Zsidóságáról büszke öntudattal mesélt munkatársunknak a Brain Bar Budapest konferencia egyik világhírű meghívottja, Ken Goldberg. Az amerikai tudós-művész nagysikerű panelbeszélgetésen vett részt az EMIH vezető rabbijával. Köves Slomó sabatra invitálta a kaliforniai vendéget, aki készéggel nyilatkozott a zsido.com-nak a „technológiai sabatról”, a robotokról és Budapest remek energiáiról.
Azt mondta a vallás és a tudomány kapcsolatát fejtegető beszélgetésen, hogy először jár Budapesten, de tegnapi érkezése után azonnal otthon érzi magát.
Az egész családom Kelet-Európából származik, Budapest egy olyan város, ahol a magamfajta ember könnyen elvegyülhet. Ráadásul az önök Zsidónegyede egészen rendkívüli hangulatú hely. Még mindig benne van a levegőben annak érzete, amiért ezt a várost 100 éve „Judapestnek” becézték. A Brain Bar Budapest egyik munkatársa tegnap a csodálatos zsinagógák és a misztikus utcák világába kalauzolt egem.
Egy ilyen tudományos-technikai, erőteljesen futurisztikus tematikájú szakmai összejövetelen váratlanul érhette a hallgatóságot, ahogy kendőzetlen nyíltsággal beszélt a zsidóságáról.
A vallás, az erkölcsök és a tudomány fejlődéséről szóló panelbeszélgetésen Steve Fuller filozófussal és Köves Slomo rabbival közösen vitattunk meg különféle kérdéseket. Nagyon tetszett, és legalább annyira meg is lepett az, amit és ahogy mondott az önök rendkívül fiatal rabbija. Igaz, ő viccesen orthodox-szá szeretett volna engem változtatni a találkozás végére, de én megmaradok a magam kulturális zsidó vonalán. Úgy gondolom, hogy a talmudi és a tórai példázatok, a felvetett morális utalások közepette logikus volt megosztanom a saját családi örökségemet, az én szekuláris, kulturális zsidó identitásomat.
Ennek egyik formája az a kezdeményezés, aminek ön pár éve a követője: sabatkor „off screan-re” vált, vagyis digitálisan és elektronikusan elzárkózik a világ elől. Kifejtené ezt egy kicsit alaposabban?
Feleségemmel, aki szintén művész, és sok zsidó témájú dokumentumfilmet készítettünk közösen, elhatároztuk pár évvel ezelőtt, hogy péntek estétől szombat estig nem kapcsoljuk be a számítógépünket, sőt, az okostelefonunkhoz sem nyúlunk. Ez a mi „unplagged – technológiai sabatunk”. Ez egy elterjedőben lévő szokás Kaliforniában, ahol mi lakunk. Nekünk óriási változást hozott az életünkbe. Sokkal hosszabbak lettek a szombatjaink, és nagyon jó érzés, hogy többet és minőségi időt tudunk a lányainkkal és a szeretteinkkel, barátainkkal, vagy egyszerűen csak magunkkal, a gondolatainkkal tölteni.
Az előadásából kiderült, hogy egyik lányát Odessa Goldbergnek hívják. Ukrán és belorusz a családi háttere?
Igen. Őseim közül szerencsére sokan még el tudtak menekülni a pogromok elől Amerikába. Azonban, az én és a feleségem családjában is voltak olyanok, akik odavesztek a holokauszt idején. Fontos nekünk a múlt ismerete és tiszteletben tartása, ezért gondoltuk azt, hogy az amúgy is különlegesen hangzó Odessa szép név lenne a nagyobbik lányunknak.
Ön Nigériában született. Gondolom, nem csak a „bolygó-zsidó” mentalitás vezethette a szüleit az afrikai térségbe.
Több mint kalandvágy lehetett a dolog mögött, amolyan tipikus ’60-as évekbeli romantika: a szüleim tanáremberek voltak, és azzal a szándékkal éltek pár évet Nigériában, hogy segítsenek az elmaradott ország diákjainak. Én éppen akkor fogantam. Ami hasonlóság közöttük és közöttem, hogy Afrika engem is érdekel. Sok olyan kísérletet végeztünk, amelyek oktatási robot-modelleket fejlesztenek, és amelyek segítenék az elmaradott térségek gyermekeinek felzárkóztatását.
Ön a mostani budapesti rendezvény egyik legnevesebb meghívottja, a Berkeley egyetem professzora, számos tudományos publikáció szerzője. Az elmúlt 10 évben több mint 400 előadást tartott világszerte. Köztük a davosi világgazdasági tanácskozáson is. Mindemellett vezető nemzetközi kortársművészeti intézmények visszatérően meghívott művésze. Mindez hogyan fér meg egymás mellett?
Nos, valóban sok mindennel foglalkozom. Feltaláló is vagyok, de csináltam több filmet is, az egyik legsikeresebbnek az a címe, hogy a Törzs (Tribe). Ebben Barbie-bakákon keresztül próbáljuk érzékelni a zsidóság specifikumait a többi etnikumhoz képest. Alapvetően kíváncsi és kísérletező szellemű ember vagyok. Szerencsére vannak, akiket érdekelnek a gondolataim, én pedig örömömet lelem téziseim továbbfejlesztésében. Azt gondolom, hogy inkább gyakorlatias ember vagyok. Szeretek utazni és más kultúrákkal találkozni. Budapest teljesen lenyűgöz. Nagyon remélem, mielőbb visszatérhetek ide a családommal. Rengeteg remek energia van itt a városban, sok értékes és kiváló tudóssal, a jövő kérdéseit kutató elmével. Nagyon színvonalas programot szerveznek a Brain Bar Budapest rendezői.
Ami a robotikai kutatásait illeti: azt mondta, hogy a robotokat egy metaforaként amolyan földönkívüli, jövőből érkezett emigránsokhoz tudná hasonlítani.
Igen, ráadásul szoros rokonságban állnak Kelet-Európával. Ismert, hogy a cseh írónak, Karel Capeknek köszönhetjük a robot szót. A Gólem legendája is értelmezhető amolyan robot-történetként. Számomra a robotok ellentétes indulatok, feszültségek állandóságából fogant lények, és mint a történelem tanúsíthatja, ez a régió minden turbulenciájával termékeny talajává tudott válni és tud válni a robotikus, földi létezőn túli technikai vívmányoknak.
Az előadás után a színfalak mellett hosszasan elbeszélgettek Köves Slomóval. Szabad érdeklődni, hogy miről?
Oh, igen, névjegykártyát cseréltünk, és mivel itt leszek vasárnap reggelig a városban, Köves Slomó meghívott a sabati vacsorára a közösségébe. Nagy örömmel és kíváncsisággal vettem e kedves gesztust, igyekszem eleget is tenni a meghívásnak.
WR