A rebbe Rásáb

Éppen száz évvel ezelőtt, niszán hónap másodikán (ebben az évben március 27., péntekre esett), a Vájikrá hetiszakasz szombatját követően adta vissza lelkét a Teremtőnek az ötödik lubavicsi rebbe, Sálom DovBer Schneersohn rabbi, akit rövidítve a rebbe Rásábnak neveznek. A Don folyó partján fekvő Rosztovban helyezték végső nyugalomra.

A rebbe Rásáb 1860 chesván hónapjában született. Mindössze 22 éves volt, amikor – apja, a negyedik rebbe, Smuel Schneersohn halála után – gyakorlatilag átvette a Chábád vezetését, ám még évekbe telt, mire hivatalosan is ő lett az ötödik rebbe. Energetikus és határozott vezetői egyéniségének köszönhetően nemzetközi szinten is elismert vallási vezetővé vált. Életét a zsidó nép jövőjének szentelte, és legfontosabb célkitűzésének és feladatának a zsidó nevelést, oktatást tekintette minden szinten. Ő volt a híres lubavicsi  jesiva, a Tomchéj Tmimim megalapítója (1897), később, 1911-ben pedig a Szentföldön, a chábád hászidok által kedvelt Hevronban alapított jesivát, Tojrász Emesz néven. E jesivákban a hagyományos talmudtanulás mellett magas szinten folyt a hászidizmus tanulmányozása is.

Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy ne csupán a nagyvárosokba, hanem a távoli kis zsidó közösségekhez is eljuttassa a Tóra és a hászidizmus tanításait, és megfelelő zsidó oktatást biztosítson gyerekek és felnőtt számára egyaránt. E törekvéseinek egyik legfontosabb célcsoportja a hegyi zsidók voltak, a Kaukázusban élő zsidó közösségek tanulatlan tagjai, akik között nagy sikerrel terjesztette el a hászid tanításokat. A rebbe Rásáb volt az, aki elsőként küldött sáliáchokat, vagyis küldötteket olyan zsidó közösségekbe, ahova ő maga nem tudott elérni, hogy oda is elvigyék a Tóra üzenetét és a hászid tanokat.

Mindemellett valódi zsidó gondolkodó volt, aki órákon át képes volt gondolataiba mélyedve, mozdulatlanul ülni. Írásos munkássága a chábád gondolkodás első írott rendszerezését képviseli, és a mai napig a chábád jesivák tananyagának alapjául szolgál. Tevékenysége megerősítette a zsidó öntudatot mindenhol, ahová sikerült eljutnia, és ezzel biztosította a zsidó túlélést az elkövetkező generációkra. A hászid gondolkodást könnyen értelmezhető rendszerbe foglalta, ezzel számtalan zsidó számára tette lehetővé a hászid tanok befogadását.

A XX. század elejének viharos történelme a rebbe Rásábtól is nagyon sokat kívánt. A zsidók helyzete Oroszországban, háborúk, a zsidó katonák ellátása – e történések számos feladatot róttak a vallási vezetőkre. Az ötödik rebbe számtalan filantróp zsidóval, illetve politikai szereplővel tartott fenn szoros kapcsolatot, hogy a testi, illetve lelki szükséget szenvedő zsidóknak a lehető legtöbb segítséget meg tudja adni.

A rebbe Rásábot az első világháború eseményei kényszerítették Rosztovba. Tervei között az Erec Jiszráelbe való alijázás is szerepelt, ehhez kitöltötte a szükséges hivatalos papírokat. Innen származik az ötödik rebbéről ismert egyetlen fénykép is, mivel a hivatalos papírokhoz képet kellett csináltatnia magáról. A fényképezést egyébként elvből ellenezte. Sálom DovBer Schneerson rabbi, az ötödik lubavicsi rebbe végül Rosztovban hunyt el 1920-ban, niszán hónap másodikán. Halála után egyetlen fia, Joszef Jicchák Schneerson követte őt hatodik rebbeként a mozgalom vezetésében. Sírja, illetve a fölé emelt ohel (épület) a város régi zsidó temetőjében található, és egész évben számos látogatót vonz, hogy a sírnál imádkozzanak. Kvitliket (kívánságcédulákat, leveleket, melyeket a sírra helyeznek) az OhelRostov@gmail.com címre küldhetnek az érdeklődők, vagy kitölthetik a hivatalos weboldalon található kérdőívet.

 

Emléke legyen áldott!

 

zsido.com

  • Küldés emailben