Csernobilról manapság mindenkinek az atomkatasztrófa jut eszébe, pedig a zsidó világban már sokkal korábban ismert volt ez a név: híres hászid dinasztia székhelye volt az ukrán falu.
A településen Menáchem Náchum Twersky (1730-1797) alapított közösséget. Ő volt az első csernobili rebbe, aki még magának a mozgalom megalapítójának, Jiszráel Báál Sém Tovnak volt a tanítványa, majd utódjánál, a mezricsi mágidnál tanult. A rebbét – híres könyve után – sokan Meor Éjnájimnak emlegetik. Fia, Mordecháj és unokája, Áháron szintén Csernobilban vezették a közösséget, majd Áháron rabbi nyolc fia nyolc különböző településen alapított saját udvart, melyek nagy része a mai napig tovább él, elsősorban az Egyesült Államokban és Izraelben. Legismertebb közülük a saját várossal (New Square) is büszkélkedő Szkver közösség, de ide tartozik Tolne, Rachmasztrivka, Hornoszteipel vagy Triszk.
A rebbe egyik mai leszármazottja, a New Yorkban élő Yitz Twersky már harminc éve megszállottan kutatja híres felmenőinek ma élő leszármazottjait, s nyolc generáció több mint 50 000 tagját azonosította családtagként. Ez különösen nagy szám, ha figyelembe vesszük, hogy a XX. század eleji pogromok, a bolsevik forradalom és a holokauszt mekkora pusztítást végzett az Ukrajnában élő zsidók között. Twersky nem elégszik meg levéltári adatok és családfák tanulmányozásával, genetikai vizsgálatokkal is kutatja távoli rokonságát. Most, hogy feltérképezte a családot, elhatározta, hogy elutazik Csernobilba, és a veszélyekkel nem törődve felkeresi ősei lakóhelyét.
„Amikor felrobbant az atomerőmű, Williamsburgban, Boro Parkban és más, ortodox zsidók által lakott városrészben mindenki tudta, hogy merre van Csernobil. Én már akkor ellátogattam oda, amikor még létezett a Szovjetunió, hogy beszéljek az ott lakókkal. Akkoriban nem volt internet, meg e-mail. Felütöttem a telefonkönyvet vagy levelet írtam” – emlékezik vissza Twersky, aki egyaránt volt gyakori vendég a kijevi állami irattárakban, a KGB archívumaiban és a Jád Vásem levéltárában. A „csernobili Y-kromoszóma” után 31 országban kutatott. Felfedezőútja során számos, a dinasztiához köthető tárgyi emléket is talált: szédertálakat, egy különleges, apró tóratekercset és régi fotókat.
Ukrajnában ma virágzik a zsidó emlékhelyekhez köthető turizmus. Több vállalkozás kifejezetten a vallásos zsidóknak szervez utakat az országban található mintegy 1500 zsidó emlékhely valamelyikéhez. Csernobil természetesen kivételt jelent, mert az egykori zsinagóga és a temető is az erőmű körül kialakított „halálzónában” található, ahonnan mindenkit kitelepítettek a katasztrófa után, majd lezárták a területet.
Az alapító rebbe sírját Sirkis Leibel rabbi azonosította két évvel a robbanás után, ő külön engedélyt kapott az utazáshoz az amerikai kormánytól. A sírt egy föld alatti tárgyak kutatásához használt radarral fedezte fel.
Az utóbbi időben egyre több csoport veszi a bátorságot, hogy felkeressék a sírt és a zsinagógát, elsősorban szkveri hászidok. „Elutazunk Csernobilba, mécseseket gyújtunk, zsoltárokat mondunk, imádkozunk. Ez az út legmeghatóbb része” – mondta Shmiel Gruber, aki már tíz utat szervezett Csernobilba. Az évente 60 000 főt vonzó katasztrófaturizmussal ellentétben őket nem az elhagyott lakóépületek, a fákkal benőtt, kihalt utcák vagy a tragédia nyomán emelt emlékművek érdeklik, hanem a régi zsinagóga, a temető, illetve a környéken fekvő többi zsidó emlékhely.
„Az első rebbék mind Csernobilban éltek, és sokunk vágya ellátogatni a sírjaikhoz, de ez nem egyszerű az ukrán bürokrácia miatt. A látogatás előtt hetekkel el kell küldeni a tiltott zónát ellenőrző hivatal számára az utazók adatait, de így is volt olyan, hogy nem engedtek be valakit, pedig minden papírja rendben volt. Minden alkalommal újabb követelményeket támasztanak. Nem értem, miért tartják zárva ezt a zónát és miért okoznak ennyi nehézséget” – mondta Gruber.
A zsidó zarándokok felkeltették egy olasz fotós, Pierpaolo Mittica érdeklődését, aki 2002 óta már húsz alkalommal járt a helyszínen, hogy dokumentálja a katasztrófa utóéletét. „Még sohasem láttam ehhez hasonlót a tiltott zónában. Egy csoport fekete kabátos ember, akik az erdő mellett álló temetőben imádkoznak. Különleges hangulatú képeket készítettem ott, a zárt övezetben, a világ egyik legveszélyesebb helyszínén. A szépség és a fertőzöttség állt szemben egymással” – mondta a fotós.
Amikor Yitz Twersky és felesége végre eljutottak Csernobilba, magukkal vitték a dinasztia 50 000 leszármazottjának nevét. „Számomra fontos, hogy a sírra helyezhettem a rebbe összes leszármazottjának a nevét. Ezzel azt mondom neki: Íme, megtettem. Itt van mindenki. Kérlek, imádkozz az egész családért”.
zsido.com
Forrás: NatGeo
|
Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.
A zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről. A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját. Az EMIH technikai száma: 1287 |