A CÁDIK LÁTOMÁSA

…Szombat este vígan folyik a Klauzban a Szombat Királynő tiszteletére rendezett negyedik lakoma. Az egyik hívőt, aki az elmúlt őszi ünnepeket rebbéjénél töltötte, felkéri az asztaltársaság, mondjon el valamit a mesternél tapasztalt élményeiből.

A hívő eleinte vontatottan, majd egyre bátrabban a következő történetet beszéli el, amit mesterétől a sátoros ünnep hetedik éjjelén való virrasztás alatt hallott:

* * *

Miután egyik este elgondolkozott az elmúlt esztendő, az 5698. (1937.) év szomorú zsidó eseményein, mesélte a Mester, éjszaka roppant érdekes álma volt. Álmában az égben járt, ahol élénk sürgés-forgás volt. Pár nappal Jom Kipur előtt lehetett és az égi jámborok és szentek csoportokban gyülekezve igyekeztek egy nagy terem felé, melynek ajtaján csillogó arany betűkkel a nagy Berdicsevinek a neve volt felírva: “Rabbi Lévi Jiczhák” . Érdeklődésére megtudta, hogy az elmúlt Ros Hásáná ünnepének áhítatos imái és szívettépő sófárfúvásai az égben meghallgattatásra találtak, és a Legfelsőbbet kegyelemre bírták: elhatározta, hogy a félelmetes nagy napon, ha Izráel szószólói felvonulnak előtte egy boldogabb újesztendőért esedezni, kérésüket teljesíteni fogja…

A Legfelsőbb eme elhatározása, nagy örömet szerzett az égben, és az összes jámborok és szentek egyhangúlag elhatározták, hogy szószólónak a nagy Berdicsevit fogják felkérni, aki életében is mindig szószólója volt szeretett népének, tehát most, minthogy a jámborok haláluk után nagyobbak, mint életükben, szavai még inkább meghallgatásra fognak találni. A Berdicsevi túlzott szerénységében eleinte vonakodott elvállalni ezt a fontos szerepet, de hát a zsidóság léte forgott kockán, ezért elvállalta a megbízást. Mivel a félelmetes nap már rohamosan közeledett, a Berdicsevi munkához látott. Azonnal magához rendelte Élijáhu prófétát és megbízta őt, keresse fel neki az ő régi és lelkes hívét, Reb Slajmét, hogy Kol Nidré estén rendelkezésére álljon.

Végre elérkezett a félelmetes a Kol Nidré est. Az ég seregei óriási félelemmel és rettegéssel járultak a Legfelsőbb ítélőszéke elé. Midőn a földön az első Kol Nidré akkordjai elhangzottak, a Legfelsőbb a könyörületesség palástjába burkolva jelent meg és a tárgyalást megnyitva, elhatározásához híven engedélyt adott a szószólók védőbeszédének megkezdésére. Óriási csendben, szerényen, de bátran előlépett a Berdicsevi, és kérte, hogy védőbeszéde előtt hallgassák meg egyik hívének Reb Slajménak előadását.

– Egész életemben – kezdte Reb Slajme – lelkes híve voltam a Berdicsevi rabbinak. Egyszer Jom Kipur előtt két nappal érkeztem oda és a Berdicsevi kérdésre, miért jöttem oly korán, mondtam, szeretném végignézni a Berdicsevi kapóre-lengetését. Meglepetésemre a Mester azt válaszolta, hogy menjek abba a faluba, hol Szrulcse kocsmáros lakik, nézzem meg az ő kapóre-lengetését, ott sokkal többet fogok látni és tanulni. A Mester szava parancs volt, elindultam tehát abba a faluba és éppen este a kapóre-lengetés idejére érkeztem meg oda. A kocsma tele volt részeg parasztokkal, akik egymás után ürítgették a pálinkát. A kocsmáros Szrulcse egy durva parasztos kinézésű hatalmas szál férfi volt, és már kíváncsian vártam, hogyan fogja végezni ez az ember a kapóre-lengetést. Éjfél lett mire a kocsma kiürült, és Szrulcse nyers hangon szólt ki feleségének: “Hé, Rifke! Hallod-e? Hozd csak be az adóskönyvemet!” A felesége behozta a könyvet s Szrulcse nekigyürkőzve, fellapozta és olvasni kezdett: “Az év első napján az imádkozás körül vétkeztem. nem imádkoztam kellő áhítattal… Óh uram Teremtőm, bocsáss meg bűneimért, mert megbántam azokat és nem fogok többé vétkezni. A második napon az étkezési törvény ellen vétkeztem, a harmadik napon, ezt, a negyediken azt a bűnt követtem el, melyekért bocsánatot kérek. Így lapozva végig az év minden napján feljegyzett bűnöket és sírva jajveszékelve kért értük bocsánatot… Mindez több mint másfél óráig tartott, míg aztán a könyvét félretéve, ismét kiszólt a feleségének: “Hé Rifke! Most hozd be a másik könyvet!” Az asszony behozta a másik hatalmas könyvet és Szrulcse olvasni kezdett belőle. Az év első napján suhancok az ablakokat törték be nálam… A második nap a részeg parasztok összeverekedtek a kocsmában és mindent összetörtek nálam, rengeteg károm volt. A harmadik nap egy paraszt, mert nem akartam neki pálinkát hitelbe adni, pofon ütött, a hatodik és hetedik nap pedig ez meg ez, úgy hogy kijutott nekem az év minden napján a sok szenvedésből… Ezután letéve a könyvet, az ég felé emelte szemeit, úgy szólt: “Nos, édes Teremtőm! Hallottad, ugye, mennyit vétkeztem egész éven át, minden bűnt és vétkemet pontosan feljegyeztem, hogy tudjam mennyivel tartozom Neked. De hát ezzel szemben felsoroltam Neked egész évi szenvedéseimet, amit Te küldtél rám azokat, hogy követeléseid behajtsad rajtam, és így azt hiszem, most, hogy az elszámolás nagy napja elérkezett, nyugodtan és tiszta szívvel számolhatok el Veled…” Erre az egyik kezébe véve a bűnök könyvét, a másikba a szenvedések naplóját, felállt és mindkét könyvet a feje körül lengetve így szólt: “Ze chalifószi – ez a szenvedések könyve legyen a bűnök helyett, ze temüroszi, – ez legyen cserébe a másikért, ze kaporószi, a szenvedések legyenek nekem kapóre, kiengesztelésül, a bűnökért… Így aztán egymásnak nem tartozunk, ezért könyörgök Hozzád, adjál nekem egy boldog új évet, hogy szolgálhassalak Téged szeretettel és félelemmel, Ámen!” Ezen szavak után eltette a két könyvet és pihenőre tért…

Midőn én ezt láttam – fejezte be Reb Slajme – megértettem, miért küldött engem a Berdicsevi Szrulcse kocsmároshoz, mert valóban sokat tanultam tőle.

Ezzel Reb Slajme meghajolt a Legfelsőbb trónja előtt és eltávozott.

Ekkor előlépett a Berdicsevi és szelíd, nyájas hangon így szólt:

– Világok Ura! Hallottad-e Szrulcse kocsmáros történetét? Tudd meg tehát, hogy Szrulcse nem más, mint a Te kiválasztott néped Jiszroél! Aki, igaz ugyan, egész éven át lépten-nyomon vétkezik, de más népek nem vétkeznek-e ezerszer többet is? És mégis őrá küldtél 5698-ban olyan szomorú esztendőt! Mi az az óriási vétek, amit ők elkövettek? És miért szenvedtek ezerszer annyit, mint amennyit vétkeztek? Ha vétkeztek a templomban, mert nem kellő áhítattal imádkoztak, megszenvedtek érte azzal, hogy ellenségeik annyi sok templomot pusztítottak el. Ha vétkeztek az étkezési törvények ellen, vagy nem vigyáztak a sajchetre, hogy megbízható legyen, már szenvedtek érte a vágatási tilalom által. Ha vétkeztek az ok nélküli gyűlölettel, zsidók zsidóember ellen, testvér testvér ellen, gazdag szegény ellen, hatalmas gyengébb ellen, megbűnhődtek már azáltal, hogy az ellenségeik is azért üldözik őket, mert hatalmasabbak nála… Így tehát a tartozásukat kiegyenlítették már Nálad, Világ Ura! Bocsásd meg bűneiket, és ítélj meg nekik egy boldog új évet, áldd meg őket az új évben sok szerencsével, egészséggel, békével s megelégedéssel, jöjjön el a Mosiach bimhéro bejoménü, Omén! (Áchdut)

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 49. szám – 2014. augusztus 25.