Egy közismert városi legenda szerint a tevék különösen szeretik az üveggyapotot, a Szuszita egyik alapanyagát, ezért gyakran megrágcsálták az autó egy részét. A kocsik külsejéből gyakran hiányzott egy-egy darab. Kirágták a tevék, mondták…
1959-et írtak. Az első izraeli autógyár, az Autocars egy új izraeli gépjármű közeledő bevezetését jelentette be. Ha az gondolnánk, hogy ez magától értetődő, figyeljük meg az évszámot. Nem sokkal az új állam megalapítása után a fiatal Izrael még mindig embert és nemzetet próbáló időszakot élt át. Ráadásul a világ számos autógyártó cége arab nyomásra bojkottálta Izraelt és annak minden termékét. Egy ilyen „kék-fehér” gépkocsi híre izgalmas és egyben kiemelkedő jelentőségű volt. Egy nagy kérdés azonban még nyitva állt: mi legyen az új izraeli autó neve?
Az Autocars végül – reklám céljából – a lakosság segítségét kérte. Az újságokban hirdetések jelentek meg „Adjon nevet az új izraeli autónak” főcímmel. Hogy nagyobb legyen az érdeklődés és a játékkedv, pénzjutalmat ígértek a győztesnek.
Mint annyian Izraelben, a friss házas mezőgazdasági tanuló, Joszef Suv Rechovotból szintén látta a hirdetést. A szikra – hol máshol – éppen azon a helyen pattant ki az agyából, ahová a királyok is gyalog járnak. „Amikor elmentem a mosdóba, azt mondtam magamnak: ’Rendben, eljött az a pillanat, amikor ki kell találnom egy nevet, Most, vagy soha.’ És végiggondoltam minden történelmi helyszínt Izraelben. Úgy véltem, hogy egy izraeli autónak egy izraeli helyszín nevét kell viselnie.”- emlékezett a férfi. – „Szuszita ősi város volt, keletre a Kinerettől [Tibériási tó], és rájöttem, hogy ez egy rendkívüli név.”
Úgy tűnik, szinte mindenki a történelmi névadó részese szeretett volna lenni. Nem kevesebb, mint 2355 javaslat érkezett az Autocars haifai irodájába. Végül 1959 utolsó hetében Suv megkapta a bizottság döntésének eredményét, miszerint az ajánlott nevek sokaságából az ő javaslata került ki győztesen. Az új autó neve Szuszita lett. A szóban megtalálható a héber „szusz” – ló kifejezés is, ahogyan a város görög neve, Hipposz ugyanezt a szót tartalmazza.
Suv azonban nem volt egyedül a névválasztással. Mivel többen is javasolták a nyertes nevet, sorsolással döntötték el, hogy ki kapja meg az 500 izraeli fontra [a mai új izraeli sékel elődje] rúgó nyereményt. A sorsolás napján végül Suvra mosolygott a szerencse, és az övé lett a pénznyeremény, ami szép summa volt egy friss házas diák számára.
Az Autocars üveggyapotból készült burkolattal ellátott gépkocsijai ezek után igen nagy népszerűségnek örvendtek a hatvanas-hetvenes években. Mivel a különféle kormányhivataloknak kötelező volt ezeket vásárolniuk, általuk több ezer olcsó használt autó került a piacra. Bár formájuk és stílusuk hagyott maguk után kívánnivalót, a felhasznált Ford, illetve Triumph motorok megbízhatóvá és értékállóvá tették az autókat. Az Autocars 1980-ban szűnt meg és ekkor fejeződött be az autók gyártása is.
Joszef Suv és a Szuszita kapcsolata azonban nem ért itt véget. Miután kiderült, hogy ő a győztes, kijárta magának, hogy megtekinthesse a gyárat, illetve a folyamatot, ahogyan elkészül az első izraeli gépkocsi. Később pedig – az Autocarstól kapott, jelentős mértékű engedmény felhasználásával – egy valódi Szuszita boldog tulajdonosa lett. Öröme azonban nem tartott sokáig, mivel nem sokkal később egy méretes Renault-val karambolozott. Suv sértetlenül szállt ki az összetört autóból, ami totálkáros lett. Joszef Suv nem csüggedt, és a biztosítótól kapott pénzből megvette második Szuszitáját, amit évekkel később egy újabb modellre cserélt.
Így aztán ki mástól lenne érdemesebb megtudni, hogy igaz-e az a szóbeszéd, miszerint a Szuszita a tevék kedvelt nyalánksága volt? Nos, Suv – a mezőgazdasági ismereteinek birtokában – közölte: ez a mítosz nem igaz.
zsido.com
Forrás: nli