Amikor a nők kiálltak magukért, a Teremtő igazat adott nekik

Celofchád lányainak üzenete a ma embere számára ugyanaz, mint kortársaik számára: merjük a kezünkbe venni saját életünk irányítását, és ne féljünk a mások által ránk osztott szerepből kilépve olyan helyre lépni, ahova szemmel láthatólag senki nem mer menni.

Hetiszakaszunk a pusztai vándorlás negyvenedik, vagyis utolsó évében játszódik. Isten elmondja Mózesnek a föld felosztására és az öröklésre vonatkozó utasításait. Az apa halála után fiai öröklik a földet, így biztosítják, hogy az mindig ugyanannál a családnál maradjon. A Menáse törzsébe tartozó Celofchád azonban nem hagyott maga után fiút, csak öt lányt, ezek név szerint: Máchlá, Noá, Choglá, Milká és Tircá, akik aggódtak, hogy fivér híján családjuk nem részesedik majd a Szentföldből. Ezért Mózeshez fordultak, hogy ő iránymutatást kérjen a Teremtőtől. Isten jóváhagyta a kérést, és biztosította őket, hogy örökölhetnek apjuk után. A zsidó jog a mai napig ezt a precedenst követi.

A lányok, amikor Mózeshez fordultak, beszámoltak arról, hogy az apjuk nem Korách és társai, hanem a saját bűne miatt halt meg. A Talmud (Sábát 96b) kétféle lehetséges bűnt hoz fel, de mindkettőhöz hozzáteszi, hogy minden bizonnyal jó szándék vezérelte Celofchádot. Az egyik magyarázat szerint Celofchád egyike volt azoknak, akik a kémek szomorú véget ért története után megpróbáltak az isteni büntetés ellenére bejutni az Országba, ám ez nem sikerült nekik, és a kánaáni és az ámáléki nép áldozataivá váltak. A másik szerint feláldozta magát, hogy megmutassa a zsidóknak, hogy a negyvenéves vándorlás büntetése után ugyanúgy érvényesek a Tóra szabályai, mint előtte. Megszegte a szombatot, és ezért halállal bűnhődött. Így mutatta meg a többi zsidónak, hogy a tórai törvények továbbra is érvényben vannak. Akármi is volt a bűne, a neve mégsem törlődött ki a zsidó történelemből, sőt, okos és istenfélő lányai révén örök időkre megőrződött.

Nem sokkal Celofchád lányainak kérése után rokonaik Mózeshez mentek, és újabb problémát vetettek fel. Mi történik akkor, ha a lányok férjhez mennek, és más törzsbelit választanak maguknak? Ez esetben elveszik Menáse földjének egy darabja. A válasz végül az volt, hogy a lányoknak saját törzsükből kellett férjet választaniuk. Később, az Ország meghódítása után ez a törvény megszűnt, és innentől fogva az apjuk után öröklő lányok bármely törzsből választhattak férjet maguknak (ez épp áv hó 15-én történt, többek közt ezért is ünnepeljük e napot).

Bölcseink kiemelik, hogy az öt lány a zsidó nők Izrael Földje iránti szeretetét képviselik. Rámutatnak, hogy míg a férfiak féltek attól, hogy bemenjenek az Országba, és új vezetőt akartak választani, aki visszaviszi őket Egyiptom földjére, addig a nők vágyakoztak a Szentföldre, és követelték, hogy nekik is jussuk legyen az Ígéret Földjéből. Celofchád a kivonulás nemzedékéhez tartozott: szolgaságba született, megtapasztalta a szabadságot, ám nem érhette meg, hogy elfoglalja ősei jogos örökségét. Ezt a kivonulás nemzedékének gyermekei tehették csak meg. A kivonulás nemzedéke magas spirituális szinten állva eltávolította magát az egyiptomiak bálványimádásától, ám nem álltak készen a föld materiális meghódítására. Holott az embernek – ha csak a saját életét tekinti is, mindkettőre szüksége van: a gyermeki lét tisztaságára és a felnőttkor produktív munkálkodására a világban. Ezt a szintet csak a kivonulás nemzedékének gyermekei – köztük a Szentföld materiális valóságát maguknak is kívánó Celofchád lányai – érték el.

A Tóra ezzel egy további, igen modern, üzenetet is közvetít a számunka. Azt várhatnánk, hogy a csak a férfiakat figyelembe vevő cenzus, a kizárólag a férfiakat számításba vevő földosztás után a nők, akik ezáltal kedvezőtlen helyzetbe kerültek, némán elfogadják a döntést. Azt gondolhatjuk, hogy abban az időben a nőknek semmi szava nem volt, és meg sem próbálhatták érvényesíteni az akaratukat. Itt azonban egészen mást látunk: öt lány kiáll az egész nép és annak kizárólag férfiakból álló vezetése elé, a sátorszentély bejáratához, hogy érvényesítsék az érdekeiket. Bátran előadják álláspontjukat, megoldást kérnek a problémájukra. Okosan, a történelmi tényekre és az Istentől kapott törvényekre hivatkozva építik fel mondanivalójukat, és nem szégyellik felhívni a figyelmet a joghézagra. Egyben erős hitükről is tanúságot tesznek, hiszen biztosak abban, hogy az igazságos Isten a segítségükre lesz.

Mózes nem tud mit kezdeni a helyzettel, Isten elé viszi a lányok kérését. Az Örökkévaló elismeri az igazukat, és új, örök időkre érvényes törvénnyel egészíti ki a korábbiakat. A lányok bölcs és bátor kiállása a mai napig meghatározza a nők helyzetét a zsidó vallásjogban. Történetük emellett tanulságos lecke is mindazok számára, akik úgy érzik, hogy a sorsuk előre el van döntve, vagy, hogy az isteni igazságszolgáltatás elhagyta őket. Arra ösztönöz, hogy merjünk kiállni az igazunkért, merjük vállalni a véleményünket, és tudjuk, hogy akkor is van remény, ha legyőzhetetlennek tűnő akadályokkal találjuk szembe magunkat. Ha megfelelő időben, a tények ismeretében és határozottan lépünk fel, azt is elérhetjük, amit mások, akik kívülről figyelik az eseményeket, lehetetlennek gondolnak.

zsido.com

  • Küldés emailben