Zsidó magyarok Hollywoodban, Hollywood Budapesten
Fiatal képzőművészekből és művészettörténészekből állt össze az a csapat, amelyik arra vállalkozik, hogy séta közben mutassa be a főváros rejtett érdekességeit a lakóinak. Több városi séta közül választhat az az érdeklődő, aki a lakóhelyét más megvilágításban szeretné látni, mint ahogy megszokta. A városnak számtalan arca bukkan így elő, megannyi történettel, anekdotával, mesével, emlékkel és a ránehezedő történelemmel. Ezeket nem látjuk, amikor a négyes-hatoson a munkába siketünk, vagy amikor a dugóban káromkodunk. A játék kedvéért azonban lehetünk turisták is a saját városunkban, rábízva magunkat olyan idegenvezetőkre, akik az ismerős utcákon kalauzolnak minket ismeretlen világok felé.
A főszerepben: Budapest
A Hosszúlépés nevű sétaszervező csapat munkatársai, a IV. Budapesti Zsidó Filmfesztivál keretében invitálták egy kis felfedező túrára az érdeklődőket. A Hollywood Budapesten című séta egy borongós, hűvös novemberi napra esett, a kora délutáni találkozó ellenére szürkület borult a kiskörúti házakra.
A Madách téren gyülekezünk, nyugdíjas korúak és fiatalok, egyetemisták és szerelmes párok. Nagyjából 16-18 lehetünk. A séta pontosan kezdődik. Vezetőnk, végzős egyetemista, turizmus szakon, ami meglepőnek tűnhet egy filmtörténeti sétán, de gyorsan hozzáteszi, szenvedélyes rajongója a filmeknek, és a két órás séta végére ezt mi is visszaigazoljuk.
A magyar főváros számos hollywoodi filmben feltűnik, a rendezők szeretik ezt a helyszínt a sokféle történelmi emlék miatt. Ilyenkor Budapest maga is színésszé válik, miközben „eljátssza” Berlin, Párizs, Moszkva, Szentpétervár vagy Buenos Aires „szerepét”. Nem véletlen, hogy a Zsidó Filmfesztivál keretében sétálunk: Hollywood történetének kezdeteinél ott munkálkodott két Tokaj-Hegyalján, zsidó családba született stúdióalapító: Adolph Zukor és William Fox. De ne szaladjunk ennyire előre.
Mielőtt elindulnánk, a vezetőnk megemlékezik az Orczy-házról, amelyről ma már kevesen tudják, hogy létezett, mert a harmincas években lebontották. Ez az épület a városfalon kívüli legnagyobb pesti háztömb volt, 142 lakással, és számos szolgáltatással, például imaházzal, kávéházzal, iskolával. Főleg zsidó kereskedők bérelték.
Na, de akkor irány Hollywood!
Nem drága, és még egzotikus is
– Ha körbenézünk, melyik film jut eszünkbe ezekről a vöröstéglás épületekről? – teszi fel a kérdést a Madách tér házaira mutatva. Többen már mondják is a választ: a Die Hard 5, Bruce Willis-sel a főszerepben. (A pesti forgatásról itt érhető el a MoziNéző kis filmje.)
Mielőtt folytatnánk utunkat egy másik híres amerikai film budapesti forgatási helyszínére, újabb kérdést kapunk: – Vajon mitől vonzó helyszín Budapest? – Mert olcsó – hangzik a triviális válasz, amit egyetértő bólogatás követ, de azért arra biztat minket a sétavezetőnk, hogy ennél kevésbé prózai okokra is gondoljunk. A válaszokból lassan kirajzolódik, hogy miért is ideális forgatási helyszín Budapest: kicsit borongós, ami egyben az egzotikuma is, hiszen hordozza az egykor keleti blokk hangulatát, de a gazdag történelmi múltja miatt a városban sokféle stílusú épület található. Olyanok is, amelyeken a második világháború vagy az ’56-os forradalom golyónyomai érintetlenül látszanak. – Ez mind érdekes a filmszakmának, együtt van a jelen, a múlt és a jövő – fejti ki.
A 007. kerület
Hogy a kémfilmek rendezőit mennyire vonzza Budapest, jól mutatja, hogy tavaly itt forgatták a Kém című filmet Jude Law, Melissa McCarthy és Jason Statham főszereplésével. De budapesti helyszíneket választottak az Én, a kém című mozinak is, amelyben Owen Wilson és Eddie Murphy játszott.
A Madách tér közelében, az Anker köz és a Király utca sarkán forgatta 2005-ben Spielberg a München című filmet, hogy a titkosszolgálatos tematikától ne szakadjunk el teljesen (Itt érhető el a Tripfilms filmje a budapesti helyszínekről).
Sétavezetőnk szerint abban, hogy ennyi filmet forgatnak Budapesten, a különleges atmoszféra mellett elévülhetetlen szerepe van Andy Vajnának, aki jelenleg a filmipar megújításáért felelős kormánybiztosként tevékenykedik. Vajna 1988-ban hozta ide a Vörös zsaru című filmet, amelynek producere volt, később rendszeresen ajánlotta Budapestet helyszínként hollywoodi kollégáinak.
A Vörös zsaru emlegetésével el is érünk sétánk következő állomásához: a Gozsdu udvarhoz. Amikor ez a mozi készült, még a Vasfüggöny mögötti Budapesten dolgoztak a film készítői. – Eredetileg Moszkvában akartak forgatni, de 1988-ban nehéz volt oda engedélyt szerezni, és Budapest jó alternatívának tűnt. Bár a moszkvai részek zömét itt forgatták, Vajna mégis leforgatott egy jelenetet Moszkvában. Bátor volt, úgy forgatott a Vörös téren, hogy senki nem tudott róla – meséli sétavezetőnk, hozzátéve, hogy a Gozsdun kívül a New York Palotában is vettek fel jeleneteket a Vörös zsaruhoz.
A Gozsdu udvarban forgatták a Kémjátszmát is Brad Pittel és Robert Redforddal. Budapest ebben a filmben Berlint játszotta el: a Gozsdu egyik oldala Kelet-Berlinként, a másik Nyugat-Berlinként látszott.
Legközelebb a Király utca 15 udvarán állunk meg. Fontos helyszín: itt húzódik a gettó egykori falának újjáépített darabja. (Azért újjáépített, mert az eredetit 2005-ben egy építkezésen lerombolták. A pusztítás óriási tiltakozást váltott ki, ezért hazai civileknek – az Óvás Egyesület aktivistáinak – sikerült elérniük, hogy ezen a helyen újra álljon a kőfal, hogy emlékeztessen a város történelmének legsötétebb időszakára.)
A hőskorszak
Sétavezetőnk azt idézi fel, ahogy az 1900-as évek elején részben magyar zsidók találták ki Hollywoodot. – Zukor kezdetben egy pennyért árulta három perces filmek nézését, majd egyre bővítette hálózatát. Később legalább háromezer mozija volt, egyenként ötszáz férőhellyel. Ő vásárolta meg Los Angeles külvárosában az első narancsföldet stúdió számára, és ő alapította meg a Paramount Pictures filmvállalatot. 1949-ben életmű Oscar-díjat kapott.
Egy másik magyar a 20th Century Foxot alapította meg. William Fox, azaz Fuchs Vilmos pár hónapos volt, amikor szülei kivándoroltak Amerikába. Ő is mozikat létesített, de vállalkozásai nem élték túl a nagy gazdasági világválságot. Zukor azért volt sikeresebb, mert ő a televíziózásba is invesztált. Fox 1936-ban csődbe ment – meséli a sétavezetőnk, egy másik magyart is megemlítve: Korda Sándor számos filmet rendezett előbb Budapesten, aztán – miután kénytelen volt elhagyni az országot – Bécsben, Berlinben, Hollywoodban, Párizsban és Londonban, ahol végül letelepedett. A brit filmipar egyik megalapítójaként tarják számon, a Brit Filmakadémia róla nevezte el azt a díjat, amelyet a legkiemelkedőbb filmeknek ítélnek oda. Churchill javaslatára lovaggá is ütötték.
Sétavezetőnk emlékeztet arra, hogy bár nem hollywoodi film, de a Szabó István rendezte Napfény íze is több budapesti helyszínen készült. Például a Nyugati Pályaudvaron, akárcsak a Selena Gomez főszereplésével néhány éve felvett Monte Carlo című film.
Visszakanyarodva a híres hollywoodi magyarokhoz, idegenvezetőnk Kertész Mihályt (Michael Curtiz) hozza szóba, aki 1926-ban emigrált Amerikába, majd a Casablanca című filmért Oscar-díjat kapott. – Rossz nyelvek szerint eleinte úgy rendezett Amerikában, hogy nem tudott jól angolul. Az első nagyobb produkciója a Noé bárkája volt, az a film három évvel érkezése után készült. Ennyi idő alatt meg lehet tanulni angolul – fűzi hozzá, utalva arra, hogy ez az angoltudás-ügy csak pletyka lehetett.
Don’t cry for me Andrássy út
A Király utcából az Akácfa utcába sétálunk át, ahol a Kispipa étterem előtt állunk meg. „Szeressük egymást gyerekek”, „Szomorú vasárnap”, „Fizetek főúr” – néhány híres sláger, amelyet Seress Rezső szerzett.
Életének fontos színtere volt a Kispipa, ahol a zongoránál ült. Zsidó származása miatt munkaszolgálatra kényszerítették, édesanyját deportálták és megölték. Sétavezetőnk elmondja, hogy Seress életét egy magas rangú tiszt mentette meg. Részben ezt a történetet dolgozza fel a Marozsán Erika főszereplésével, 1999-ben forgatott Szomorú vasárnap című film.
Lassan sötétedik, elindulunk az Andrássy út felé, amely a Madonna és Antonio Banderas főszereplésével rendezett Evita egyik forgatási helyszíne volt.– Ez a film indította el a filmturizmust Magyarországon. A rajongók utaznak a kedvenc sztárjaik után – halljuk magyarázatot. Az sem tesz rosszat a turizmusnak, amikor világszerte azt olvassák a bulvárlapokban az emberek, hogy Madonna „gyönyörű városnak” nevezi Budapestet.
A budapesti Operába Woody Allen is beleszeretett, itt forgatta a Szerelem és halál című filmjét a hetvenes években.
A Hosszúlépés túravezetője hangsúlyozza, hogy az Andrássy út azért is kedvelt forgatási helyszín, mert építészetileg passzol Bécshez és Párizshoz is.
Utolsó állomásunk az Operett Színház, a „Pesti Broadway”, amely már esti fényekbe burkolózott, mire odaérünk. Megállunk a Mai Manó Ház előtt a járdán, a Halhatatlanok Sétányán. A Fotográfusok háza egykor mulató volt, úgy hívták: Arizona. – Az épületet 1931-ben Rozsnyai Sándor és felesége, Mici, művésznevén Miss Arizona vette meg. Egyesek szerint nem csak mulató volt. 1944-ig működött, ekkor bezáratták. Rozsnyai zsidó származású volt, emiatt a mulató vendégei azt ajánlgatták Micinek, hogy váljon el, de a házaspár együtt maradt. Hogy aztán mi lett velük, nem tudni. A hallgatóság itt érezhetően meglepődött, kevesen ismerik a város történetének ezt a fejezetét. Az Arizonának is van filmes kapcsolódása: a mulatóról, és Miss Arizona életéről Sándor Pál rendezett filmet 1988-ban, Marcello Mastroianni főszereplésével.
Miközben azt fürkésszük, hogy a Halhatatlanok sétányán kinek a lábnyomát fedezzük fel, a sétavezetőnk megjegyzi, hogy a hollywoodi sztárok között van egy magyar, akinek csillaga van. – Tudják, ki az? Lugosi Béla, aki 1920-ban érkezett az Egyesült Államokba. Drakulaként lett ismert – árulja el a megoldást.
Búcsúzásnál megkérdeztem a sétavezetőtől, hogy amikor a kivándorló magyarokról beszélt, miért nem említette az erősödő antiszemitizmust, a numerus clausus-t? Hiszen ezek a magyar zsidók nem csak úgy kimentek filmezgetni, hanem rákényszerültek arra, hogy elhagyják a hazájukat. – Nem szeretnék politizálni, hangzott a válasz.
Érthető, akkor nem biztos, hogy lenne happy end.
Ónody-Molnár Dóra
XIX. Izraeli Filmhét – 2015. december 3-9., Puskin mozi
Az idei Izraeli filmhét már 19. ilyen esemény. December 3-9. között a Puskin moziban régebbi és új filmeket is láthat a közönség, illetve a programot előadások teszik teljessé. Az Izraeli Filmhét Izrael Állam Nagykövetsége és az Izraeli Kulturális Intézet együttműködésében valósul meg. A rendezvénysorozat egyik legnagyobb sikerének a „Dancing Arabs” című film ígérkezik. A film rendezője, Eran Riklis 1975 óta aktív szerepet tölt be a film világában. Miután elvégezte a Beaconsfield Nemzeti Filmiskolát Angliában, 1984-ben megrendezte első filmjét „On a clear Day you can see Damascus”–t, amely egy igaz történeten alapuló politikai thriller. Hét évvel később megrendezte a „Cup Final” című filmet. Ezt követően nemzetközi kritikusok által is elismertté vált, és filmjeit több filmfesztiválra is kiválasztották. 1993-ban a „Zohar” című film nagy sikert hozott Izrael számára. A következő két alkotása, „A szíriai menyasszony” (2004) és a „Citromfa” (2008), nem csak a filmfesztiválokon hozott nagy sikert, hanem világszerte is elismerté vált. A „Dancing Arabs” főszereplője Eyad, egy izraeli palesztin fiú, aki Tira városából Jeruzsálembe, egy neves zsidó bentlakásos iskolába megy. A film hozzáértéssel és érzékenységgel közelíti meg az izraeli zsidók és arabok közötti összetett kapcsolatokat, a régió történéseinek hatását, illetve egy fiatalember törekvéseit arra, hogy áttörjön az élet által elé állított akadályokon. Az alkotók mindezt finom humorral és iróniával tálalják, és úgy vezetik végig a nézőt e megrendítő történeten, hogy közben komoly tanulságokkal is szolgálnak a való életből. A részletes program itt tekinthető meg.
|