A Holocaust miatt, és a vallásszabadság négy évtizedes korlátozása következményképpen a hagyomány lánca megszakadt. Csaknem másfél évtizede, hogy a zsidóság, a vallás, nyelv és történelem tanulmányozása hála istennek már nem rendőri ügy, hanem nyilvánosan és szabadon történhetik. Egyre többen keresik gyökereiket és térnek vissza a tiszta forráshoz, hogy amitől a történelem romboló szenvedélye megfosztotta őket, most ismét magukénak mondhassák. Visszatalálni azonban nem egyszerű folyamat. Hosszú-hosszú évek kemény tanulásának és munkájának gyümölcse. Nem volt ez másképpen Papp János és Szamosi Éva esetében sem. Mindketten szekuláris család sarjai, a vallás és a hagyomány iránt egyáltalában nem érdeklődtek. A rendszerváltás közeledtével azonban elhatározták, hogy fiúkat vallásos szellemben kezdik el nevelni és bármicvóját is megtartják. 

„Amikor Oberlander Báruch rabbi Budapestre érkezett felkerestük, hogy nála tanuljunk.” – meséli Papp János – „Akkor jelentek meg ebben a témában Naftali Krausz könyvei is, aki az egyik dedikációjában azt írta nekem: ’Jó Papp holtig tanul.’ A fiam, Dávid közben kint tanult egy lubavicsi jesivában, New Jersey-ban. És amire nagyon büszkék vagyunk háromszor is találkozott Crown Heights-ben a Lubavicsi Rebbével. Egy alkalommal 1991. novemberében, amikor súlyos gerinc műtét előtt álltam, a fiam kérte a Rebbe áldását a gyógyulásomra. Megáldotta azt a süteményt, amit a fiam aztán express küldött el nekem. Megettem. A Rebbe segítségével sikeresen meggyógyultam.” „Elkezdtünk a zsinagógába járni a nagy ünnepeken, voltunk széder estéken is. Egyre többet tanultunk és eljött annak az ideje is, amikor otthon családi körben is meg tudtam tartani a szédert. Igyekszünk az unokáinknak is megadni azt a vallásos nevelést, amit mi nem kaptunk meg. Unokám, Sára a Chábád iskolájába jár, most első osztályos. A nagyobbik Hanna is odajárt és a zsinagógában folyékonyan imádkozik. Most Hurwitz Shalom rabbihoz járok hetenként Tórát és Talmudot tanulni. Szükségem van a segítségére, hiszen héberül nem tudok. A Brisz már több mint egy évtizede húzódott, míg a legutóbbi Duna menti hétvégén, Ráckevén jelentette Báruch rabbi be, hogy decemberben Mohél érkezik Izraelből: aki úgy érzi, hogy az idő elérkezett, az jelentkezhet. Úgy voltam vele, hogy ez nem véletlen. A Jóisten küldte nekem ezt a mohélt: most élnem kell a lehetőséggel. A Brisz után, az Évával megélt 42 évi házasság után nyílt meg a zsidó esküvő lehetősége.”

Brisz felnőtt korban, majd következett a Haszene, a nagyszerű pillanat, amikor a Vasvári utcai, Sász Chevrá zsinagógában a pár a hüpe alatt is hűséget esküdhetett egymásnak. A zsinagógában barátok és rokonok nagy számban üdvözölték az „ifjú párt”. Papp János és Szamosi Éva a zsidó gyökerek keresésére felnőtt korban, két évtizeddel ezelőtt indultak. A folyamat tetőpontjára egy szép vasárnap délután érkeztek meg, amikor Oberlander Báruch rabbi a hüpe alatt és Isten előtt, a mózesi törvények szerint is házaspárnak nyilvánította őket. Mázl Tov az újdonsült házaspárnak! 

Megjelent: Egység Magazin 19. évfolyam 66. szám – 2014. augusztus 6.