A micvák közül három kifejezetten nőkre vonatkozik. Ezek: a chálá áldozat levétele a tésztából, a házassági tisztaság törvényei és a szombati és ünnepi gyertyagyújtás. A Berésit Rábá elnevezésű midrás a Teremtés könyvének egy mondatát így magyarázza „Jicchák bevitte őt [Rivkát] Szárának, az ő anyjának sátrába, elvette Rivkát és felesége lett neki és szerette őt; így megvigasztalódott Jicchák az anyja után.” (1Mózes 24:67.)
Mit történt, ami megvigasztalta az anyját gyászoló fiút? Honnan tudta Jicchák (Izsák), hogy újdonsült felesége, Rivká (Rebeka), megfelelő választás volt a számára és anyjának méltó utódja lesz?
Az, hogy Jicchák megvigasztalódott anyja után, mondja a midrás, arra utal, hogy feleségének megérkezésével az első ősanya halálakor megszűnt csodák ismét megnyilvánultak. Az első ősanya életében állandóan isteni felhő lebegett Szárá sátra fölött, halálával azonban ez eltűnt. Szárá életében áldás volt a tésztán, vagyis a meggyúrt tészta egész héten át friss maradt. Amikor Jicchák látta, hogy Rivká ugyanúgy tisztaságban és szentségben gyúrja a tésztát és választja le a chálá-áldozatot, mint saját anyja tette, bevitte őt anyja sátrába. Ekkor megjelent a sátor fölött a felhő, ami arra utal, hogy szigorúan betartották a házassági tisztaság (nidá) törvényeit, ám ezt úgy tették, hogy csak ők ketten tudjanak róla, senki más, vagyis mintegy elrejtették, felhőbe takarták ezt a micvát mások szeme elől. Szárá életében a szombati lámpásokon is áldás volt: a péntek délután meggyújtott mécsesek a következő hét péntek délutánjáig égtek. Ez az áldás is megszűnt Szárá halálával, és a felhő, valamint a tészta csodájával együtt akkor tért vissza, amikor Rivka megérkezett. Innen tudta Jicchák, hogy megfelelő feleséget talált magának, aki méltó utódja lesz anyjának az ősanyák sorában.
E női parancsolatokat a zsidó nőideál egyik legkiemelkedőbb képviselője, Smuel próféta anyja, Cháná (héberül חנה) prófétanő testesíti meg. Ám nemcsak tetteiben:
Cháná nevében hordozza a három alapvető női micvát, a zsidó otthon és a zsidó jövő három alappillérét, azokat a parancsolatokat, melyek alapján kialakult az oltalmazó, védelmező, a családját élelemmel bőségesen, sőt talán túlzottan is bőségesen ellátó zsidó nő sztereotípiája, a folytonosan étellel traktáló és a gyermekeit túlféltő, ugyanakkor kőkeményen kormányzó jiddise máme képe.
CH – chálá – חלה
Ez a kóserság szabályait képviseli. A jeruzsálemi Szentély idejében a kohénoknak, azaz a jeruzsálemi szentélyben szolgáló papoknak, a bibliai Áron leszármazottainak kellett adni egy darabot a kenyértésztából, ma azonban, amikor már és még nem áll a Szentély, a chálá szabálya még mindig érvényes.
Akkor vagyunk kötelesek a chálá levételére, ha az ötféle, a Tórában is említett gabona: búza, árpa, tönköly, rozs, zab valamelyikéből, illetve ezek kombinációjából készült lisztet használunk.
Napjainkban a meggyúrt tésztából levett darabot Szentély híján nem a papoknak adjuk, hanem ehetetlenné égetjük (vagy kettős csomagolásban kidobjuk). Ha 1230 gramm lisztnél kevesebbet használtunk összesen, nincs szükség a chálá levételére. Ha összesen legalább 1230 gramm lisztet használunk a tészta elkészítéséhez, akkor a nyers, már meggyúrt tésztából chálát kell vennünk, áldás nélkül. Ha több mint 1660 gramm lisztet használunk, áldás kíséretében választjuk le ezt a kis darabot. Ha a tészta folyékony, pl. süteményeknél, akkor az elkészült ételből kell levenni a chálát. Peszáchkor, amikor nagyon fontos a macesz sütésénél a gyorsaság (nehogy kovászossá váljon a tészta), szintén az elkészült maceszből vesznek chálát.
Olvasson tovább! A bárcheszkészítés alapjai
N – nidá – נידה
A házassági tisztaság törvényei. A zsidó házasélet alapja, hogy a nő csak akkor megengedett a férje számára, ha a rituális tisztaság állapotában van. A havi ciklust követően hét tiszta napot kell számolni, az előírásoknak megfelelően alámerülni a rituális fürdő, a mikve vizében és ettől fogva a következő ciklus kezdetéig megengedett a házasélet.
http://zsido.com/a-terv-amit-isten-es-a-szatmari-rebbe-is-tamogatott-az-uj-noi-mikve-megepitese/
H – hádlákát nérot – הדלקת נרות, vagyis gyertyagyújtás.
A szombat és az ünnepnapok beköszöntét gyertyagyújtás jelzi. Bár férfiak is meggyújthatják az ünnep fényeit, ez a szokás hagyományosan mégis a nőkhöz kapcsolódik.
http://zsido.com/a-feny-szerepe-a-zsido-lanyok-es-asszonyok-eleteben/
Még nem késő meggyúrni a szombati bárcheszt sem, ezért most egy egyszerű, tojásmentes receptet kínálunk. A szombati és ünnepi gyertyagyújtás időpontjait ezen a linken találhatják meg, illetve a zsido.com Facebook-oldalán is mindig közzétesszük.
Bárchesz
párve, tojásmentes
1 kg liszt
1 ek. só
4 ek. cukor
4 ek. szárazélesztő vagy egy kocka friss élesztő
½ pohár étolaj
2 pohár víz
3 ek. szezámmag, valamint még valamennyi a megszóráshoz
Az élesztőt egy kanál cukorral egy pohár vízben felfuttatjuk. A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, a maradék cukrot és a szezámmagot. Ezek után hozzáöntjük az olajat, a maradék vizet és az élesztős keveréket, kissé összekeverjük és 15-20 percig pihentetjük, amíg buborékok keletkeznek a tetején. Ekkor az egész tésztát összegyúrjuk, megdagasztjuk, és kiolajozott tálban, nagyjából két óra alatt duplájára kelesztjük. Ezután megformázzuk a bárcheszeket, a megszokott hármas fonás helyett megpróbálkozhatunk a négyes fonással is. Újabb fél órányi kelesztés után kevés vízzel megnedvesítjük a kalácsok tetejét, szezámmaggal bőségesen megszórjuk, és 180 fokra előmelegített sütőben megsütjük. A kisebbek 18-20, a nagyobbak 25-30 perc alatt sülnek szép pirosra.
Megjegyzés: ebből a mennyiségből még nem kell chálát vennünk, ám ha megduplázzuk a receptet, akkor már áldással kell chálát venni.