A jorcájt-gyertya meggyújtása ősi zsidó hagyomány, amely egyszerre kifejezi a gyászt, a szeretetet és a lélek örök fényébe vetett hitet.
A zsidó hagyományban a jorcájt-gyertya lángja nem csupán az emlékezés szimbóluma. A gyertya a lélek fénye, a szeretet és a hit jele, amely a földi és az égi világ közötti kapcsolatot is megvilágítja. Az alábbiakban Yehuda Shurpin rabbi írása alapján 5 érdekességet gyűjtöttünk össze arról, amit érdemes tudni a jorcájt-gyertyák meggyújtása előtt. A hagyomány eredetétől a láng misztikus jelentéséig.
1. Több mint 2000 éves hagyomány
Már a Misna idejében, körülbelül 2000 évvel ezelőtt is említik, hogy „a halottak tüzét” nem használhatják a szombatbúcsúztató, vagyis a hávdálá szertartáshoz – ez arra utal, hogy a gyászolók már akkor gyertyát gyújtottak az elhunytak tiszteletére.
Rabbi Jehuda Hanászi volt az első, aki erre külön is utalt. A Misna szerkesztője halála előtt megkérte családját: „hagyjatok égve egy lámpát a helyén.” Ezt sokan a gyászgyertya legkorábbi formájának tartják.
2. A gyertya a lélek földi jelképe
A Példabeszédek könyvében áll: „Az ember lelke az Örökkévaló mécsese.” A jorcájt-gyertya így a távozott lélek földi visszfénye. A kanóc a testet, a láng pedig a lelket jelképezi. Ahogyan a láng felfelé tör, úgy vágyik a lélek is vissza az isteni forráshoz.
A gyertya fénye pótolja a lélek hiányát. A zsidó misztika szerint, amikor egy lélek elhagyja a világot, sötétség támad. A gyertya lángja ezt a hiányt hivatott betölteni, visszahozva valamit az isteni fényből.
3. A jorcájt-gyertya lángja örömet szerez a léleknek
Rabbi Becháje ben Áser szerint a lélek „örömét leli a fényben”, mert maga is Isten-i fényből való, s a gyertya lángjában „rokon fényre ismer”.
Ugyanakkor, a gyertya a bűnbocsánat és az engesztelés jelképe is. Rabbi Áser ben Jechiél tanítása szerint a jom kipur előtti gyertyagyújtás az elhunyt lelkekért való engesztelés, mert „a fényekkel dicsőítjük az Urat”, s így a gyertya fénye a lélek megtisztulását szolgálja.
4. Nem véletlen, mikor gyújtják meg a jorcájt-gyertyát
A belső kék rész, a fényes középső láng és a külső fényudvar megfelel a nefes, ruách és nesámá szinteknek, vagyis a lélek fizikaihoz legközelebb álló rétegeinek.
A gyertyát általában a jorcájt, azaz a halálozási évforduló előestéjén, naplemente után gyújtják meg. Ha az évforduló szombatra esik, akkor a szombati gyertyák előtt, és hagyják, hogy magától aludjon ki.
5. A méhviasz-gyertya különleges jelentésű
A méhviasz héber neve, sá’ává (שעוה), amely a „הקיצו ורננו שוכני עפר” („Ébredjetek és ujjongjatok, ti, akik a porban laktok”) mondat kezdőbetűinek újrarendezéséből áll össze, s így a feltámadás ígéretére utal.
A borítókép illusztráció. Forrás: Wolfgang Schwan / ANADOLU AGENCY / Anadolu via AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.