A cicesz „kék zsinórja” – felfedték a legnagyobb zsidó titkot?

Az egyik legrégebbi zsidó rejtélyre keresik a választ Izraelben: melyik az a csiga, amelyből kivonták az ókori zsidók a híres kék színű festéküket, amivel a szemlélőrojtjaikat festették be.

A vallásos zsidó férfiak jól felismerhető „jele” az ingük alól kikandikáló cicesz fehér rojtjai. Néha látni kék szállal kevert rojtokat, ám ez nem az elterjedt viselet, annak ellenére, hogy a Tóra világosan előírja azt: „Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik, hogy készítsenek maguknak rojtot ruháik szögleteire nemzedékeiken át; és tegyenek a szöglet rojtjára kék bíbor zsinórt.” (4Mózes 15:38.)

A kék színű rojthoz, amit héberül techéletnek hívunk, a festékanyagot egy olyan csigából nyerték ki, amit chilázon-nak hívtak – de, hogy ez a csiga pontosan miféle, azt ma már nem tudjuk. Ennek a hagyománya közel másfél évezreddel ezelőtt megszakadt, amikor a muzulmánok átvették a hatalmat a Szentföld fölött, így marad a sima fehér rojt – és a rejtély, ami jó ideje izgatja a zsidó tudósok és rabbik képzeletét: melyik ma ismert állatot rejthet a chilazon név? Az elmúlt százötven évben három állat is reflektorfénybe került, mindhárom esetében a kutatók biztosak voltak döntésükben.

savos_biborcsiga

Sávos bíborcsiga

Az első megalapozott véleménnyel a 19. század második felében Lengyelországban élt első rádzini Rebbe, Gerson Chánoch Leiner rabbi állt elő. Ő olyannyira ismert volt szenvedélyéről, amivel a chilázon titkát kutatta, hogy erről is nevezték el: Báál hatechélet, a techélet uraként vált ismertté. A rádzini rebbe – aki briliáns Tóra-tudóssága mellett számos nyelven beszélt és szakértőnek számított a kémia és más világi tudományokban is – rengeteget utazott és kutatott, sőt a legenda szerint a Vatikánba is bejutott, hogy a Szentély elrabolt kincsei között kutasson, mígnem a sepia officinalist, a közönséges tintahalat jelölte meg a techelet festékének forrásaként.

kozonseges_tintahal

Közönséges tintahal

A téma másik nagy kutatója, Izrael első főrabbija, Jichák Ájzik Herzog volt, aki olyan mélyen foglalkozott a kérdéssel, hogy doktori disszertációját is a témának szentelte. Ő a Janthina janthinát, a lila csigát tekintette „győztesnek”, sajnos azonban az ebből nyert festék idővel bebarnult és egyáltalán nem bizonyult maradandónak.

Az izraeli Kfár Ádumimban azonban úgy vélik: tudják a választ a kérdésre. 1988-ban Elijáhu Tavger rabbinövendékként állt elő a saját verziójával, mely szerint az igazi techélet színt nem más, mint a murex trunculus, a sávos bíborcsiga adja. Kidolgozta a megfelelő kinyerési és festési eljárást, amivel a gyapjút kékre lehet színezni – ezt egyébként a gyárba látogatók maguk is kipróbálhatják. Ugyanis a techélet előállítására ma már egy komoly üzem áll rendelkezésre a Jeruzsálemtől keletre fekvő Kfár Ádumimban.

Kozonseges_lila_csiga

Közönséges lila csiga

Az ötödik lubavicsi Rebbe, Sálom Dovber Schneerson a kék rojtok viselése kérdésében az árit, Lurjá rabbit, a Kabbala nagy tanítóját idézte, aki szerint a gálut (diaszpóra) spirituális szintje nem felel meg a kék rojtok szentségének, így maga a szín és az azt szolgáltató csiga is egészen a Messiás eljöveteléig rejtve marad.

SZS

 

  • Küldés emailben