Miért ülnek külön a nők külön a férfiaktól a zsinagógában? Kik azok a haszidok? Mi a minjen? – csak úgy záporoztak a kérdések a közönség soraiból szombat este a Zsinagógák Éjszakáján, ahol azt is megtudtuk, hogy miért épít két zsinagógát magának egy lakatlan szigetre kerülő hajótörött zsidó. A cikk végére ez is kiderül.
Szombat este 10-kor, a forróság és a késői időpont ellenére, már nagy tömeg várakozott a Keren Or Központ előtt. Az érdeklődők azért gyülekeznek, hogy a Múzeumok Éjszakáján a „Nyitott Zsinagógák” program keretében buszra szálljanak, és Köves Slomó rabbi, valamint Nógrádi Bálint rabbi-helyettes idegenvezetésével négy különleges, budapesti helyszínt keressenek fel egy időutazás keretében: ezen az estén az egyik legrégibb és a legújabb fővárosi zsinagóga is kinyitotta kapuit az érdeklődők előtt. A két 67 fős óriás busz dugig megtelt, és máris nekiindulunk az időutazásnak.
A legújabbnál kezdtünk. A Keren Or Központot 2005-ben avatta fel az EMIH. – A név azt jelenti, fénysugár, amely fényt áraszt a közösségre és a városra – magyarázza Köves Slomó. A EMIH vezető rabbija azt tanácsolja a jelenlévőknek, hogy ha bármikor szeretnék megtudni, merre van kelet, csak látogassanak el egy zsinagógába, mert ott a frigyszekrénynek – benne a Tóra-tekercsekkel – mindig kelet felé kell néznie, a zsidók ugyanis Jeruzsálem felé fordulva imádkoznak. – A zsinagógában a tanulás legalább olyan fontos kötelesség mint az ima. Minden évben elkezdjük és befejezzük a Tóra olvasását – magyarázza, miközben óvatosan kiveszi a szekrényből a Tóra-tekercset. – Látják, nagy becsben van tartva, szépen felöltöztetve. A felirat jelzi rajta, ki adományozta. A kézzel, pergamenre írott Tóra másolása nagyjából egy évig tart, ha valaki napi nyolc órában készíti. Ha olvasás közben egy betű deformálódik, azt ki kell javítani – fejti ki a hallgatóságnak, hozzátéve, hogy a Tóra-tekercset nem érinthetjük meg puszta kézzel.
Ezt követően a rabbi részletesen beszél arról, hogy szombat este a közösség hogyan búcsúzik el az ünneptől: ez a Hávdálá, aminek ünnepi kellékeit be is mutatta. Többek között a bort, amelynek „szinte ki kell csordulnia a pohárból”. Miután a személtetésben segítségére lévő Faith Aser rabbi a demonstrációs eszközt felhörpintette, Köves Slomó tréfásan megjegyezte, hogy ez még csak az első csoport, a harmadiknál már érdekes lesz a hangulat.
Zsidónegyed a budai várban
A Keren Or Központot elhagyva, elindulunk a busz felé, ami a bulinegyed szélén már vár minket. A kávézók teraszai tömöttek, szinte fesztiváli a hangulat. Mi azonban nem bulizni jöttünk, fölszállunk a buszra, aminek máris megvan az az előnye, hogy a légkondicionáló segít elviselni a meleget. Következő úti célunk a Budai Vár. Köves Slomóról kiderül, hogy másodállásban nyugodtan elmehetne idegenvezetőnek, egy pillanatra sem hagyja, hogy az utasok unatkozzanak, inkább kihasználja az időt és elmondja: ahova megyünk az a két tucat magyarországi zsinagóga közül az egyik legrégebbi, még a középkorban épült. – Szír imateremnek is nevezik, mert nem askenázi, hanem szír zsidók használták – meséli. Egy fiatal pár a középső sorban a város rejtett kincseiről beszélget, megállapítják, hogy erről az imateremtől nem is tudtak.
Az imaház a Táncsics utcában egy lakóház földszintjén található, és osztjuk a fiatal pár megállapítását, ez tényleg kincs: ezért különösen érthetetlen, hogy miért egy szemétdombon keresztül lehet csak eljutni a műemlékhez. Medieaval Synagogue jobbra – olvasható egy kis papírlapon az üres banános dobozok és egy kidobott radiátor felett. Mintha Prágában a város nem így bánna a zsidó örökségével. Köves Slomótól megtudjuk: nem messze innen, az utca túloldalán, a középkori zsidónegyed területén van egy másik zsinagóga is a föld alatt, amelyet szintén az 1960-as években fedeztek fel, de aztán gyorsan visszatemettek. – Várjuk a pillanatot, amikor fel lehet tárni ezt a zsinagógát, ami körülbelül öt méter belmagasságú pompás, középkori építmény. Minden további nélkül lehetséges lenne a rekonstrukciója, nagyon jó állapotban van – teszi hozzá a rabbi.
Lassan visszaindulunk a buszokhoz a még mindig harmincfokos éjszakában, egy ötvenes férfi azt magyarázza a barátnőjének, mekkora öröm, hogy fel tudtak jutni a buszra, hiszen a program előtt pár nappal már minden hely megtelt.
A császár büszkesége
A következő állomásunk az Óbudai Zsinagóga, amely már egy másik korszakba repít minket. Az épület szabad téren áll, ami eleve különlegessé teszi. A budapesti zsinagógákat ugyanis általában lakóházak homlokzatai mögé építették, Köves Slomó szerint azért, hogy ne legyen feltűnő, így biztonságosabb volt. Ehhez képest az Óbudai Zsinagógát messziről látni, a rabbi egy anekdotát is megosztott ezzel kapcsolatban: állítólag amikor egyszer a Habsburg császár a Dunán hajózott, a távolból látszó zsinagóga épületét látva, megjegyezte: milyen szép klasszicista épület, „lám ilyenünk is van”.
Közben Köves Slomó azt is elárulja az érdeklődőknek, hogy a zsidó életnek más intézményei is vannak a zsinagógákon kívül: négy elemi iskola, három zsidó gimnázium és három kóser étterem, múzeum, heti és havilapok, illetve internetes portálok. Ez három közösség köré épül, a MAZSIHISZ, az ortodoxok és az EMIH köré. Budapesten a legaktívabb a zsidó élet Magyarországon: a fővárosban kb. 15 olyan zsinagóga található, ahol heti rendszerességgel végeznek szertartásokat. Vidéken sokkal kedvezőtlenebb a helyzet, a holokauszt megsemmisítette a vidéki zsidó közösségeket, ezért sok zsinagóga ma már üzlethelyiségként, raktárként, koncertteremként funkcionál.
Az Óbudai Zsinagógának, mint sok más zsinagógának az országban, hasonló volt a sorsa a holokauszt után: a kommunista államhatalom kötelezte a közösségeket, hogy adják át az épületeiket. Az itteni falak közé az televízió ötös stúdiója költözött: itt készült többek között a Süsü a sárkány. Az abszurd és szomorú helyzet 2010-ben változott meg, amikor az EMIH átvette és közösségi élettel töltötte meg a termeket. A tulajdonviszonyok azonban nem változtak, ez a világ egyetlen olyan zsinagógája, ami egy tévétársaság tulajdonában van és zsidó hitélet folyik benne. Az elmúlt hat évben az EMIH helyrehozta az épületet, ami ma már régi fényében csillog.
A közönséget ezen a helyszínen nemcsak tökéletes flódnival, hanem egy különleges koncerttel várták a szervezők. A végén a közönség már együtt énekelte Jakal Zoltán kántorral a Szól a kakas már című magyar népdalt, amelyet héber szöveggel kiegészítve, a haszidok gyakran énekelnek.
Titkos zsinagóga a bulinegyed közepén
Irány vissza a pesti zsidónegyedbe, utolsó állomásunkhoz érkeztünk: az utcafrontról észrevehetetlen „rejtett zsinagógához”, azaz a Vasvárihoz. A Vasvári Pál utcai zsinagógáról Köves Slomó még a buszon elmondja, hogy nem sokkal azután épült, mint a Dohány utcai, amely az akkori zsidó közösség egy részének nem tetszett. A Dohány utcai ugyanis egy neológ zsinagóga, ami számos elemében az asszimilációs törekvéseket szimbolizálta: kialakításában sok tekintetben egy keresztény templomra hasonlít: orgonával, szószékkel, elöl elhelyezett Tóra-olvasó emelvénnyel, ami egy oltárra emlékeztet – magyarázta a rabbi. Azok, akik nem értettek egyet ezzel a törekvéssel, szerettek volna egy kevésbé hivalkodó és autentikusabb zsinagógát, ez lett a Vasvári.
A zsinagóga egy udvarról nyílik, egy lakóház homlokzata mögött. A Budapesti Talmud Egylet építette, így a zsinagóga kimondott célja az imádkozáson kívül a folyamatos tanulás és oktatás. – Olyannyira cél colt, hogy a zsinagóga szabályzatában belefoglalták: mindig legyen itt két rabbi, hogy az oktatás folyamatos lehessen – tudtuk meg. Az alapítás óta 130 év telt el: 1994 óta az EMIH közösség egyik alapítója, a magyarországi lubavicsi mozgalom megteremtője Oberlander Báruch rabbi a Vasvári utcai zsinagóga közösségének vezetője.
Itt Köves Slomó elbúcsúzott tőlünk, hogy a következő csoporttal újrakezdje a körutat, az EMIH közösségének egyik vezetőségi tagja, Megyeri András vette át az idegenvezető szerepét. A templomban közvetlen stílusban mesélt zsidóságról, zsidó életről, hitről, haszidizmusról. A civilben médiaszakemberként ténykedő Megyeri, akiről kiderült, hogy sok éven át rabbinikus tanulmányokat is folytatott, türelmesen válaszolt mindenkinek: hajnal fél egykor érkeztünk ide, de még kettő óra előtt pár perccel is újabb kérdések érkeztek.
– Zsidónak lenni felelősség – felelte az egyikre. – Ha valaki zsidónak születik, az is marad. Még akkor is, ha kikeresztelkedik. Ha nem született annak, viszont betér, akkor is végleg zsidó marad. A világon ma nagyságrendileg 13 és fél millió zsidó él. Zajosabbak vagyunk, mint amit a számosságunk indokol – mondta önironikusan. Csak Madagaszkáron közel kétszer annyian élnek, de mikor hallottunk róluk utoljára a hírekben? – tette hozzá. Ez igaz, bár Madagaszkár pingvinjei azért elég híresek.
Ezután szóba került születés és halál, temetés és körülmetélés. Nem voltak tabuk. Valaki azt kérdezte meg, hogy lehet-e annak betegségben jelentkező következménye, hogy zsidók egymás között házasodnak. Ez jár valamekkora kockázattal, de ma már genetikai vizsgálatok segítik a párokat – kapta meg a választ. Más valaki arra volt kíváncsi, hogy miért ülnek a nők a templomban a férfiaktól elválasztva. – Hogy a férfiak ne nézzék őket, hanem az imára koncentráljanak – felelte az előadó mosolyogva, aki később azt is elmagyarázta miért tesz különbséget az istenfélő és a vallásos kifejezés között. A vallásos zsidó is betartja a szabályokat, de az még nem jelenti azt szükségszerűen, hogy hisz is benne. Az istenfélő zsidó az, aki a szabályokat nemcsak betartja, de hisz is abban, amiről a vallás szól.
Ezután még beszélt kicsit a minjenről, arról, hogy a közös imához tíz felnőtt zsidó férfi szükséges. Ennek kapcsán felidézte, hogy az egyik külföldi útjáról hazatérve, spontán alakult ki ilyen tíz fős közösség: így a frankfurti repülőtér váróterme is néhány percre szakrális térré vált.
Na és, akkor jöjjön a megoldás arra a kérdésre, hogy a lakatlan szigeten miért épít rögtön két zsinagógát magának egy hajótörött zsidó. Hogy legyen egy hely, ahova jár, és egy másik, amit kritizál – zárta poénnal az estét számunkra Megyeri András, aki azért a közönség megnyugtatására hozzátette: a ténylegesen létező megannyi vita ellenére a zsidók a világon egy nagy közösséget alkotnak.
Kifele menet még kaptunk egy újabb szeletet a tökéletes flódniból, aztán a romkocsmák között hömpölygő tömegbe vegyülve, a Nagykörút irányába elhagytuk az egykori gettó területét.
Ónody-Molnár Dóra
További képek:
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.