Hogy került SS egyenruha egy ortodox zsidóra?

Az amerikai, ortodox zsidó William Zeev Brickman élete váratlan fordulatot vett, amikor SS egyenruhában kezdte meg működését Németországban, ahol náci tisztek elfogásán és bíróság elé állításán dolgozott.

Brickman 1913-ban született Manhattanben, egy németországi származású zsidó apa, Shalom-David és egy lengyelországi (Jedwabne) születésű zsidó anya Lahia-Sarah gyermekeként. Otthon elsősorban jiddisül beszéltek, és ez határozta meg tanulmányait is, a New York-i Egyetemen tanult németet és oktatást, és ott is doktorált, túllépve környezetének ellenséges és antiszemita viselkedésén. Brickmannak különleges nyelvérzéke volt, számos nyelven beszélt és még annál is több nyelven olvasott, ám a második világháború derékba törte akadémiai pályáját: 1943 márciusában történészként és a német nyelv ismerőjeként be kellett vonulnia az amerikai légierőhöz. Egy, a hadseregben tartott vizsgán – melynek valódi célja rejtve volt Brickman elől – kiemelkedő eredményeket ért el. ő azt gondolta, hogy postai szolgálatot kell majd teljesítenie, ám hamarosan kiderült, hogy ennél jóval izgalmasabb  – és egyben veszélyesebb – feladatok állnak előtte.

A hadsereg dokumentációja szerint a hírszerzésnek ahhoz az alosztályához osztották be, mely a már felszabadított területeken működött, és az volt a feladata, hogy hátramaradt, vagy menekülőben lévő náci ügynököket, tisztségviselőket kerítsen kézre. Bár Brickman nem akart súlyosan beteg anyját otthon hagyva, ortodox zsidóként a tengerentúlra, az ismeretlenbe menni, végül nem is a hadsereghez osztották be, hanem a jelenlegi CIA elődjéhez. A 004-es ügynök hamarosan megkezdte új munkáját a németországi Regensburgban, az ellenséges vonalak mögött, a végóráit élő Harmadik Birodalomban..


Brickman és ügynöktársai SS egyenruhában

Az ügynökök menekülő útvonalat ajánlottak a megtalált náci tiszteknek, majd meghiúsították a menekülésüket. Annak az elméletnek az alapján keresték az SS és a Wehrmacht magas rangú tisztjeit, hogy csupán nekik voltak megfelelő eszközeik, kapcsolataik és szándékuk arra, hogy mihamarabb elhagyják Németországot. Néhány ügynök elment egy bárba, ahol sok náci tiszt gyűlt össze rendszeresen. Miután bőséges ivást tettettek, hangosan hirdetni kezdték, hogy ha valakinek lenne pénze arra, hogy Dél-Amerikába utazzon, akkor tudnának neki segíteni. Ha valaki jelentkezett, akkor az illetőt egy erre a célra fenntartott szobába vezették, ahol kérdéseket tettek fel nekik arra vonatkozólag, hogy hol, milyen beosztásban, milyen munkakörben, stb. szolgáltak. Ezután behívták az SS egyenruhába öltözött Brickmant, akinek egyenruhájához hozzátartoztak a katonai jelvények, melyek mindig magasabbak voltak, mint az éppen menekülni készülő náci tiszté, hogy hiteles legyen és a tiszt kellő tisztelettel legyen iránta, és betartsa az utasításokat. Brickman alaposan kikérdezte a tiszteket, majd megnevezte a kimenekítésért fizetendő összeget. Ha ezen is túl voltak, a náci egy titkos találkozóra kapott időpontot a csehszlovák határnál, ahonnan a „csoportja” majd Dél-Amerikába utazik – mondta nekik Brickman. Ám idegenvezető helyett az amerikai titkosszolgálat emberei várták a lépre csalt háborús bűnösöket, és a szövetségesek által létrehozott börtönökbe, vagy egyenesen Nürnbergbe szállították őket. Később, amikor más megbízatásának teljesítése alkalmával Brickman olyan náci tisztekkel találkozott a börtönben, akiknek az elfogásában ő is részt vett, levette katonai egyenruhájához tartozó sapkáját, hogy megmutassa az alatta hordott kipát. „Meg akarta mutatni nekik, hogy a sorsok megfordultak és az áldozatokból lettek az urak”- mondta róla nevelt fia, Haim Brickman. Haim öt éves volt, amikor anyja, Sylvia Mann hozzáment az egykori ügynökhöz, és megdöbbenve fedezte fel a pincében nevelőapja náci egyenruháját és jelvényeit.

Brickman később az Egyesült Államok Oktatási Minisztériumának megbízásából többfelé végzett a világban kutatómunkát, oktatási rendszereket mért fel Európában és Ázsiában egyaránt. Bár nem tudjuk, hogy eközben végzett-e hírszerzési tevékenységet is, annyi bizonyos, hogy komoly kapcsolatokat alakított zsidó személyekkel, és így szerzett tudomás a Szovjetunióban élő zsidók helyzetéről. Könyveket és judaikát csempészett a számukra, visszafelé tartó útjain pedig szovjet propagandaanyag közé rejtett leveleket vitt Nyugatra.

Gyakori, Szovjetunióba tartó útjai kapcsán Brickman kapcsolatba került a lubavicsi rebbével, az áldott emlékű Menachem Mendel Schneerson rabbival, aki maga is komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megőrizze a Szovjetunió zsidóságával való kapcsolatot, és segítséget nyújtson az ott élőknek.

Brickman idősebb korában a Szovjetunióban

Egyszer, amikor Brickman Moszkvában volt, Jehuda Leib Levin, a moszkvai főrabbi tartott oroszul beszédet péntek este a zsinagógában. A közönségben nagy számban jelenlevő KGB ügynökök miatt dicsérte a szovjet hatóságokat a zsidó oktatás, intézmények, zsinagógák támogatásáért, és a beszéde közepén hirtelen egyenesen Brickmanra nézett, és a kádis néhány szavát hadarta el. Brickman azonnal megértette az üzenetet: a Szovjetunióbeli zsidó élet haldoklik. Továbbra is úgy segítette a helyi zsidóságot, ahogyan csak tudta, és 1960-ban Jáákov Sáret, Izrael moszkvai nagykövete (a zsidó állam második miniszterelnökének fia) Mózes öt könyvét, héberül Chumást ajándékozott neki a következő ajánlással: „A drága, elkötelezett és bátor Brickman professzornak, sok más Chumás emlékére.”

Brickman 1986-ban hunyt el az Egyesült Államokban, és Jeruzsálemben helyezték végső nyugalomra.

Forrás: israelhayom

  • Küldés emailben