Mikor van szombat a világűrben?

Bár a Hold felé tartó űrjárműn ember nem utazik, a kérdés attól még kérdés.

Mint ahogyan arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, egy izraeli kutatócsapat magánfinanszírozású, utas nélküli űrhajót indított útnak a Holdra. Ha az akció sikerrel jár, Izrael lesz a világon a negyedik ország, amely űrhajót juttatott el Holdra. A sikeres kilövést később váratlan probléma követte, ám a kutatók optimisták, és úgy gondolják, a holdraszállás a tervezettnek megfelelően, április 11-én megtörténhet.

Bár ezen az űrhajón nem utazik ember, mégis felmerülhet a kérdés, mi történik, ha – hiszen már folynak az előkészületek – egy zsidó utazik az űrbe? Hogyan tartja be a kóserság szabályait, mikor tart szombatot és a Föld körüli pályán száguldó űrhajó feltételezett zsidó űrhajósa vajon merre fordul, ha imádkozni akar? Mindezeket megelőzi azonban még egy kérdés: a zsidó hagyomány jelentős része időhöz kötött, ahogyan azt a Salamon király által írt Kohelet (Prédikátor) könyvében olvassuk:

Mindennek megvan a kora, és ideje van minden dolognak az ég alatt. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje van az ültetésnek és ideje az ülte­tés kiszakításának… (Kohelet 3:1-2)

Az idő a zsidó hagyomány egyik alapvető tényezője, mert számos parancsolat van, melyek a nap, hét, hónap, vagy év, esetleg még annál is nagyobb időegységek bizonyos szakaszaira érvényesek csak (pl. imák ideje, szombattartás, újhold, ünnepnapok, vagy smitá évek). Hogy lehetséges mindezeket betartani az űrben, mihez képest számolják a napokat, mikor van reggel, este, vagy szombat?

Egyes vélemények szerint a Föld körüli pályán keringő jármű zsidó utasainak a „megfigyelhető” napokat kell követnie. A Földet az ilyen eszközök nagyjából 90 perc alatt kerülik meg, ami 24 óránként 16 „napot” jelentene, vagyis egy rajtuk utazó zsidó férfi 90 percenként rakhatna tfilint, és 24 órán belül kétszer ünnepelhetne szombatot (természetesen tfilinrakás nélkül). Mivel ez képtelenség, a legtöbben elutasítják ezt a lehetőséget. A rabbik – hasonló okoknál fogva – azt a lehetőséget is elvetik többnyire, hogy az időhöz kötött micvákat az űrhajósok azon helyek szerint tartsák be, melyek fölött éppen elrepülnek.

Ahhoz, hogy megtalálhassuk a megfelelő választ, vissza kell nyúlnunk egészen a Talmudig! Azt mondja a Talmud (Sábát 69b), hogy ha valaki a sivatagban járván elveszíti a fonalat, és nem tudja, mikor melyik nap van, akkor számoljon hat napot, és a hetediken ünnepelje meg a szombatot. Mivel azonban a másik hat nap közül bármelyik lehet a valódi szombat, más napokon is csak annyi munkát végezzen el, amennyi a túléléséhez szükséges, hiszen ez megengedett szombaton.

Dávid ibn Zimra rabbi (1479-1573) szerint maga az a tény, hogy az ember kidust csinál, és megszenteli a saját számítása szerinti hetedik napot, elegendő ahhoz, hogy valóban szombat legyen a számára. A többi napon csak azért kell tartózkodnia a munkától, mert elképzelhető, hogy a mindenki más által megtartott szombat esetleg azon napok valamelyikére esik.

A sivatagból ugorjunk most hidegebb égtájakra, mielőtt újból visszarepülnénk az űrbe. Mi történik a sarkkörön, vagy azon túl, ahol a nyár derekán soha nem megy le, a tél közepén pedig soha nem kel fel a Nap? Hogyan különböztetjük meg egymástól a napokat, ha nincs mihez viszonyítanunk? A fenti sivatagi példát felhasználva a Jáávec néven is ismert Jáákov Emden rabbi (1697–1776) döntése szerint az embernek hat 24 órás napot kell számolnia, és a hetediken meg kell tartania a szombatot.

Mások, különösen a Tiferet Jiszráel néven ismert Jiszráel Lifshitz rabbi (1782–1860) egy alapvető különbségre hívja fel a figyelmet. A sivatagi vándor teljesen elveszítette a tájékozódási képességét, és nem tudja, melyik napon indult el, vagyis nincs mit tennie, új számításba kell kezdenie. A sarkokon azonban, ha van órája és naptára, könnyedén követheti a napok múlását azon a helyen, ahonnan elindult, és annak a helynek a számítását kell követnie. Létezik olyan vélemény is, hogy ilyen esetekben a jeruzsálemi időpontokat kell figyelembe venni.

A lubavicsi Rebbe azon a véleményen volt, hogy az embernek 24 órát kell számolnia az órája szerint: 12 óra nappalt és 12 óra éjszakát. Ha azonban nem magán a sarkponton áll, hanem olyan helyen, melynek van földrajzi hosszúsága, akkor az adott hosszúságnak megfelelő napokat kell számlálnia.

Ha most visszakanyarodunk az űrbe, akkor érdemes megemlítenünk a 2003-ban első izraeli űrhajósként az űrbe küldött és szerencsétlenül járt Ilán Rámont, aki az egész zsidó nép képviselőjének tekintette magát, és minden lehetséges micvát be akart tartani az űrben – még a szombatot is. Ez volt az első alkalom, hogy a teoretikus kérdés gyakorlati problémává vált. A kilövés helyszínéül szolgáló floridai  Cape Canaveral lubavicsi küldötte, Tzvi Konikov rabbi, konzultálva korunk vezető tóratudósaival, és felkutatva minden elérhető irodalmat, arra jutott, hogy az űrutazás ilyen szempontból a sarkköri utazáshoz hasonlít. A szombatot és más, időhöz kötött parancsolatot tehát az indulási helyszínként szolgáló földi pont időpontjai szerint kell betartania az űrhajósoknak. Ilán Rámon zsidó hagyományokhoz való ragaszkodása sokak számára szolgált követendő példaként. Bölcseink is azt tanítják, hogy ha a zsidó nép egésze két teljes szombatot betart, elérkezik a messiás, és elhozza a végső megváltást. A Szináj-hegynél sor került az első ilyen szombatra, ha elérkezik a második is, akkor eljön a végső megváltás. Kívánjuk, hogy történjen meg minél hamarabb, még napjainkban!

zsido.com

Forrás: chabad.org