Nincs problémamegoldás – amihez se pénz, se idő, se ember – a segítő szakmákban dolgozók csupán toldozgatnak-foltozgatnak, illetve az időt húzzák. Ráadásul a civil szervezetek közreműködése kétélű fegyverként hat. A cégeknek nincs pénzük, kapacitásuk adományra, viszont a szakemberhiány miatt, valamint mert sok esetben szerintem önmagukat akarják fényezni, adományoznak. A rászorulók túl vannak gondozva es ezzel vissza is élnek. Ez még jobban erősiti a szegregációt, valamint hospitálódnak. Kevés olyan szervezet van – főként civil –, amely valamihez köti, keretet és feltételt biztositana az adományozáshoz. Szükségünk van a védőnők és családsegítők tapasztalataira, ezért szívesen kérjük is, hogy segítsék a munkánkat.
A kérdésére visszatérve, ha területeire bontom a kihívásokat, Borsodban a romák problémái igen meghatározóak. Ennek kezelésére különféle programok es pályázatok vannak, aminek sok hátulütője van. Nagy a fluktuáció a szociális szakmákban dolgozók között, aki teheti, elhagyja a várost. A programok lejárati ideje rendszerint kevés, és jellemzően szintén túlgondoznak. Ráadásul minden ágazatra igaz, hogy nem dolgoznak össze a szakemberek. A segítő szakma versenyszférává avanzsált. Sokan végzettség nélkül dolgoznak. Sok az idős és kiégett szociális munkás, ebből adódóan érzékenységük, szociális elkötelezettségük csökkent az évek alatt. A kliensek számára nem elérhetőek, vagy nem tudnak arról, hogy lenne lehetőségük segítséget kérni. Nincs idő jelen lenni az életükben.
Ön önkéntes, a CEDEK életében is aktívan részt vesz. Ezzel a fajta segítő szerepkörrel lehetséges a tűzoltás az Ön által említett körülmények közepette? Hogyan szólítják meg az embereket, hogy adakozzanak, illetve önkénteskedjenek?
Nálunk nem túl elterjedt az önkéntesség. Ami érthető: az emberek dolgoznak reggeltől estig, ezt követően kevesen mennek el még ingyen munkát végezni. Ez a jellemző felfogás, sajnos meg a gyerekeknél is. A gyerekeket osztályfőnöki óra keretében lehet megszólítani, az üzenet később szájról-szájra jár. Színes programokkal csalogatva őket lehet elérni a bevonódásukat, valamint lehetőséget kell biztositani számukra az ötleteik, kreativitásuk kipróbálására, természetesen háttérsegítséggel. Képzésekkel lehetne meg színesíteni az ajánlatot. Ez a felnőttekre is igaz. Én családi rendezvényeket terveznék, ahol előre lefektetett kerettel állnék elő, amit az érdeklődőknek lehetőségük lenne megtölteni.
Nagyon sokszor találkozom olyan családanyákkal, akik egyedül nevelik a gyermekeket. Segítséget kérnek, és utána szívesen jönnek velünk adományosztásokra. Mi is kérjük őket, hogy meséljenek arról, miként segíthetnek önmagukon, hogyan mutathatnak példát másoknak. Fontos, hogy ők maguk is rájöjjenek, milyen módon inspirálhatják arra a többi családot is, hogy rendezett életük legyen.
Az önkéntesség nem munka, nem feladat. Ez olyan természetes cselekedet, amelynek gyökere mindenkiben ott van, csak sokszor nem is tud róla. Ki kell hozni az emberekből, biztatni kell őket, hogy csatlakozzanak hozzánk! Mi a CEDEK-nél minden akciónkat bemutatjuk a közösségi médiában, a weboldalunkon, sokszor jelentkezünk élőben. Olyan nincs, hogy valaki szociálisan érzéketlen legyen. Előbb-utóbb találkozik mindenki egy régi emlékkel, egy olyan történettel, amiben önmagára ismer. Egyszer valamikor ő is kapott segítséget. Eljön az a pillanat, amikor keresni fogja a lehetőséget arra, hogy a legjobb csapathoz csatlakozhasson. A CEDEK nyitott ajtaja mindenkit szeretettel vár, mi egy nagy család vagyunk!
