Belz neve már lassan 200 éve fogalom a zsidó világban. Sálom Rokeach rabbi – a Szár Sálom szerzője – 1817-ben nyerte el a belzi rabbiszéket, ahonnét hamarosan a világ számos szegletébe elért tóratudásának fénye, s rengeteg követőre tett szert, akik közül sokan „csodarabbiként” is tisztelték.
Magyarországon is számos híve akadt, akik a messzeségből tisztelték mesterüket, de nagyünnepekkor igyekeztek Belzbe utazni, hogy ott aztán egy újabb egész évre nyerjenek lelki felfrissülést.
Amikor az első világháború hadszíntérré rombolta Belz városát is, az akkori „Belzer Ruf”, Dov-Beer Rokeach rabbi Magyarországon, Újfehértón, majd Munkácson talált biztonságos otthont magának, mielőtt visszatérhetett volna ősei földjére.
Aztán a sors úgy hozta, hogy az ő fia, Áron Rokeach rabbi, a negyedik belzi rebbe a vészkorszak idején szintén Magyarországon lelt menedéket. Reb Áron a Gestapo egyik első számú célpontja volt, így nem volt többé biztonságban Lengyelországban, – családja nagy részét megölték, ám neki csodával határos módon 1943 májusában sikerült Budapestre szöknie.
Reb Áron pesti tartózkodása alatt ezreknek nyújtott lelki vigaszt, melyből később erőt meríthettek a túléléshez. Végül hosszas szervezés után, 1944. január 17-én a „Belzer Ruf” elindult a Szentföld felé, ahol megérkezése után szinte azonnal nekilátott a közösség újjászervezésének, mely a mai napig az egyik legnagyobb és legbefolyásosabb haszid zsidó közösség a világon.
