90 éve mészárolták le a hebroni zsidókat

 

Hebron városa egyike a legősibb zsidó városoknak, már Mózes első könyve is említi, mint az ősatyák temetkezési helyét, az elmúlt évezredek során fontos helyet töltött be a zsidó nép életében, még azután is, hogy a Szentföld nem zsidó uralom alatt volt.

Az 1920-as években, az egyre növekvő zsidó bevándorlás a helyi arab lakosságot rendkívül felbőszítette, az angol hatóságok több-kevesebb sikerrel igyekeztek megfelelni mind a növekvő zsidó befolyásnak illetve a helyi arabok ellenállásának. A több-kevesebb siker sokszor persze azt is jelentette, hogy teljesen leállították a zsidó aliját, de még a toleránsabb időkben is szigorú bevándorlási kvótákat foganatosítottak.

Annak dacára, hogy a zsidók egyre nagyobb számú jelenléte látványos fejlődést hozott az országnak és az arab lakosság is jelentős mértékben profitált a (többségében) európai zsidók által „importált” technológiából, tenni akarásból és a fejlődés iránti elkötelezettségből, az arabok tudták, hogy politikai szempontból hosszútávon kárvallottjai lehetnek a tömeges zsidó bevándorlásnak.

Az 1929-es zsidók ellen elkövetett pogrom kiváltó oka egy „rémhír” volt, miszerint a zsidók el akarják foglalni a Templom-hegyet és ott le akarják rombolni a muszlim imahelyeket. Miközben a hír akkor is teljesen alaptalan volt, amikor egyrészről nem voltak ritkák a zsidó nacionalisták által intézett támadások, másrészről egyre erősödött a vallásos jelenlét is mind Hebronban, mind Jeruzsálemben- ennek egyik jele volt, hogy 1929 elején nagyobb zsidó csoport zarándokolt a Siratófalhoz „Miénk a fal!” szlogent kántálva.

A teljes cikk itt olvasható:

  • Küldés emailben