Hogyan kell viszonyulni a Jobbik megerősödéséhez? Mekkora teret szabad nekik adni, hogyan kell őket megnevezni, milyen módon kell velük vitatkozni? A zsido.com sorozatot indított, amelyben a magyarországi média befolyásos személyiségei fejtik ki az álláspontjukat arról, hogy milyen szerkesztési elveket tartanak követendőnek a szélsőjobboldallal kapcsolatban.
Sorozatunk második részében, a HÍR TV belpolitikai főszerkesztője beszél a valódi közszolgálatiságról, a vélemények sokszínűségéről, valamint arról, hogy miért nem tartja helyesnek a szélsőséges kifejezés használatát és a fasiszta veszéllyel való riogatást.
A HÍR TV politikailag erősen elkötelezett tévé volt, és ez elköteleződés nem annyira értékek, mint inkább egy konkrét párt, azaz a Fidesz támogatását jelentette. Ez az úgynevezett G-nap óta érezhetően megváltozott, a hírműsorok sokkal kiegyensúlyozottabbak lettek. Hol látja a Hír TV helyét abban a koordináta rendszerben, amelyikben egyfelől ott van a kormánypárti közmédia, másrészt az ellenzékinek tekintett ATV?
Mi más csatornával nem foglalkozunk. Nekünk az a feladatunk, hogy a lehető legtöbb hírt, véleményt megmutassuk, a lehető legtöbb emberhez eljussunk. Mi vagyunk a közszolgálat, de ahhoz, hogy a többi televíziós csatorna milyen pozícióban és milyen struktúrában működik, mit képvisel, nekünk nincs közünk.
Korábban a HÍR TV nem tette közzé a nézettségi adatait és nem vesz részt auditálási felmérésekben sem. Ez változik a jövőben?
Visszajelzéseket a környezetemből hallok. Olyan emberek, akik baloldali vagy liberális pártokat támogattak, minket néznek. Nem reprezentatív a minta, de napi szinten belefutok abba, hogy melyik műsornak milyen jó visszajelzései vannak. De, hogy konkrétan kik és hányan néznek minket, azt nem tudom.
Ami azért furcsa, mert amikor ilyen radikális átalakuláson megy keresztül egy csatorna, akkor ez az információ nagyon értékes lehet. Hiszen az új hangvétel miatt biztosan távoznak nézők és jönnek újak is. Ezeket a mozgásokat nem lenne fontos tudni?
Én azt látom, mások hogyan mozognak, hogy miattunk rendezik át a műsoraikat. Ha látok egy konkurens csatornától egy óriásplakátot egy hírműsorról, ami a mi hírműsorunkkal megegyező időpontba kerül, akkor arra gondolok, hogy azért tolják el a műsort, mert – velem ellentétben – ők ismerik az adatokat.
De azt csak tudja, hogy a nézők száma összességében nő-e vagy csökken.
Abban biztos vagyok, hogy radikálisan emelkedett a nézettségünk. Amikor az MTV-ben dolgoztam, akkor percre pontosan megnézhettem, hogy az ESTE című műsort – ami sajnos azóta megszűnt -, hányan nézték. Itt nincs ilyen. Amennyiben lesz, akkor mi is előjövünk majd a nézettségi adatokkal. Ha azonban a műsorpolitikát csak a nézettségi adatok befolyásolnák, akkor állandóan meztelen nők, férfiak vezetnék a műsorokat. De nem erre megy ki a játék. Mi minőséget adunk. Ezért van nálunk Szöllősi Györgyi és Veiszler Alinda is. A vitaműsorokban mindenki el tudja mondani a véleményét a Népszabadságtól az Indexig, a Heti Választól a Népszaváig és a Demokratáig. Szerintem ennél jobb, ennél több nem kell. Három hasonló profilú televízió van: az ATV, az MTV és a Hír TV. Nem tudom a konkrét nézettségi adatokat, de annak nincs jelentősége, hogy a nyolc órás híradónak az egyik helyen 150 ezres a nézettsége, a másikon pedig 160 ezer. Ezek között nincs szintkülönbség. Szintkülönbség az RTL és a TV2 között van, valamint a két kereskedelmi csatorna és a három hírtelevízió között. Az az igazi kérdés, hogy a nézőszám mögött mi van, vagyis, hogy a befolyásos emberek mit néznek, a valóságshow-kat vagy a Főszerkesztők klubját a HÍR TV-n.
Mekkora függetlenséget kap a hírszerkesztésnél?
Leírhatatlan a szabadság. Senki nem szól egy szót sem, senki nem küld emailt, sms-t, nem hívogatnak telefonon, tehát számonkérés sincsen. Olyan vagyok, mint egy „rossz gyerek”, azt csinálok, amit akarok.
Akkor ez elég nagy változás lehet a köztelevízió után…
Ott nekem enni adtak, ezért erre nem reagálok, bocsánat.
Az átalakulásnak van még egy szembetűnő következménye. A beszélgetős műsorokban a csatorna korábban bőven adott teret olyan szélsőséges nézeteket valló értelmiségieknek, akiket a közvélemény a kormánypárthoz sorolt ugyan, de amit mondtak, az valójában inkább a Jobbikhoz állt közel. Mostanra ők vagy kiszorultak, vagy vitahelyzetbe kerülnek a többi meghívott vendég miatt. Ez a döntés tudatos?
Nálunk minden tudatos. Azt amúgy ki tudja megmondani, hogy mi/ki a szélsőséges? Én nem fogom, az biztos. Maga szerint az, mások szerint nem – ez így működik jól. Szerintem ez a vád korábban sem volt igaz, nem vitatva, hogy valaki érezhette így.
Tele voltak a műsorok szélsőséges figurákkal, akik mindenféle kritikai ellentartás nélkül mondhatták a dolgaikat.
Ez is egy vélemény, de azért itt álljunk meg egy szóra. A „szélsőséges” kifejezés nálam már minősítésnek számít, és azt szeretném elkerülni. Azt várom el a kollégáimtól is, hogy a véleményüket zárják be otthon a kamrába, ne hozzák be a Hír TV-be. Nálunk csak a vendégek véleménye számít, a miénk nem. Ha egy véleményt a jelenlegi törvények nem büntetnek, akkor hadd mondja el a képviselője – én így látom. Sőt, szerintem jobb, ha az olyan véleményeket is el lehetne mondani, amiket a törvény most büntet. Ez érvényes a holokauszttagadásra is. Nem jó megoldás, hogy ezt a törvény tiltja. Nem úgy kell megszüntetni a holokauszttagadást, hogy beteszem a büntetőtörvénykönyvbe, mert az attól még van! A magyar oktatási rendszer, a média és a politikai elit felelőssége, hogy az ilyen nézetek teljesen marginalizálódjanak. Az állandó minősítéssel az a gond, hogy az nem előre, hanem hátra visz, az nem épít, hanem rombol. Valakinek Heller Ágnes vagy akár Kertész Imre minősülhet szélsőségesnek. Valakit megbélyegeznek egy ilyen minősítéssel, aztán utána úgy is viszonyulnak hozzá. Konrád György azt nyilatkozza, hogy egyetért Orbán Viktorral a menekültkérdésben. Botrány lett belőle a baloldalon, úgy kezelték, mintha áruló lenne. Szerintem ez abnormális. Mint ahogy az is az, ha csak Kulka Jánost hallgathatom a tévében, vagy kizárólag Dörner Györgyöt. A Hír TV-ben ezt az egyensúlyt valósítottuk meg.
Most relativizálja a szélsőségességet. Van egy demokratikus nyilvánosság, aminek Heller Ágnes a része, még akkor is, ha valaki szélsőségesnek gondolja, de nem része az, aki cigánybűnözésről beszél. Különbség van aközött, hogy valaki markáns, megosztó nézeteket vall, valamint aközött, hogy kirekesztő ideológiát képvisel.
Tiszteletben tartom a véleményét, de akkor az ön logikája alapján azt a politikust, aki cigánybűnözésről beszél nem szabad behívni a stúdióba. Az én logikám szerint viszont kötelező! Hír az, ha egy vezető politikus cigánybűnözésről beszél? Igen, hír! Akkor be kell hívni!
Az én logikám szerint éppenséggel be lehet hívni az ilyen politikust, de a műsorvezetőnek az a felelőssége, hogy szembesítse a kifejezés kirekesztő jellegével és az ilyen retorika következményeivel. Pontosan ezért vitatkoztak értelmiségiek és a média szereplői arról, hogy miképpen kell a Jobbikhoz viszonyulni, mely pártot most már a bíróság szerint is szabad szélsőségesnek nevezni. 2014 előtt több sajtótermék bojkottálta őket. Aztán a választási eredmény, illetve a Választási Bizottság határozata új helyzetet teremtett. Mi a véleménye erről a dilemmáról?
Ebből a szempontból sem az számít, hogy én mit gondolok például a cigánybűnözés kifejezésről. Ha egy párt azt mondja, hogy „cigánybűnözés” van az egyik településen, akkor az hír, amit fel kell dolgozni. A megfelelő emberekkel, vendégekkel, oknyomozó riporttal, amelyben el kell menni az adott településre. Beszélni kell az érintettekkel, politikusokkal, szociológusokkal. Egyetlen egy dolgot nem teszek, nem mondom azt, hogy ez egy szélsőséges vélemény. Ezt annak kell eldöntenie, aki bekapcsolja a tévét. Ha fontos a hír, akkor meg kell mutatni, nem elhallgatni! Persze van nekem is véleményem, minden választásra elmegyek és ott kinyilvánítom a véleményemet. Ahogy otthon a konyhában is megteszem. Az én véleményem máshol azonban nem jelenhet meg. Az ugyanis nem számít.
Abban viszont nagyon is számít a véleménye, hogy a Hír TV milyen szerkesztési elvet követ a Jobbikak kapcsolatban.
Én tájékoztatási elveket követek… Az lenne jó, ha a média úgy működne, mint a Hyde park. Ha valamit nem adunk le, akkor ugyanis torzítunk, ha határt szabunk, akkor szintén torzítunk.
Akkor nézzünk egy konkrét példát. A Saul fia sikerének az ország egyik része örült, a másik antiszemita őrjöngésbe kezdett. A Jobbik vezető politikusa arról beszélt, hogy magyar témájú filmeket kellene inkább támogatni, az antiszemita üzenet egyértelmű. Ezt hogyan dolgozzák fel?
Ha igaz lenne, hogy az ország fele antiszemita őrjöngésbe fogott, az elég nagy baj volna, de nem így történt! Amikor legutoljára megnéztem a miniszterelnök gratuláló Facebook-posztját, akkor száz valóban antiszemita hozzászólást láttam a hétezer lájk mellett. Ha hétezren lájkolnak és százan őrjöngenek, akkor ez nem hír. De mivel bármiről lehet beszélni, kérdés, hogyan fogjuk meg. Például úgy, hogy miért nem tud ez az ország a sikereknek örülni. Az is lehet kérdés, hogy nem állítunk-e fel olyan lécet magunknak, amit nem lehet elérni. Miért kellene az egész országnak örülnie? Nem kell. Ha a hétezret és a százat egymás mellé teszem, az egy nagyon jó arány, akkor mi a baj? Azt, hogy mindenki örüljön, csak Észak-Korea “tudja”. Ha fordított lett volna az arány, és százan lájkolják a miniszterelnök gratulációját a hétezer fröcsögő beszólás mellett, akkor más lenne a helyzet. Ha Magyarországon egy antiszemita van, az pont eggyel több, mint amennyinek lennie kellene. De steril állapot nincs. Az volt az egyik legnagyobb problémája a politikai elitnek, hogy az ehhez hasonló eseményeket nagyon sokszor túlreagálta. Sokszor egy piti vélemény miatt kiállítottak fasiszta veszélyt, aminek az lett az eredménye, hogy az elmúlt 25 évben az emberek többsége vagy immunis lett erre a figyelmeztető hangra vagy radikalizálódott. Ha ezrek felvonulnak az utcán, akkor lehet antiszemita veszélyt kiáltani, de ha egy ember kiáll a Hősök terére kart lendíteni, abból nem kell sajtóhadjáratot csinálni. Ilyenkor kell behúzni a kéziféket. Jelentős súlya volt annak, hogy Szabó Albert kiállt és hülyeségeket beszélt? Nem. És hír volt? Igen. Jelentőséget tulajdonítottak neki? Igen. Szerintem ez a probléma.
A Jobbiknak viszont láthatóan a Hír TV tulajdonít nagy jelentőséget, és sokak szerint ez is probléma. Vona Gábor évértékelőjét élőben közvetítették. Az elemzések azt mutatják, hogy a Jobbik sokszor szerepel ezen a csatornán. Azért alakul így, mert a Fidesz bojkottálja az adót a tulajdonosa miatt és nincs elég politikus, aki nyilatkozik? Vagy létezik olyan elvárás, hogy ott kell ütni a Fideszt, ahol a legjobban fáj, és a Jobbik túlszerepeltetése nyilván fáj nekik?
Nincs semmilyen elvárás. Ahogy mondtam, nincsenek telefonok. Utalás sincs arra, hogy Vona Gábort hányszor kellene behívni, ez nem az a tévé! Én is olvastam elemzést arról, hogy rövid időn belül háromszor is szerepeltettük. Aki nem ismeri, hogyan szerkesztjük a Magyarország élőben adását, nem tudja ennek az okát. Első alkalommal azért hívtuk be, mert leváltotta a parlamenti frakció vezetését, ami hír. A második alkalommal azért, mert Novák Előd le akarta bontani a szovjet emlékművet, miközben olyan kampányt folytat a Jobbik, ami nem erről szól. Ez is hír. A kimutatások azt mutatják, hogy a Jobbik szereplése szinte darabszámra azonos a három hírcsatornánál! A kérdése akkor lenne jogos, ha csak Vona Gábort adnánk élőben. De az biztos elkerülte sokak figyelmét, hogy Orbán Viktor parlamenti évadnyitó felszólalását és Gyurcsány Ferenc kongresszusi beszédét is élőben adtuk. Mondom még egyszer, mi vagyunk a közszolgálat! Az pedig, hogy Orbán Viktornak és Simicska Lajosnak éppen milyen a viszonya, nem érdekel. Ez az ő dolguk. Ha azonban bárki arra akarná használni a Magyarország élőben-t vagy a Civilkaszinót, hogy rúgjunk bele Orbán Viktorba, már holnap lelépnék.
A karantén-vitában többen úgy érveltek, hogy a médiában nem kell és nem is lehet bojkottálni a Jobbikot, sokkal hasznosabb, ha jól felkészült újságírók szembesítik a pártot a nézeteikkel. Ebből a szempontból speciális vitahelyzetnek tekinti-e azt, amikor jobbikos vendég van a stúdióban? Kap-e ilyenkor a műsorvezető különleges felkészítést, elvárják-e tőle a kritikai pozíciót, fontosnak tartják-e, hogy a nézőnek kiderüljön: egy olyan párt képviselője beszél, amelyik még az európai szélsőjobboldali pártok sem hajlandók közös frakcióban ülni az európai parlamentben?
Én a karantén-vitába eddig sem szálltam be, és ezután se fogok. A legutóbbi parlamenti választáson a Jobbik a harmadik legerősebb parlamenti párt lett Magyarországon, ez tény. Képviselőit törvényes úton szavazták meg, a párt pedig törvényesen működik, ez is tény. Aki ezekkel az állításokkal szembe megy, az szerintem a demokrácia alapjait kérdőjelezi meg. Nálunk mindegy, hogy ki a vendég, nincs különleges felkészítés, ezt nem is engedném, mert ez ellenkezne az elveimmel! Az pedig, hogy Brüsszelben ki, hol ül, témajavaslatnak jó, de hírszerkesztési elvnek nem!
Ónody-Molnár Dóra
A sorozat korábbi interjúi:
A médiának felelősséget kell vállalnia ügyekért – interjú Németh Szilárddal, az ATV hírigazgatójával