A non-profit szervezetek stabilitásának alapja

A Transznacionális Együttműködések program kapcsán sokszor felmerült az állami szektoron kívül eső, szociális területen tevékenykedő szervezetek financiális hátterének problémája. Milyen források állnak rendelkezésükre? Hogyan tudnak megszólítani és adományozásra buzdítani minél szélesebb körben? Hogyan tudnak tervezni az eltérő jellegű pénzbeli támogatásokkal? Ezúttal az úgy nevezett „százalékos adományozás” gyakorlatát fogjuk bemutatni a néhány partnerszervezetünk hazájában és Magyarországon.[1] Különösen aktuális mindez, hiszen 2020. május 20-ig van lehetőségünk arra, hogy nyilatkozzuk a személyi jövedelemadónk 1+1 %-ról.

Elsőként vessünk egy pillantást Lengyelországra. A parlament 2003 áprilisában hagyta jóvá és 2004. január 1-jétől léptette életbe az „1%-os rendszer”-ről szóló törvényt. Ami különlegessé teszi a lengyel gyakorlatot, hogy nem az adóhatóság, hanem az egyes magánszemélyek végzik el a felajánlott összeg utalását, az adóbevallásban pusztán jelzik a felajánlás tényét – így tehát az adományozás nem anonim. A rendszer alapja az állam és polgárai közötti bizalom. Hiszen az adományozó előre, mintegy megelőlegezve utalja el az összeget és majd csak hónapokkal később folyósítja neki az állam azt, tehát az állampolgár bizalmat szavaz az államnak. Másrészt az állam is feltételezi, hogy lakói maguk is fontosnak érzik eléggé a non-profit szervezetek támogatását ahhoz, hogy saját kezűleg gondoskodjanak a támogatásukról. További sajátosságok, hogy minimum összeg nincs meghatározva, sőt akár több szervezetet is lehet egyidejűleg támogatni, de legfeljebb az adó 1%-val. Abban az esetben, ha a munkáltatót kérik meg az adóbevallás elkészítésére, elesnek ettől a lehetőségétől, emiatt sajnos évente jelentős összeggel kevesebb jut a civil szférának.

2003 decemberében fogadták el Romániában az 1%-ról szóló törvényt, ami 2005-től van hatályban. A munkavállaló legfeljebb egy szervezetet támogathat, viszont ezt abban az esetben is megteheti, ha munkáltatója készíti el az adóbevallását. A választott szervezetet fel kell tüntetni az adóbevallási íveken. A felajánlott összeget minden évben december 15-ig folyósítja az adóhatóság a szervezeteknek, akiknek az utalás költségeit maguknak kell állni.

Szlovákiában 2002. január 1-jén lépett életbe az 1%-ról szóló „törvény,” mely valójában az adótörvény egyik paragrafusa. Az akkori politikai viszonyok között – a szakemberek és aktivisták szerint – nem volt reális esély egy, a magyarországihoz hasonló, önálló 1%-os törvény elfogadására. Ez a kezdeti 1% bővült aztán a későbbiekben 2%-ra, ezért is emlegetik manapság „2%-os törvényként” a rendelkezést. A felajánlást csak olyan szervezet fogadja, mely bekerült a Közjegyzői Kamara hivatalos jegyzékébe, ezt azonban minden évben meg kell ismételni. Erre a szeptember 1. és december 15. közötti időszakban van lehetősége a szervezeteknek. A támogatásokat a folyósítást követő év végéig kötelező elkölteni, ellenkező esetben törvénysértést követnek el és amellett, hogy büntetésre számíthatnak, a teljes összeget vissza kell fizetniük. A 2% felajánlásáról szóló nyilatkozat része az adóbevallási ívnek, ami miatt egyre többet élnek a lehetőséggel.

Végül – noha számos korábbi írásban ejtettünk már szót róla – vizsgáljuk meg, hogy milyen jellemzői vannak a százalékos adományozásnak Magyarországon. A posztkommunista államok közül itt hoztak először külön törvényt az egyházak és közhasznú szervezetek közvetlen állampolgári támogatásáról. Az olaszországi példából indultak ki, ahol 1990. január 1-jei határral lépett életbe a katolikus egyház finanszírozásáról szóló törvény. Hazánkban első ízben 1997-ben dönthettünk arról, hogy személyi jövedelemadónk 1+1%-val mely egyházi, illetve civil szervezetet kívánjuk támogatni. Minden olyan magánszemély számára lehetőség van erre, aki határidőre befizeti adóját. Idén ez a határidő május 20., ahogy ezt már többször említettük.

És hogy miért jelenti a százalékos adományozás valamennyi felsorolt országban a civil szektor és az egyházi szervezetek működésének stabil alapját? A válasz egyszerű: ugyan a felajánlott összeg évről évre változhat, de a felajánlás lehetősége mindig adott, ráadásul egy kötelező adózási eseményhez kötött. Az adományozótól nem igényel semmilyen különös erőfeszítést vagy anyagi áldozatot, csupán egy kis szociális érzékenységet – erre pedig most talán a szokásosnál is nagyobb szükség van.

 

 

Leichter Lilla

 

[1] A cikk Nagy Myrtil: 2% Dél-Szlovákiában (Fórum Információs Központ, 2005.) című könyvében leírtak alapján született. https://mek.oszk.hu/03400/03426/03426.pdf

  • Küldés emailben