82 év együttlét után két nap különbséggel hunyt el Slomó és Szárá Adeni, az izraeli jemeni közösség két tiszteletreméltó tagja. Hosszú életük és békés házasságuk titkába menyük, Mirjám Adeni igyekezte beavatni a VINnews olvasóit.
November első hetében Slomó Adeni rabbi, a Szentföldön élő jemeni közösség pátriárka tanítója („mori”-ja), 101 éves korában tért meg Teremtőjéhez, felesége, rebbecen Szárá pedig alig két nappal később követte őt 99 éves korában.
82 éven keresztül voltak házasok, melyről a házuk falán keretben függő ketuba, vagyis házassági levél is informálta a náluk vendégeskedőket.
„Sokan azt gondolják, hogy ez a fajta kapcsolódás az előző generációk sajátja, ám ez nem igaz. Minden házaspárnak vannak törekvései, közös tulajdonságai, saját belső kommunikációja, melyre közös életet építenek. Sok pár tapasztalja, hogy a házasságkötés után valami megváltozik addigi életükhöz képest.
Slomó rabbinak és Szárá feleségének viszont közös céljaik és törekvéseik voltak. A Lech löchá és a Vájérá hetiszakaszok között hunytak el, és ők, mint Ávrahám ősapánk elhagyták földjüket és szülőhelyüket, hogy új helyre menjenek és hasonló kihívásokkal szembesüljenek.”
Mirjám, ezzel anyósáék gyermekeinek tragikus elvesztésére utalt, ugyanis a párnak bár hét gyermeke született, Szentföldre érkezésük idején az akkor másfél éves leányuk és újszülött csecsemőjük is eltűnt a kórházból. Sorsukra a mai napig nem derült fény.
„Gyermekeik elrablása csupán az egyik aspektusa volt az izraeli életnek. Gonosz emberek le akarták vágni Slomó rabbi hosszú pajeszát, meg akarták változtatni öltözéküket, nevüket és nyelvüket. A gyermekeik Tórára és micvákra való nevelése napi küzdelmet jelentett számukra, mégis, ez maradt legfőbb céljuk.
Annak ellenére, hogy életük tele volt kihívásokkal és nehézségekkel, a Tóra és az akarat, hogy gyermekeiket az ősi tradíciók szerint neveljék, erőt adott nekik az élethez.”
– magyarázta Adeni rabbiék menye, majd így folytatta:
„A kulturális szakadékkal és nagy fejetlenséggel küzdő generációban nem voltak kétségeik, vagy frusztrációik, az útjuk és szerepeik világosak voltak számukra. Abban a káoszban és zűrzavarban amelyet ma látunk, az emberek nem tudják, hogy hová tegyék a határaikat, hogy ne engedjék át magukat teljesen a modernizációnak és ne hagyják lerombolni gyermekeik oktatását. Ők a nehézségeik ellenére is büszkén és örömmel folytatták a jemeni zsidók értékes hagyományainak megőrzését és láthatták a sikereiket is az erőfeszítéseikben. Minden akadályt átugrottak és továbbmentek.”
„Kedves anyósom halála után mindenki azt mondta, hogy amikor Slomó rabbi felment a mennybe, megkérdezték tőle, hogy hol van Szárá feleséged? Akkor ő azt válaszolta: »A sátorban.« Vagyis, hogy csatlakozik hozzá, s valóban , két nappal később csatlakozott is.”
Akiket életükben és halálukban is szeretnek, nem válnak el egymástól.
Emlékükből fakadjon áldás!