5. 📖 Kidusin 1–2. fejezet – Az Eljegyzés Módjai

V. rész, 41/a lap

Eljegyzés megbízott útján

MISNA: (2. fejezet 1. misna)

הָאִישׁ מְקַדֵּשׁ בּוֹ, וּבִשְׁלוּחוֹ.

(a) A férfi vagy személyesen, vagy megbízottja útján jegyezheti el a nőt. Azaz a férfi megbízhat valakit, azzal, hogy a nevében jegyezzen el egy nőt1.

הָאִשָּׁה מִתְקַדֶּשֶׁת בָּהּ וּבִשְׁלוּחָהּ.

(b) A nő ugyancsak vagy személyesen, vagy megbízottja útján léphet jegyességre2.

הָאִישׁ מְקַדֵּשׁ אֶת בִּתּוֹ כְּשֶׁהִיא נַעֲרָה בּוֹ, וּבִשְׁלוּחוֹ.

(c) A férfi vagy személyesen, vagy megbízottja útján bocsáthatja jegyességre a lányát, mikor az náárá3. Azaz, mikor a lány náárá, az apja mind személyesen, mind egy általa kinevezett megbízott útján elfogadhatja az eljegyzést óhajtó férfitól a kidusint.

 

Személyesen vagy megbízott útján?

GÖMÁRÁ:

[A Gömárá a következő kérdéssel nyit:]

גמרא. הָשְׁתָּא בִּשְׁלוּחוֹ מְקַדֵּש, בּוֹ מִיבָּעֲיָא?

Mármost, ha a Misna azt tanítja, hogy A FÉRFI megbízottja útján eljegyezheti a nőt, akkor ki kell-e jelenteni külön azt is, hogy ezt személyesen is megteheti? Ez nyilvánvaló, nincs szükség külön közlésére. – ? –

[A Gömárá így válaszol:]

אָמַר רַב יוֹסֵף: מִצְוָה בּוֹ יוֹתֵר מִבִּשְׁלוּחוֹ;

Ráv Joszéf mondotta: A „személyesen” szó révén a Misna azt tanítja, hogy nagyobb micva, ha a férfi személyesen jegyzi el a nőt, mint ha megbízott útján. Kívánatosabb, hogy a férfi személyesen vegyen részt az eljegyzésen, noha törvény adta joga, hogy ennek megbízottja útján tegyen eleget. A személyesen végrehajtott micva jutalma ugyanis nagyobb.

[A Talmud két esettel illusztrálja ezt azt elvet:]

כִּי הָא דְּרַב סָפְרָא מַחֲרִיךְ רֵישָׁא, רָבָא מָלַח שִׁיבּוּטָא.

Ahogyan Ráv Száfrá személyesen perzselte le a szombati étkezésre szánt állat fejét és nem bízta ezt másra, és ahogyan Rává is maga sózta be a szombatra szánt sibutát, nagy halat.

[A Gömárá még egy nézetet említ arról, hogy miért fontos a nőt személyesen és nem megbízott útján eljegyezni:]

אִיכָּא דְּאָמְרִי: בְּהָא אִיסוּרָא נַמִי אִית בָּהּ, כִּדְרַב יְהוּדָה אָמַר רַב, דְּאָמַר רַב יְהוּדָה אָמַר רַב: אָסוּר לְאָדָם שֶׁיְּקַדֵּשׁ אֶת הָאִשָּׁה עַד שֶׁיִּרְאֶנָּה, שֶׁמָּא יִרְאֶה בָּהּ דָּבָר מְגוּנֶּה וְתִתְגַּנֶּה עָלָיו, וְרַחְמָנָא אָמַר: “וְאָהַבְתָּ לְרֵעֲךָ כָּמוֹךָ“.

Egyesek azt mondják, hogy ezzel (azaz a megbízott általi eljegyzéssel) kapcsolatban létezik egy tilalom is, ahogyan azt Ráv Jehudá mondotta Ráv nevében. Ráv Jehudá ugyanis azt tanította Ráv nevében: Tilos a férfinak eljegyezni egy nőt, amíg nem látja, nehogy a házasságkötés után találjon benne valami nem tetszőt. Ezzel ugyanis a férfi vétene a Tóra egyik törvénye ellen, mivel megvetően nézne a feleségére, holott a Tórában az áll:4 „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!”

Ráv Joszéf úgy tartja, hogy a Misna azért említi előbb a személyesen történő eljegyzést, és csak azután a megbízott útján történőt, mert nagyobb micva személyesen részt venni az eljegyzésen. Ez a megállapítás azonban azt sugallja, hogy csupán kívánatosabb személyesen részt venni az eljegyzésen, de mindazonáltal, aki nem így jár el, az ezzel még nem szeg meg tilalmat. Az utóbbi álláspont szerint azonban, ha a férfi nem látta eljegyzés előtt a nőt, akkor kifejezetten tilos megbízott útján eljegyzést kötni.

 

[Ez az utóbbi nézet tehát ellenkezni látszik a Ráv Joszéf-féle Misna-magyarázattal, ezért a Talmud megkísérli összeegyeztetni a két álláspontot:]

וְכִי אִיתְמַר דְּרַב יוֹסֵף – אַסֵיפָא אִיתְּמַר:

És a későbbi Misna-magyarázat szerint, mi kapcsán hangzott el Ráv Joszéf tanítása? A Misna második (b) részével kapcsolatosan hangzott el:

הָאִשָּׁה מִתְקַדֶּשֶׁת בָּהּ וּבִשְׁלוּחָהּ; הָשְׁתָּא בִּשְׁלוּחָהּ מִיקַּדְּשָׁא, בָּהּ מִיבָּעַיָא?!

A NŐ VAGY SZEMÉLYESEN, VAGY MEGBÍZOTTJA ÚTJÁN LÉPHET JEGYESSÉGRE.” E paragrafussal kapcsolatban fölmerült a kérdés: Mármost, ha a Misna azt tanítja, hogy a nő „MEGBÍZOTTJA ÚTJÁN JEGYESSÉGRE LÉPHET”, akkor ki kell-e jelenteni külön azt is, hogy személyesen is elfogadhatja az eljegyzését?

אָמַר רַב יוֹסֵף: מִצְוָה בָּהּ יוֹתֵר מִבִּשְׁלוּחָהּ; כִּי הָא דְּרַב סָפְרָא מַחֲרִיךְ רֵישָׁא, רָבָא מָלַח שִׁיבּוּטָא;

Erre Ráv Joszéf így válaszolt: A „személyesen” szó révén a Misna azt tanítja, hogy nagyobb micva, ha a nő személyesen fogadja el az eljegyzést, mint ha megbízott útján. Ahogyan Ráv Száfrá személyesen perzselte le a szombati étkezésre szánt állat fejét és nem bízta ezt másra, és ahogyan Rává is maga sózta be a szombatra szánt sibutát, nagy halat.

אֲבָל בְּהָא אִיסּוּרָא לֵית בָּהּ, כִּדְרֵישׁ לָקִישׁ, דַּאֲמַר רֵישׁ לָקִישׁ: טַב לְמֵיתַב טַן דוּ מִלְּמֵיתַב אַרְמְלוּ.

A nő esetében azonban nem tiltja semmi, hogy megbízottat jelöljön ki az eljegyzés elfogadására, még akkor sem, ha nem látta a kérőjét. Ez Rés Lákis mondásán alapszik. Rés Lákis ezt a nők között népszerű mondást említette: „Jobb kettesben élni, mint egyedül.” Vagyis: a nők kevésbé válogatósak mint a férfiak, és úgy tartják, jobb férjes asszonynak lenni – még ha a férj csak egy átlagember is –, mint magányos nőként élni. Mivel ez így van, vonja le a következtetést a Talmud, a nő semmiféle rossz cselekedetet nem követ el, ha megbízottja útján fogadja el az eljegyzését, mivel valószínűleg még akkor is elfogadja kérőjét olyannak, amilyen, ha korábban nem látta.

* * *

Kiskorú eljegyzése

[A Gömárá most a Misna utolsó (c) részét idézi és kommentálja.]

הָאִישׁ מְקַדֵּשׁ אֶת בִּתּוֹ כְּשֶׁהִיא נַעֲרָה“.

A FÉRFI VAGY SZEMÉLYESEN, VAGY MEGBÍZOTTJA ÚTJÁN BOCSÁTHATJA JEGYESSÉGRE A LÁNYÁT, MIKOR AZ NÁÁRÁ.”

כְּשֶׁהִיא נַעֲרָה – אִין, כְּשֶׁהִיא קְטַנָּה – לָא.

Ez arra utal, hogy amikor a lány náárá, akkor igen, jegyességre bocsáthatja, de amikor a lány még kiskorú, akkor ezt nem teheti.

מְסַיַּיע לֵיהּ לְרַב, דְּאָמַר רַב יְהוּדָה אָמַר רַב, וְאִיתֵּימָא רַבִּי אֶלְעָזָר: אָסוּר לְאָדָם שֶׁיְּקַדֵּשׁ אֶת בִּתּוֹ כְּשֶׁהִיא קְטַנָה, עַד שֶׁתִּגְדַּל וְתֹאמַר בִּפְלוֹנִי אֲנִי רוֹצָה“.

A Misna ilyenformán Ráv álláspontját támasztja alá; ahogy Ráv Jehudá Ráv nevében – egyesek szerint rabbi Elázár mondotta: Tilos a férfinak eljegyzésre bocsátania kiskorú lányát, ki kell várnia, míg a lány megérik, és kijelentheti: „Feleségül kívánok menni ehhez és ehhez.”

Tehát annak ellenére, hogy a Tóra feljogosítja az apát arra, hogy kiskorú lányát jegyesül adja valakinek, mégsem illendő dolog ez egészen addig, míg lánya nem elég idős, hogy megválassza, kihez kíván menni.

1 A férfi úgy nevez ki megbízottat az eljegyzésre, hogy utasítja: menjen el, és jegyezzen el egy nőt a nevében. A megbízott ezáltal felhatalmazást nyer rá, hogy megbízója nevében végrehajtsa az eljegyzést. Feladatát úgy teljesíti, hogy átadja a pénzt vagy az eljegyzési okiratot a nőnek, és kijelenti, hogy a nő az elfogadással a megbízója jegyesévé válik.

2 A nő úgy nevez ki megbízottat az eljegyzésre, hogy utasítja: fogadja el nevében az eljegyzést egy férfitől. A megbízott ezáltal felhatalmazást nyer rá, hogy megbízója nevében elfogadja az eljegyzést. Feladatát úgy teljesíti, hogy átveszi a pénzt vagy az eljegyzési okiratot a férfitól, és ezzel az elfogadással a megbízója a férfi jegyesévé válik.

3 A lány fejlődésének a háláchá három szakaszát ismeri: ktáná (kiskorú), náárá (fiatal nő) és bogeret (nagykorú). A lány mindaddig ktáná, míg be nem tölti tizenkettedik életévét és nem nő két szál fanszőre. Ha e két kikötés teljesül, náárá lesz. Hat hónappal ezután a lány bogeret lesz (Maimonidész, A házasság szabályai 2:2.).a4 3Mózes 19:18.

  • Küldés emailben

Fejezetek