120 évvel ezelőtt, 1903. április 19–21. között a világ egyik legkegyetlenebb mészárlását hajtották végre az oroszországi Kisenyevben, ahol ekkor majdnem a lakosság fele, mintegy 46 százaléka – 110.000 főből mintegy 50.000 fő – volt zsidó vallású. A háromnapos féktelen öldöklés végül negyvenkilenc áldozatot követelt, több százan lettek nyomorékok és több ezer lakást és üzletet raboltak ki.
A pogrom közvetlen előzménye a márciusi duboszari-i (Dubăsari, Moldova) vérvád volt, ahol egy meggyilkolt keresztény fiú halálát az ottani zsidó közösségre akarták fogni, hogy annak vérét vették a pészahi pászkához… A koholt vádat akkor sikerült tisztázni és bebizonyítani, hogy a zsidóknak semmi köze nem volt a fiú halálához, illetve az dubosszari-i közösség és hatóságok határozott fellépésének köszönhetően az eset nem torkollott kontrollálatlan zavargásba sem.
Kisenyevben más volt a helyzet: a világ valamennyi lapja beszámolt az itt elkövetett gyilkosságok különös kegyetlenségeiről és állatias mivoltáról és kiemelték azt is, hogy ezeket a borzalmakat jól szervezett, ötös-tízes csapatokban összesen mintegy háromszázan követték el, ami ellen az ötezer ott állomásozó katona és háromszáz készenléti rendőr semmit sem tett!
A kisenyevi kegyetlenségek tárgyalása 1903. november 20-án kezdődött, de már jóval előtte kiderült, hogy a pogrom előre szervezett volt, melyben tetemes szerepe volt a Bessarabets (Бессарабец) című antiszemita lapnak, mely egyébként is előszeretettel közölt zsidók ellen izgató cikkeket.
A vádirat megemlékezett arról a hatóságok bűnrészességéről is, hogy a kormányzó, a rendőrség és a katonaság emberei többségében passzív szemlélői voltak a véres eseményeknek, sőt, több tanú vallomása szerint abban tettlegesen is részt vettek.
A pert meglehetősen hamar, még az év december 21-én lezárták, node nem ám az elkövetők mielőbbi felelőségre vonása érdekében. A hamarság oka sokkal prózaibb volt: amikor a kárvallottak ügyvédei mind és a védők lelkiismeretesebb része rájöttek, hogy a törvényszéki elnök egyértelmű szándéka, hogy a a pogrom értelmi szerzői és a felbujtói ne kerüljenek napvilágra, a kormányzó és a rendőrfőnök szerepe pedig ne képezze a vizsgálat tárgyát, akkor letették a képviseletet.
A 37 vádlott közül végül 25 embert találtak vétkesnek, de mindössze két elkövetőt ítéltek el gyilkosság vádjával, a többieket rablás miatt. A két gyilkos közül az egyik hét, a másik pedig öt évnyi kényszermunkát kapott.
A vértanúk emléke legyen áldott!
Fotó: Pixabay
|
Források:
„Napi Hirek – A cár és a kisenevi zsidóüldözés.”, Pesti Napló, 1903. 54. évf. 129. szám, 8. old. „Hirek – Itélet a kisenevi pörben.”, Egyenlőség, 1903. 22. évf. 52. szám, 9. old. |
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.