A hercegprímási üdvözlettől a háziőrizeti imáig – zsidó újév a száz évvel ezelőtti Magyarországon

Sok csapás érte a hazai zsidókat az 5680-as zsidó évben, vagyis 1920-ban. Először a trianoni döntés sújtott le szívük magyar felére, majd a numerus clausus törvénye szúrt a zsidó oldalára. Pillantsunk bele, hogy milyen volt Ros hásáná ünnepe ebben az esztendőben.

Szeptember 13-án (tisri hó 1-jén) dr. Csernoch János bíboros-hercegprímás a Duna-kanyarban megbújó Szobra látogatott, ahol találkozott a környékbeli zsidók öttagú képviseletével, dr. Steiner Ármin, Fuchs Sándor, Oblatt Gyula, Farkas Antal és Rosenberg Sámuel urakkal is. Ez már önmagában megtiszteltetésnek számított, hiszen 1920-ban az egész szobi járás tizenöt településén összesen élt 245 izraelita vallású ember. A találkozást pedig kedves társalgás is követte. A hercegprímás és Steiner likőr- és rumgyáros között a következő párbeszéd zajlott:

Steiner: „Főmagasságú bíbornok-hercegprímás úr, kegyelmes urunk! Szob és környéke zsidó vallású hívői nevében örömmel és hódolattal jelentünk meg eminenciád üdvözlésére.”

Csernoch: „Örömmel fogadom önöket.”

Steiner: „A jó Isten kegyelméből ma zsidó újévünk első napját ünnepeljük. Adja a Mindenható, hogy a szeretett hazánkat is, amely a múltban minket egyforma jósággal fogadott védőszárnyai alá, a zsidó vallásunk szerinti évfordulón egy boldog és szerencsés jövő kezdete köszöntse.”

Csernoch: „Adja a jó Isten.”

 

[…]

 

Steiner: „Szeretettel és ragaszkodással üdvözlöm ez újévi napon eminenciádat és kérjük a jó Istent, hogy eminenciádat, aki mindig csak a felebaráti szeretet és jóságot hirdette…”

– Itt a bíboros közbevágott: „Egész életemben ezt cselekedtem!”

Steiner folytatta: „… mint nemesszívű papot egészében és örömben sokáig éltesse. Megragadjuk az alkalmat, hogy eminenciádnak köszönetet mondjuk azért is, hogy községünkben a plébános úrban olyan Isten szolgáját tisztelhetjük, akinek mindnyájunkra kiterjedő a szeretete.”

Csernoch: „Meg is követelem ezt minden papomtól!”

Steiner: „És ez is erőt ad abban a hitünkben, hogy szegény, romokban heverő hazánk felépítésében a mi zsidó munkánk is megbecsülésre méltó. Isten éltesse eminenciádat!”

Csernoch: „Igen tisztelt uraim! Köszönöm szíves üdvözletüket. Kérem vegyék önök és az egész zsidóság tudomásul, hogy bármily nehéz helyzetben, az én és a katolikus papság védelmére mindig számíthatnak. [A bíboros a szívére tette a kezét és így folytatta:] Uraim! Mindig és minden alkalommal hangoztattam a felekezeti béke szükségét. Higgyék el, hogy ellensége vagyok ami gyűlölködő irányzatnak. Nekem csak egy kérésem van Önökhöz, amit megmondtam már Székelynek [Sz. Ferenc bankár, udvari tanácsos, a forradalom idején a pesti hitközség elnöke] és Hevesinek [H. Simon, Dohány utcai főrabbi] is: legyenek jó zsidók! Éljenek Mózes törvényei szerint! Nem akarjuk mi, hogy a zsidók kereszténnyé legyenek. Azt kérem, neveljék a gyermekeket úgy, hogy vallásosak legyenek és aki zsidó, az legyen zsidó és ne szégyellje, hogy zsidó. Mert ha vallásos szellemben nevelődnek a gyermekek, úgy nem fognak olyanok akadni, akik – mint a múltban is – a zsidóságra szégyent hoztak, ámbár ilyenek más felekezetek vallástalanjai közt is akadtak. Most pedig engedjék, hogy önöknek, hitközségük minden tagjának és az egész zsidóságnak boldog újesztendőt kívánjak!”

Azt pedig hozzá kell tenni, hogy Csernoch bíboros valóban a felebaráti szeretet jegyében vezette az egyházat, például 1919-ben, amikor a fehérterror idején mindennapossá váltak az antiszemita cselekmények, akkor kijelentette, hogy elhagyja Esztergomot, ha a város lakói nem térnek vissza a normális kerékvágásba.

Kicsit lejjebb a Dunán, a fővárosban megteltek a zsinagógák, a neológia hivatalosan 45 imahelyet biztosított, és nagyjából ugyanennyi orthodox is lehetett, de többen rendeztek saját Isten-tiszteletet is, például egy-egy gangos ház udvarán, minek fölé ponyvát feszítettek. A Tórához felhíváskor többet adományoztak, mint az előző években. A Dohány utcai nagytemplom díszsoraiban a közélet nagyjai foglaltak helyet, mint Weiss Manfréd báró, dr. Bródy Ernő, dr. Pető Sándor és Sándor Pál országgyűlési képviselők, dr. Déri Ferenc alpolgármester stb.

Míg a Dohányban Hevesi Simon főrabbi tartott hatalmas erejű beszédet, addig a Kazinczy utcai orthodox nagyzsinagógában Reich Jákov Koppel főrabbi 60 éves papi és pesti működésének 30 éves jubileumát is ünnepelték a fővárosi orthodoxok. Reich főrabbi erev ros hásánái köszöntésekor az alábbiakban köszönte meg ajándékát: „Az én legnagyobb örömem az, hogy minden hívem örömében, bánatában szívvel résztvehettem és lelkemhez kapcsolhattam őket működésem alatt.”

Mindeközben Szegeden, a híres főrabbi, Löw Immánuel nem ment el a zsinagógába, helyesebben nem mehetett el, miután még folyó év áprilisában haza- és felségárulással vádolták meg és elrendelték a vizsgálati fogságba helyezését is. A főrabbi az őszi ünnepeket háziőrizetben töltötte, de az ügyészség különleges engedélye alapján, a kapuban álló szuronyos őr beengedte az előre lepapírorozott tíz férfit, hogy csatlakozhassanak szeretett pásztorukhoz, hogy Löw rabbi is minjenben tudjon imádkozni. Löw rabbinak hosszú félév következett, melynek legjavát a szeretett növényei téli álomban kísérték végig, így a tudós kertészkedés helyett az írással foglalatoskodott, hogy aztán következő év júniusában újból elfoglalhassa zsinagógai székét…

 

Cseh Viktor

 

Az illusztrációnak használt képeslap a Yad Vashem nagyünnepi online gyűjteményéből származik.

 

Források:

 

Spiegel Ármin dr., „Az esztergomi zsidók patrónusa”, Egyenlőség, 1927. 46. évf. 31. szám, 2. o.

„A hercegprimás ujévi beszéde a zsidósághoz.”, Egyenlőség, 1920. 39. évf. 38. szám, 1. o.

„Az idei ujév”, Egyenlőség, 1920. 39. évf. 38. szám, 7. o.

„Hirek – A főünnepek istentisztelete.”, Egyenlőség, 1920. 39. évf. 38. szám, 14. o.

„Löw Immánuel ujéve”, Egyenlőség, 1920. 39. évf. 38. szám, 2. o.

„Reich Koppel főrabbi jubileuma.”, Egyenlőség, 1920. 39. évf. 38. szám, 5. o.

 

 

 

 

 

 

 

  • Küldés emailben