11. 📖 XXIII. –Megtérés, betérés, kitérés, visszatérés

Széfer Kdusá: A szentség könyve – A tiltott testi kapcsolatok szabályai

Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:

Széfer Kdusá: A szentség könyve

A tiltott testi kapcsolatok szabályai

 

A betérés szabályai

13.fejezet

Az eredeti szövetség három kritériuma

  1. § Izrael három aktussal léptek be a[z isteni] szövetségbe: a körülmetéléssel, az alámerüléssel és az áldozat felajánlásával.
  2. § A körülmetélés Egyiptomban történt [még a peszáchi áldozat előtt], amikor az lett parancsolva[1]: „Körülmetéletlen ne egyék belőle.” Mózes, a mi tanítónk metélte körül akkor a népet. Mert Lévi törzse kivételével az egész [nép] elhanyagolta a körülmetélés szövetségét Egyiptomban. Ezért mondja [az Írás dicsérőleg a lévitákról][2]: „[Ők] óvják szövetségedet.”
  3. § Az alámerülésre a pusztában került sor, a Tóraadás előtt, ahogyan írva van[3]: „Szenteld meg őket ma és holnap, és mossák meg ruháikat.”

Áldozati felajánlásokat [is hoztak ekkor], ahogyan írva van[4]: „És előre küldte Izrael gyermekeinek ifjait, és bemutattak égőáldozatokat.” Az egész zsidó nép képviseletében mutatták be ezeket.

 

A betérés hasonló három feltétele

  1. § Hasonlóképpen a jövendő nemzedékekben, mikor egy nemzsidó be kíván lépni a szövetségbe, és menedéket akar találni az Isteni dicsfény szárnyai alatt, és hajlandó magára venni a Tóra [parancsolatainak] igáját, alá kell vetnie magát a körülmetélésnek, az alámerülésnek, és áldozatot kell hoznia; ha pedig nő, az alámerülés és az áldozat a kötelező a számára. Ahogyan írva van[5]: „Amilyenek ti vagytok, olyan legyen a jövevény”, ennek a jelentése pedig ez: ahogyan ti [léptetek be a szövetségbe] körülmetélkedés, bemerülés és az áldozat által, úgy legyen az eljövendő nemzedékekben is, aki áttér, annak át kell esnie a körülmetélésen és az alámerülésen, és áldozatot kell hoznia.

 

A betérő áldozata

  1. § Miből álljon a betérő áldozata, [amit be kell mutatnia]? Állatot égőáldozatul, vagy gerlicepárt, vagy két galambfiókát. Mindkét [galambot] fel kell áldozni égőáldozatul.

Manapság, amikor nincs [templomi] áldozat, [a betérőnek] a körülmetélkedésnek és az alámerítkezésnek kell alávetnie magát. Ha a Szentély újjáépül, áldozatot is hoznia kell majd.

 

A körülmetélés és a merítkezés

  1. § Ha a betérő körülmetélkedett, de nem merítette alá magát, vagy alámerítette magát, de nem metélkedett körül, nem tekintendő betértnek, amíg mindkét aktus meg nem történik.

Az alámerülésnek három férfi jelenlétében kell megtörténnie. Minthogy ez [az alámerülés] szükségelteti a bét din közremüködését, így az alámerülésnek nem történhet szombaton vagy ünnepnapokon, sem éjszaka. De ha mégis ekkor történt meg, betértnek kell tekinteni.

 

A kiskorú és az állapatos nő betérése

  1. § A kiskorút a bét din hozzájárulásuk által merítjük alá, ugyanis érdem az az ő számára[6].

Ha állapotos asszony betér és alámerül, a gyermeknek [később] nem kell újra megmerítkeznie.

 

Betérés nem háromtagú bíróság előtt

Ha [a betérő] egymagában merül alá és betér – vagy akár két bíró jelenlétében –, a betérése nem érvényes.

Ha jön, és azt mondja: „Betértem az ilyen és ilyen bíróság előtt, és alámerítettek”, a szava nem hiteles arra nézve, hogy zsidóval kössen házasságot, csak ha tanúkat hoz [akik az állítását igazolni tudják].

  1. § Ha egy zsidó vagy egy betért nő volt a [nemzsidó férfi] felesége, és vannak tőle gyermekei, majd ő kijelenti, hogy „egymagamban tértem be”, ebben az esetben hitelesnek fogadjuk kijelentését a saját magára nézve, [hogy ezzel minősítse önmagát,] de nem hisszük el neki annyira, hogy a gyerekeit [úgy] minősítse [mint akik nemzsidó személytől születtek][7]. Tehát neki magának még egyszer alá kell merülnie a bíróság előtt.

 

A parancsolatok gyakorlása bizonyitja a betérést

  1. § A betért asszony, [akinek nincs bizonyitéka a betérésről, de] akiről tudjuk, hogy Izrael törvényei szerint éli az életét mindig, például megmerítkezik ciklusa után, elválasztja a a tésztaáldozatot, és effélék; valamint a betért férfi, [akinek nincs bizonyitéka a betérésről, de] aki Izrael útját követi, például megmerítkezik, ha magfolyása volt, és teljesít minden parancsolatot; az ilyenek igaz betérteknek tekintendők, még ha nincs is tanújuk, aki a betérést igazolni tudná. De ha el akarnának vegyülni a zsidó néppel, nem engedjük nekik a házasságot, csak ha tanút hoznak, vagy a jelenlétünkben [újra] megmerítkeznek [betérés céljából]. Ez azért van így, mert eredetileg mégis nemzsidóként ismertük őket.
  2. § Ha viszont azzal áll elő valaki [akit zsidóként ismerünk], hogy ő eredetileg nemzsidó volt, de bíróság előtt betért, a szavát el kell fogadni. [Ennek az az oka, hogy] ugyanaz a száj, ami kitiltotta őt, be is fogadta őt.[8]

Milyen esetben igaz ez? Izrael területén és abban az időkben, amikor minden ott élőről feltételezni lehetett, hogy zsidó. A diaszpórában azonban bizonyítékát kell adnia az áttérésnek és csak azután vehet feleségül zsidó nőt. Azt mondom én, hogy ez csak egy kiegészítő szigorítás, ami a leszármazási vonalak tisztaságának védelmére szolgál…

  1. § Senki se gondolja, hogy Sámson, aki a zsidó nép megmentője volt, vagy Salamon, Izrael királya, „akit az Örökkévaló kedvel”[9], idegen asszonyokat vett volna feleségül, akik nem tértek át[10]. Ehelyett a dolog a következőképpen magyarázandó: az eljárásnak megfelelő módja az, ha a betérni készülő férfi vagy nő előáll betérésre, megvizsgáljuk a betérése indítóokait. Talán azért jön, mert anyagi nyereséget remél a dologból, vagy tekintélyét kívánja gyarapítani, vagy félelemből lép a mi hitünkbe. Férfi esetében megvizsgáljuk, nem egy zsidó nő iránti érdeklődése áll-e esetleg a háttérben. Nő esetében megvizsgáljuk, nem egy zsidó férfi iránti érdeklődése áll-e esetleg a háttérben.

Ha nem találunk rejtett szándékot, megismertetjük velük a Tóra igájának terheit, és hogy micsoda nehézség az egyszerű ember számára betartani a parancsolatokat, hogy meggondolják, nem akarnak-e letenni szándékukról. Ha mégis elfogadják ezt, és nem kívánnak visszalépni, és látjuk, hogy valóban az [Isten] szeretet vezérli őket, befogadjuk őket, ahogyan írva van[11]: „Amikor látta, hogy minden áron vele akar menni, nem győzködte tovább.”

  1. § Ezért nem fogadtak be betérőket a bíróságok Dávid és Salamon királyok idejében. Dávid uralkodása idején [attól tartottak], hogy [az áttérni kívánók] félelemből keresik az áttérést, Salamon idejében pedig [attól tartottak], hogy az Izrael által élvezett hatalom, gazdagság és pompa indítja őket [az áttérésre]. [Elutasították az ilyen áttérőket, mert] az olyan nemzsidó, aki valami evilági hiábavalóság miatt kíván áttérni, nem igaz áttérő.

Ennek ellenére sokan tértek át nem hivatalos bírák előtt Dávid és Salamon idején is. A legfelsőbb Szánhedrin óvatosan kezelte az ilyen személyeket. Minthogy alámerítették magukat [és a teljes betérési eljáráson végig jártak], nem utasították el őket, de nem is engedték egészen közel magukhoz, amíg az [áttérés] eredménye nem volt látható [az életmódjukon]…

  1. § Ezért mondják bölcseink: „Olyan nehéz viselni az áttérteket a zsidó népnek, mint egy leprafoltot.” Mert a legtöbb áttérőnek hátsó szándéka van, és tévelygésbe viszi a zsidókat és [hátsó szándékukra később fény derül] nehéz tőlük elválni, azok után hogy betértek. Nézzük csak, mi történt a pusztában az aranyborjú imádásakor[12] és Kivrot-háTáávánál[13]. Hasonlóképpen, a legtöbb [zúgolódás, amivel] a mi népünk kísértette Istent [a pusztában], a zsidókhoz csapódott népség lázítására kezdődött.
14. fejezet

A betérés folyamata

  1. § Mi az eljárása annak, amikor igaz betérőt fogadunk? Ha előáll egy nemzsidó, hogy áttérjen, megvizsgáljuk [elhatározásának] hátterét. Ha nem találunk titkolt szándékot mögötte, azt kérdjük tőle: „Miért határoztál úgy, hogy áttérsz? Nem tudod-e, hogy ma a zsidókat üldözik, bántalmazzák, nyomorgatják, nehézségeket szereznek nekik és szenvedés az osztályrészük?”

Ha erre azt feleli: „Tudom. Bár részese lehetnék ezeknek is mind”, azonnal befogadjuk.

  1. § [Maga a betérési eljárás pedig a következőképp történik:] Átvesszük vele hitünk alapjait, azaz azt, hogy egy az Isten, és a hamis istenek imádatának tilalmát. Ezeket részletesen átvesszük. Továbbá átvesszünk vele néhány könnyebb micvát és néhány nehezebbet. Ezeknek nem mélyedünk el az apró részleteiben. Tájékoztatjuk arról, hogy bűn [nem meghagyni] a leketet[14], a sikchát[15] és a peát[16] mezőföldön, és nem leadni a második tizedet[17]. Megismertetjük a micvák [megsértéséért] járó büntetéssel.

Hogyan zajlik ez? Azt mondjuk neki: „Mielőtt a mi hitünkre tértél, ha ettél [a marha] kövérjéből, nem járt érte neked égi halálbüntetés. Ha megszegted a szombatot, nem járt érte megkövezés. Most, hogy áttérsz, ha eszel a kövérjéből, égi halál a büntetésed. Ha megszentségteleníted a szombatot, megkövezés a büntetésed.”

Nem mélyedünk el ezekben a részletekben, nehogy aggodalmában elforduljon a jó úttól a rossz út felé. Mert kezdetben kedvességgel és hívogató szavakkal bátorítjuk, ahogyan írva van[18]: „emberi kötelékekkel vontam őket”, azután folytatja: „szeretet köteleivel”.

  1. § Ahogyan megismertetjük a parancsolatok [iránti engedetlenségért járó] büntetésről, úgy megismertetjük az [engedelmesség] jutalmával is. Elmondjuk neki, hogy ha megtartja ezeket a micvákat, életet nyer az eljövendő világban. Mert csak az lehet tökéletesen igaz ember, aki mestere a bölcsességnek, és ezeket a parancsolatokat megtartja és ismeri.
  2. § Elmondjuk neki: „Tudnod kell, hogy az eljövendő világ el van rejtve Izrael igazai számára. Az, hogy Izraelt ebben a világban szenvedni és nélkülözni látod, [annak az oka] az a jó, ami el van rejtve a számukra. Mert nem élvezhetik a javak bőségét ezen a földön, [mert ez ahhoz vezet, hogy] szívük gőgös lesz, eltévelyegnek, és elveszítik az eljövendő világ jutalmát, ahogyan [Mózes írta][19]: »És meghízott Jesurun és kirúgott.«
  3. § De nem hoz az Örökkévaló rájuk túlsok szenvedést, hogy el ne vesszenek. Mert más népek elveszhetnek, és ők [vagyis a zsidók] megmaradnak.”

Ezen a témán hosszabban időzünk, hogy kedvessé tegyük számára.

Ha [a leendő betért] visszakozik, és nem kívánja elfogadni [a micvákat], elmegy a maga útján. Ha viszont elfogadja [hogy betartja őket], nem váratjuk tovább, hanem körülmetéljük azonnal. Ha már [régebben] körül volt metélve, a szövetség vércsepjét vesszük tőle a körülmetélés helyén. Megvárjuk, amíg egészen felgyógyul, és azután alámerítjük őt.

  1. § Három [bíró] áll fölötte, és átvesz vele mégegyszer néhány könnyebb parancsolatot és néhány nehezebbet, amíg a vízben áll.

Ha a betérő nő, akkor nők merítik be a vízbe a nyakáig, a bírák kívül várakoznak. Azután [a bírák belépnek, és] átvesznek néhány könnyebb parancsolatot és néhány nehezebbet, amíg a vízben ül. Azután a jelenlétükben alámeríti magát. Azután elfordítják a fejüket, és kimennek, hogy ne lássák, amikor kijön a vízből.

 

[1] 2Mózes 12:48.

[2] 5Mózes 33:9

[3] Uo. 19:10.

[4] Uo. 24:5.

[5] 4Mózes 15:15

[6] És lehet érdemet szerezni valakinek, a saját tudta és felhatalmazása nélkül is (lásd Talmud, Kötubot 11a.).

[7] Ebben az esetben a gyerek hiába zsidó az anya után, mégse házasodhat kohénnel, lásd Sulchán áruch (Even háezer 7:17.), Misne lömelech itt és Mágid misne lejjebb 15:3.

[8] Vagyis, ha ő nem fedte volna fel titkát, akkor nem is lett volna szükség saját tanúvallomására.

[9] Utalás 2Sámuel 12:25-re.

[10] Erre a hibás következtetésre a 1Királyok 11:1–3. szövegének felületes olvasatából lehetne jutni.

[11] Rút 1:18.

[12] 2Mózes 32. fej.

[13] 4Mózes 11. fej.

[14] A bibliai előírás szerint (3Mózes 19:9.), ha valaki véletlenül aratás közben elhagy a termésből, akkor azt meg kell hagynia a szegényeknek.

[15] A bibliai előírás szerint (5Mózes 24:19.), ha valaki véletlenül a learatott termőföldön hagyott egy kéve termést, akkor azt meg kell hagynia a szegényeknek.

[16] A bibliai előírás szerint (3Mózes 19:9.) a termőföld szélét a szegénynek kell meghagyni.

[17] 5Mózes 14:22–27.

[18] Hóséá 11:4.

[19] 5Mózes 32:15.

  • Küldés emailben

Fejezetek