A teljes összeg eléri a 250 milliárd dollárt.
Izrael nyolc muszlim országtól követeli, hogy kárpótlást fizessen a zsidó állam megalapítása után elüldözött zsidók hátrahagyott vagyona után.
„Hét arab országban és Iránban eljött a történelmi igazságtétel ideje. Kárpótolni kell azt a több százezer elüldözött zsidót, akitől elvették jogos tulajdonát” – jelentette ki Gila Gamliel, az izraeli kormány társadalmi igazságosságért felelős minisztere.
Az izraeli televízió hírei szerint az első két ország esetében már meg is állapították a követelés összegét: Tunéziától 35, Líbiától 15 milliárd dollár kifizetését várják. A fennmaradó összegről Marokkónak, Jemennek, Iraknak, Szíriának, Egyiptomnak és Iránnak nyújtanak be számlát.
Az „Igazságot az Arab Országok Zsidóságának” (JJAC) nevű, nemzetközi ernyőszervezet felmérése szerint tíz országból mintegy 865 000 zsidó menekült el Izrael 1948-as kikiáltása után, amikor számos helyszínen törtek ki erőszakos zavargások, és általában súlyos jogi korlátozásokat róttak a zsidó közösségre.
Az elmúlt másfél évben Izrael egy nemzetközi könyvelő cég közreműködésével mérte fel az elüldözött zsidók által hátrahagyott vagyon értékét az említett országokban. A jelentés elkészültét siettette a Donald Trump elnök által beharangozott izraeli-palesztin békeszerződés bejelentésének közeledte. Az izraeli parlament még 2010-ben hozott egy olyan törvény, melynek értelmében minden jövőbeli békeegyezménynek tartalmaznia kell az arab országokból és Iránból elüldözött zsidók és közösségeik kárpótlását.
„Nem lehet a közel-keleti helyzetet rendezni anélkül, hogy ne vennénk figyelembe az egykor virágzó közösségekből erőszakkal elüldözött zsidók jogait. A zsidó közösségek ellen elkövetett bűncselekményeket el kell ismerni” – mondta Gamliel.
A Palesztin Hatóság korábban 100 milliárd dollárnyi kártérítést követelt Izraeltől a függetlenségi háború során elmenekült arab lakosság hátrahagyott értékei után, és erről dokumentációt nyújtott át az amerikai kormánynak.
A palesztinok ezen felül követelik a néhány tízezer menekült és sok millió leszármazottjuk számára a „visszatérési jogot” is. Ezt a követelést minden izraeli kormány elutasította, hiszen az a zsidó állam megszűnését eredményezné. Izrael azt javasolta, hogy a menekültek legfeljebb egy leendő palesztin állam területére térhessenek vissza, egy végleges békeszerződés megkötése után. Izraeli vélemények szerint az ENSZ azzal, hogy a leszármazottak egymást követő nemzedékeire is kiterjeszti a menekültstátuszt, mesterségesen tartja életben a konfliktust. Ezt a véleményt osztja a Trump-kormányzat is, mely a közelmúltban úgy döntött, hogy befejezi az ENSZ palesztin menekülteket segítő szervezete, az UNRWA támogatását.
Izrael korábban még nem követelt kártérítést a muszlim országokból elűzött zsidók elkobzott vagyona után, és az onnan a zsidó államba érkezettek sem folyamodtak menekültstátuszért a nemzetközi közösségnél. A megalakulása utáni első évtizedekben Izrael igyekezett minél több zsidót bevándorlásra ösztönözni. Dávid Ben-Gurion, Izrael első miniszterelnöke sem akarta, hogy az őseik földjére visszatérő zsidókat menekültként kezeljék.
A kártérítésként befolyó összeget Izrael nem személyeknek fizetné ki, hanem egy különleges alapot hozna létre, és ebből utalnának a Társadalmi Igazságosságért Minisztérium és a miniszterelnöki hivatal döntései alapján.
2014-től a Kneszet döntése alapján minden év november 30-án tartják az arab országokból és Iránból elüldözött zsidó emléknapját, mely alkalomból oktatási programokat, valamint diplomáciai eseményeket tartanak, és mindig felhívják a figyelmet az elmaradt kárpótlás ügyére.
„Nem véletlen, hogy a november 29-ét követő napot jelölték ki az emlékezésre” – utalt Netánjáhu miniszterelnök arra az 1947-es ENSZ határozatra, mely a palesztinai brit mandátumterület felosztásáról döntött. „Az arab országok soha nem ismerték el a zsidó állam megalapításáról szóló ENSZ határozatot, és menekülésre kényszerítették zsidó polgáraikat, akik minden vagyonukat hátrahagyták. Azon vagyunk, hogy jogos követeléseik ne merüljenek feledésbe” – tette hozzá.
Reuvén Rivlin államelnök arra is felhívta a figyelmet, hogy a közel-keleti és észak-afrikai országokból érkező zsidókat gyakran nem kezelték egyenlően a már hatalomban lévő európai bevándorlókkal. „Nem hallathatták a hangjukat, pedig lett volna mondanivalójuk, még ha arab vagy perzsa akcentussal is beszélték a hébert. Eljött az idő, hogy az oktatási rendszerben, a médiában, a művészetekben, az állami hivatalokban és a nemzetközi porondon is meghallják a hangjukat, és rendezzék a velük esett igazságtalanságot, mely rendezés egyik formája a kárpótlás lehet”.
„Közel 800 000-en érkeztek Izraelbe, a többiek, 56 000 ember, pedig az Egyesült Államokba, Franciaországba, Olaszországba és egyéb helyekre vándorolt” – mondta Meir Kahlon, a muszlim országokból elüldözött zsidókat képviselő szervezet elnöke, aki maga is ideiglenes sátortáborban, nincstelenül kezdte meg életét Izraelben.
zsido.com
Forrás: TOI