A Talmud szövege
Kötubot, 22. lap első oldal közepétől
a 23. lap első oldal végéig (egy kihagyással).
Az asszony vallomásainak súlya
MISNA:
משנה. הָאִשָּׁה שֶׁאָמְרָה: “אֵשֶׁת אִישׁ הָיִיתִי וּגְרוּשָׁה אֲנִי” – נֶאֱמֶנֶת, שֶׁהַפֶּה שֶׁאָסַר הוּא הַפֶּה שֶׁהִתִּיר.
(a) Ha egy férjezetlennek látszó nő azt mondja: „Férjes asszony voltam, de most elvált vagyok”, annak bizonyíték nélkül hinni lehet, és férjhez mehet egy másik férfihoz, mert a száj, amely megtiltotta, ugyanaz a száj, amely megengedte [a későbbiekben: „…ugyanaz a száj…”]. Ha nem jelentette volna ki, hogy valamikor férjnél volt, akkor feltételeznénk, hogy sose volt férjnél, ahhoz pedig nincs jogunk, hogy az állítása egyik felét elfogadjuk, a másikat pedig elvessük.
וְאִם יֵשׁ עֵדִים שֶׁהָיְתָה אֵשֶׁת אִישׁ, וְהִיא אוֹמֶרֶת: “גְרוּשָׁה אֲנִי” – אֵינָהּ נֶאֱמֶנֶת.
(b) Ha azonban vannak rá tanúk, hogy a nőnek volt férje, és a nő azt mondja: „Most elvált vagyok”, akkor bizonyíték nélkül nem lehet neki hinni, és csak akkor mehet újra férjhez, ha előtte bizonyítja, hogy már elvált.
A Misna ezután egy hasonló esetet tárgyal. A törvény szerint az a nő, akit egy nem zsidó megerőszakolt, nem mehet feleségül kohénhoz. A Bölcsek úgy határoztak, hogy az a nő, aki banditák vagy ellenséges katonák fogságába került, csak akkor nem tekintendő megerőszakoltnak, ha bizonyítani tudja az ellenkezőjét.
אָמְרָה: “נִשְׁבֵּיתִי וּטְהוֹרָה אֲנִי” – נֶאֱמֶנֶת, שֶׁהַפֶּה שֶׁאָסַר הוּא הַפֶּה שֶׁהִתִּיר.
(c) HA a nő AZT MONDJA: „Foglyul tartottak, de tiszta va gyok (azaz: nem erőszakoltak meg)”, akkor annak bizonyíték nélkül hinni lehet, és férjhez mehet kohénhoz, mert a száj, amely megtiltotta, ugyanaz a száj, amely megengedte. Ha a nő nem jelentette volna ki, amit kijelentett, akkor feltételezhettük volna, hogy sosem tartották fogságban, és nincs jogunk az állításának csupán az egyik részét elfogadni, és a másikat elvetni.
וְאִם יֵשׁ עֵדִים שֶׁנִּשְׁבֵּית, וְהִיא אוֹמֶרֶת: “טְהוֹרָה אֲנִי” – אֵינָהּ נֶאֱמֶנֶת.
(d) Ha azonban vannak rá tanúk, hogy a nőt foglyul tartották, és a nő azt mondja: „Tiszta vagyok”, akkor bizonyíték nélkül nem lehet hinni neki, csak akkor, ha bizonyítéka van rá.
וְאִם מִשֶּׁנִּשֵׂאת בָּאוּ עֵדִים – הֲרֵי זוֹ לֹא תֵּצֵא.
(e) Abban az esetben, ha nincsenek rá tanúk, hogy a nő fogságban volt, a nő viszont fenntartja az állítását, és a bíróság az „…ugyanaz a száj…” elve alapján engedélyezi, hogy kohénhoz menjen feleségül, ám ha később, a házasságkötés után tanúk kerülnek elő, akik szerint fogságban volt, akkor a nő nem kell, hogy elhagyja a férjét.
Az „…ugyanaz a száj…” elvének forrása
GÖMÁRÁ:
[E fejezet Misnáinak központi témája „…ugyanaz a száj…”-ként ismeretes tétel. A Gömárá most megkísérli megtalálni a fogalom forrását.]
גמרא. אָמַר רַב אַסִי: מִנַּיִן לְהַפֶּה שֶׁאָסַר הוּא הַפֶּה שֶׁהִתִּיר מִן הַתּוֹרָה? שֶׁנֶּאֱמַר: “אֶת בִּתִּי נָתַתִּי לָאִישׁ הַזֶּה לְאִשָּׁה“,
Ráv Ászi mondta: A Tóra melyik részéből tudjuk, hogy „a száj, amely megtiltotta, ugyanaz a száj, amely megengedte” elv valóban helytálló? Hiszen írva van: „…leányomat odaadtam egy férfinak, ennek [a férfiúnak] feleségül…” Ez a vers a feleségét megrágalmazó férjre kiróvandó büntetést taglalja, aki azt állítja, hogy a nő nem volt szűz, amikor elvette. A nő apja tanúskodik és röviden ismerteti a házasság létrejöttének körülményeit.
“לָאִישׁ” – אֲסָרָהּ, “הַזֶּה” – הִתִּירָהּ.
Azzal, hogy az apa kijelenti: „…leányomat odaadtam egy férfiúnak…”, akkor ezzel gyakorlatilag azt tanúsítja, hogy a lánya férjes, minden férfi számára tiltott asszony. Másfelől azonban, az „…ennek [a férfiúnak]…” szavakkal lánya megengedetté válik a megjelöltnek. Az apa állításának mindkét részét elfogadjuk, mivel a kijelentés mindkét része ugyanabból a szájból hangzott el. Így tehát látjuk, hogy az „…ugyanaz a száj…” elve alapján az egész állítást egyetlen egységnek tekintjük.
[Ráv Ászi helyesen következtet a bibliai versből, a Gömárá azonban úgy véli, hogy az „…ugyanaz a száj…” tétel bizonyításához nem kell idézni a verset.]
לָמָּה לִי קְרָא? סְבָרָא הִיא, הוּא אֲסָרָהּ וְהוּא שָׁרֵי לָהּ!
Minek nekem a vers? Ez a fogalom érvelés útján is levezethető! Logikus, hogy az az apa, aki kijelentése első részében tiltotta a lányát, a másodikban megengedte!
אֶלָּא, כִּי אִיצְטְרִיךְ קְרָא – לִכְדְרַב הוּנָא אָמַר רַב,
Ha azonban az „…ugyanaz a száj…” elv nyilvánvaló, akkor mi szükségünk van erre a tórai versre, amiben első látásra semmi újat nem mond a lányát védő apa? Azért van szükségünk erre a versre, hogy megtanuljuk belőle Ráv Huná szabályát, amelyet Ráv nevében ismertetett.
דְאָמַר רַב הוּנָא אָמַר רַב: מִנַּיִן לְאָב שֶׁנֶּאֱמָן לֶאֱסוֹר אֶת בִּתּוֹ מִן הַתּוֹרָה? שֶׁנֶּאֱמַר: “אֶת בִּתִּי נָתַתִּי לָאִישׁ“.
Ráv Huná azt mondotta Ráv nevében: A Tóra melyik részéből tudjuk, hogy a még nem nagykorú lányát tiltottnak nyilvánító apának hinni lehet? Hiszen írva van: „…leányomat odaadtam egy férfinak…”. Ez a vers arra tanít minket, hogy ha az apa azt állítja, hogy férjhez adta lányát, akkor hinni lehet neki, és a lányát férjes asszonynak kell tekinteni.
[A Gömárá megkérdezi:]
“הַזֶּה” לָמָּה לִי?
Ha a vers célja csak az, hogy arra tanítson minket, hogy az apának hinni lehet, és a lánya férjes asszonynak tekintendő, akkor mi szükségünk az „…ennek…” szóra? Hiszen az „…ugyanaz a száj…” elvére nincs szükségünk, mivel – ahogy mondtuk – ez önmagában logikus. – ? –
[A Gömárá válasza:]
מִיבָּעֵי לֵיהּ לְכִדְתָנֵי רַבִּי יוֹנָה,
Az „…ennek…” szó Ráv Huná szabályával kapcsolatban semmit sem tanít; hanem a feleségét megrágalmazó férj esetében ahhoz a törvényhez van rá szükség, amelyet rabbi Joná által tanított brájtából tanultunk.
דְּתָנֵי רַבִּי יוֹנָה: “אֶת בִּתִּי נָתַתִּי לָאִישׁ הַזֶּה“, “הַזֶּה” – וְלֹא לְיָבָם.
Rabbi Joná ugyanis a következő brájtát tanította: Az apa azt állítja, hogy „…leányomat odaadtam egy férfinak, ennek [a férfiúnak]…”, ebből arra következtethetünk, hogy a feleségét megrágalmazó férfival kapcsolatos törvény csak az esetben érvényes, ha az apa azt állítja, hogy személyesen „…ennek [a férfiúnak]…” adta feleségül a lányát, nem pedig a fivérnek (a lány sógorának). Ha az eredeti férj gyermektelenül hal meg, és a fivére a sógorházasság törvényeinek megfelelően elveszi az özvegyet, majd ez az új férj (tehát a korábbi sógor, a jávám) ezt követően hamisan azzal vádolja a feleségét, hogy az már fivéréhez sem szűzen ment hozzá, erre az esetre nem vonatkozik a törvény, és az új férjre nem szabható ki a rágalmazásért járó büntetés.
* * *
Amikor valaki saját magát nyilvánítja tiltottnak
תָּנוּ רַבָּנַן: הָאִשָּׁה שֶׁאָמְרָה: “אֵשֶׁת אִישׁ אֲנִי“, וְחָזְרָה וְאָמְרָה: “פְּנוּיָה אֲנִי” – נֶאֱמֶנֶת.
Bölcseink a következő brájtát tanították: Ha egy nő azt mondja: „Férjes asszony vagyok”, majd később visszavonja a kijelentését, és azt mondja: „hajadon vagyok”, akkor hinni lehet neki. Ebben az esetben a nő állítását nem támasztja alá az „…ugyanaz a száj…” elve, mert a két kijelentés ellentmond egymásnak, és nem tekinthető oszthatatlan egésznek. A brájtá mindazonáltal arra tanít minket, hogy ha a nő férjes mivoltának egyetlen bizonyítéka a saját állítása, akkor, ha ezt az állítását visszavonva kijelenti, hogy nincs férje, hinni lehet neki.
[A Gömárá megkérdőjelezi a fentieket:]
וְהָא שָׁוְויָה לְנַפְשָׁה חֲתִיכָה דְּאִיסּוּרָא!
Hát nem tiltottnak nyilvánította magát, amikor kijelentette, hogy férjes asszony és emiatt nem mehet férjhez!? Így, noha a nő első kijelentésén kívül nincs más okunk feltételezni, hogy férjnél van, és azóta már visszavonta a kijelentését, ezt a visszavonás nem fogadható el, mert a nő köteles tartani magát a saját egyértelmű kijelentéséhez, és úgy is köteles viselkedni, mint aki férjnél van. – ? –
אֲמַר רָבָא בַּר רַב הוּנָא: כְּגוֹן שֶׁנָּתְנָה אֲמַתְלָא לִדְבָרֶיה.
Rává bár Ráv Huná ekképpen válaszolt: Ennek a brájtának a szabálya olyan esetekre vonatkozik, amikor például a nő meggyőző magyarázatot ad az első állítására. Amikor valaki tiltott ételnek nyilvánít valamit, akkor abban az esetben, ha hihetően megmagyarázza, miért nyilvánította korábban tiltott ételnek a szóban forgó dolgot, a kijelentése visszavonása elfogadható. Ilyenformán esetünkben, ha a nő meggyőző magyarázatot tud adni arra, hogy miért mondta magát férjes asszonynak, majd később miért vonta vissza ezt az állítását, akkor a visszavonás elfogadható.
[A Talmud egy Brájtával támasztja alá Rává bár Ráv Huná fenti véleményének:]
תַּנְיָא נַמִי הָכִי:
Úgy is tanultuk egy Brájtában:
אָמְרָה: “אֵשֶׁת אִישׁ אֲנִי“, וְחָזְרָה וְאָמְרָה: “פְּנוּיָה אֲנִי” – אֵינָהּ נֶאֱמֶנֶת.
(a) Ha egy nő azt mondja: „Férjes asszony vagyok”, majd később visszavonja a kijelentését, és azt mondja: „hajadon vagyok”, akkor nem lehet hinni neki, hiszen előzőleg „tiltott”-nak nyilvánította magát.
וְאִם נָתְנָה אֲמַתְלָא לִדְבָרֶיה – נֶאֱמֶנֶת.
(b) Ha viszont meggyőzően indokolja, hogy korábban miért állított valótlant, hinni lehet neki.
וּמַעֲשֶׂה נַמִי בְּאִשָּׁה אַחַת גְּדוֹלָה, שֶׁהָיְתָה גְּדוֹלָה בְּנוֹי וְקָפְצוּ עָלֶיה בְּנֵי אָדָם לְקַדְּשָׁהּ, וְאָמְרָה לָהֶם: “מְקוּדֶּשֶׁת אֲנִי“, לְיָמִים עָמְדָה וְקִידְּשָׁה אֶת עַצְמָהּ, אָמְרוּ לָהּ חֲכָמִים: מָה רָאִית לַעֲשׂוֹת כֵּן? אָמְרָה לָהֶם: בַּתְּחִלָּה שֶׁבָּאוּ עָלַי אֲנָשִׁים שֶׁאֵינָם מְהוּגָּנִים, אָמַרְתִּי: “מְקוּדֶּשֶׁת אֲנִי“, עַכְשָׁיו שֶׁבָּאוּ עָלַי אֲנָשִׁים מְהוּגָּנִים, עָמַדְתִּי וְקִדַּשְׁתִּי אֶת עַצְמִי.
(c) Egy történet is alátámasztja ezt a szabályt: Egy bizonyos befolyásos nő, aki híres szépség is volt, és sokan szerették volna feleségül venni, annak érdekében, hogy megszabaduljon a nem kívánatos kérőktől, azt mondotta: „Már férjnél vagyok.” Később, mikor előállt egy férfi, akihez hajlandó volt feleségül menni, fogta magát, és házasságot kötött vele. A bíróság kétségbe vonta e lépés jogosságát. A Bölcsek megkérdezték tőle: „Miért láttad ezt célszerűnek? Miért mondtad, hogy férjes asszony vagy, ha egyszer nem voltál az?” A nő így válaszolt: „Eleinte, mikor hozzám nem méltó férfiak tettek nekem házassági ajánlatot, azért mondtam nekik, hogy már férjnél vagyok, hogy elhárítsam az ajánlatukat. Most, hogy egy hozzám méltó férfi kért feleségül, fogtam magamat és hozzámentem.”
[A Gömárá hozzá teszi:]
וְזוֹ הֲלָכָה הֶעֱלָה רַב אַחָא שַׂר הַבִּירָה לִפְנֵי חֲכָמִים בְּאוּשָׁא, וְאָמְרוּ: אִם נָתְנָה אֲמַתְלָא לִדְבָרֶיה – נֶאֱמֶנֶת.
Rabbi Áchá Szár Hábirá ezt a szabályt még az usai bölcsek előtt állította fel (Usá a Misnai kor egy részében a Szánhedrin székhelye volt), akik később mondották: „Ha a nő meggyőzően megindokolja korábbi szavait, hinni lehet neki.”
[A Gömárá ezzel úgy rendelkezik, hogy ha valaki tiltottnak nyilvánította magát, visszavonhatja ezt az állítását, ha az eredeti állítására meggyőző magyarázatot ad. Smuél következő kérdése is ezzel kapcsolatos.]
A zsidó törvény szerint a nő a havi ciklusa idejére rituálisan tisztátalanná válik, és amíg a mikvében (a rituális fürdőben) megmerítkezve meg nem tisztálkodik, nem létesíthet testi kapcsolatot a férjével. Az asszony, aki rituálisan tisztának vagy tisztátalannak mondja magát, teljes mértékben megbízható, és nincs szükség semmiféle bizonyítékra.
בְּעָא מִינֵּיהּ שְׁמוּאֵל מֵרַב: אָמְרָה: “טְמֵאָה אֲנִי“, וְחָזְרָה וְאָמְרָה: “טְהוֹרָה אֲנִי“, מַהוּ?
Smuél azt kérdezte Rávtól: Hogy szól a törvény abban az esetben, ha egy nő azt mondta: „rituálisan tisztátalan vagyok”, majd ezt visszavonva kijelenti: „rituálisan tiszta vagyok”?
