Molnár Andorné, született Braun Klára 2024. november 28-án – két héttel a 98. születésnapja előtt – békésen örökre elaludt. A közösségünk tagja, az Olajág Otthonok Zugló lakója. Temetése 2024. 12. 01. 11. órakor volt a Kozma utcai zsidó temetőben. Búcsúztatóját – melyet kedves barátnője, Jamnik Judit írt – alább olvashatják:
Csak néhány elhalkuló szó…
Csend, hatalmas csend vesz körül.
Drága, Beszélő Anyám!
Annyi sok jó élményem van, néhánnyal búcsúzom:
Ülünk, és ismerkedünk.
Ülünk, és hosszan beszélgetünk.
Ülünk, és nehéz témákat kerülgetünk.
Ülünk, és el kezded mesélni a történetedet… én hallgatok…
Boldog vagyok, hogy megosztod velem – szívom magamba… hálás vagyok…
Boldog vagy, hogy kimondtad, hogy elmondtad valakinek – 90 évesen először -.
Boldog vagyok, hogy én vagyok az, akinek el tudtad mondani.
Majd megbeszéljük, hogy másoknak is elmondod, hogy ne felejtse el senki, és soha többé ne fordulhasson elő.
Elmondod ORZSE-hallgatóknak, csoportoknak…
Sok-sok embernek.
Iskolákban!
Büszke vagyok!
Nagyon nagy szeretettel mesélsz az elhunyt családtagokról, és büszke vagy az élőkre. Testvéredre, Icára, Ica lányára, Katira, akit a sajátodnak is érzel. Kati lányára, Annuskára, aki szintén a „saját unokád is”, és a két kisfiára, akik a „dédunokáid” lettek.
Később megyünk együtt a Bálint Házba, Fahidi Éva emlékezésére, ahol elmondod te is, hogy te hogy emlékezel.
Kiöltöztünk, mert a Vígszínház házi színpadán megnézzük Fahidi Évát, Cuhorka Emesével táncolni a holocaustról Sóvirág címmel.
Együtt emlékeztünk Baruch rabbival a gettó falánál, aztán elmondtad a történetedet az iskolában is.
Elmentünk Csepelre az Olajág Otthonba, ahol részt vettünk egy zsidó ünnepségen…
Zsinagógában is voltunk sábeszen!
Voltam veled az ózdi túlélők csoportjában…
Nagyon nagy örömmel mesélted, amikor a Paskálban pászkát kaptatok, vagy volt maceszgombóc leves.
Mindenkivel kedves voltál.
Sok barátot szereztél.
Akin csak tudtál segítettél.
Soha, senkire nem volt panaszod: sem lakóra, sem gondozóra, sem vezetőre, se ételre…
Nem voltál türelmetlen.
Elégedett voltál.
(Ahogy az utóbbi időben az ágyad mellett ültem, kedvesen, békésen, nyugodtál.)
Nem aludtál úgy el egyetlen éjszaka sem, hogy ne mondtál volna imát szeretteidért, akik közé én is bekerültem.
Tudom, hogy nem felejtetted el a felsorolást, most sem mielőtt utoljára lehunytad a szemed.
Köszönöm az összes együtt töltött percet, az összes értem mondott imát.
Az imák mormolását tovább folytatom a családodért, érted míg élek!
(értőn hallgató) lányod:
Jamnik Judit
Emlékéből fakadjon áldás!