Szombaton megkezdjük a Tóra negyedik könyvének felolvasását. Ez a könyv a Bámidbár (A pusztában) címet viseli, de nevezik széfer Pekudimnak, vagyis a számolások könyvének.
Ezt az elnevezést tükrözi vissza számos nyelv, köztük a magyar is, amikor Számok könyveként emlegeti Mózes negyedik könyvét. Amivel nem is tévednek, hiszen ez a könyv telistele van számokkal. Megismerjük a nép lélekszámát (a 20 és 60 év közötti férfiakét legalábbis), az egyes törzsek és nagycsaládok tagjainak számát, majd a négyfelé osztott népből alkotott táborok lélekszámával ismerkedhetünk meg. 26 fejezettel és 39 évvel később újabb népszámlálást tartanak. A számok összehasonlításából érdekes következtetéseket vonhatunk le arra nézve, hogy ennyi idő alatt hogyan alakult a zsidó nép demográfiája, ám a Tóra nem történelemkönyv (legalábbis nem a mai értelemben), ezért tudjuk, hogy a népszámlálás parancsának mélyebb üzenete is van. Bölcseink azt mondják, hogy az Örökkévaló nyilvánvalóan örömét leli népének számolgatásában, ahogyan egy gazdag ember is örömmel veszi számba a vagyonát és a kincseit.
Ám amikor népszámlálást tartanak, a legkisebb, legalacsonyabb rendű közös tulajdonságot keresik az emberek között, vagyis azt, hogy mindenki egyet ér, legyen az a legrangosabb tisztségviselő, vagy a legszegényebb szolgálólány. Isten azonban másként tekint ránk. Az Ő szemében nem csupán néma számok vagyunk, hanem annál sokkal több, hiszen népének minden egyes tagjában benne ég az isteni szikra, az Örökkévaló egy kis darabja, mely eredőjének végtelen jóságát és tökéletességét tükrözi vissza. Az emberi élet éppen erről szól: megkeresni és fellobbantani magunkban az isteni szikrát, hogy jobbá tehessük, és magasabb szintre emelhessük általa a világot.
Tehát, mondja a lubavicsi Rebbe, az áldott emlékű Menachem Mendel Schneerson rabbi, szó sincs arról, hogy a népszámlálás elrendelésével a Teremtő a legkisebb közös tulajdonságot kereste volna népének tagjaiban, és egyszerű számoknak tekintette volna őket. Éppen ellenkezőleg! Legmagasabb közös tulajdonságunkat akarta számba venni. Az isteni népszámlálási lapon az emberek közti különbségek magasabb szintre emelkedve létünk igazi okát fedik fel, azt, ami a legjobb bennünk, és amiből minden jó ered.
Isten nem azért számol meg minket, hogy tudja a pontos lélekszámot – tegyük hozzá, hogy az Örökkévaló, aki mindent tud és mindent lát, természetesen népszámlálás nélkül is pontosan tudja, hányan vagyunk -, hanem azért, hogy a lelkünk legbensőbb valóságával kerülhessen ez által kapcsolatba. A lélek lényegét keresi és tárja elénk, kifejezést adva annak és elérhetővé téve számunkra azt anyagias világunkban.
Amikor az Örökkévaló számlál meg bennünket, akkor lényünk legmagasabb rendű, leginkább az istenihez közelálló részét stimulálja, az isteni szikrát, mely lelkünk legbensőjében lakik.
Érdekes, hogy ezt a szakaszt egészen pontosan sávuot előtt olvassuk (legalábbis a diaszpórában, Izraelen kívül, hiszen Izraelben peszách óta egy hetiszakasszal előrébb járnak az olvasásban). Bölcseink azt mondják, hogy az újszülött a születése pillanatában kapja meg ezt az isteni szikrát, ezt a legbensőbb tüzet, az Örökkévaló egy darabját, mely benne pislákol egészen addig, míg el nem jön az ideje és a felnövekvő gyermek lángra nem lobbantja azt. Sávuotkor, a tóraadás ünnepén a szináj-hegyi tóraadás történetét olvassák fel a zsinagógákban. A Szináj-hegynél az egész nép ott volt, azok a lelkek is, akik csak későbbi nemzedékekben születtek meg, és jöttek le a földre. Mindannyian ott voltunk, és mindannyian olyanok voltunk, mint az újszülöttek, hiszen akkor, a tóraadás által váltunk néppé. Isten a tóraadás pillanatában eltörölte minden bűnünket és tiszta lappal kezdhettük az életünket.
A Rebbe igen fontosnak tartotta azt, hogy sávuotkor mindenki elmenjen a zsinagógába, és meghallgassa a tízparancsolat felolvasását. Ez, mondják a magyarázók, olyan, mintha a Hár Szinájnál, a Szináj-hegynél állnánk és hallanánk a tízparancsolatot. A Rebbe számára különösen fontos volt, hogy a gyerekek meghallgassák a tízparancsolat felolvasását a Tórából, ezért arra ösztönözte a hászidjait, hogy a rendes tóraolvasás után tartsanak gyerekeknek szánt felolvasást is, amikor elmondják Chábád közösségekben szokásos tizenkét tórai szakaszt, illetve meghallgatják a tízparancsolatot, esetleg kis ajándékot is kapnak, hogy így tegyék számukra édesebbé a tanulást.
Látogassanak el Önök is a legközelebbi zsinagógába, és hallgassák meg a tízparancsolat felolvasását az ünnepnapon!
zsido.com
Forrás: chabad.org