A francia forradalom véres özönvize nemcsak a királyi pár, márkik és grófok fejeit sodorta magával, de többször még zsidókét is. Nem kellett különösebben nagy indok, hogy valaki a súlyos penge alá kerüljön, – lássuk hát mi vezetett a guillotine alá.
Amikor 1794-ben az „Ész vallását” a Robespierre-féle „Legfőbb Lény” kultusza váltotta, Franciaországban lassanként megszűnt ugyan a sötét középkort idéző vallási üldözés, ám a forradalmi terror mit sem fogyott erejéből, s nem kímélte a zsidókat sem.
A forradalom vezetői egyszer a nemesség támogatásával másszor pedig „idegen származásukkal” támadta a zsidókat, de időnként elég volt csak azzal gyanúsítani őket, hogy a forradalmat ellenzik vagy csak mást gondolnak.
Ábrahám Furtadónak, a portugál zsidó származású bordeaux-i politikusnak még éppen idejében sikerült elrejtőznie a gyilkos népharag elől, de még Peixoto bankárnak is sikerült szörnyű bűnét (miszerint az előző rezsimben nemesi címre aspirált…) kiváltania „potom” 1.200.000 livre-el. Viszont nem volt ilyen szerencsés Jakob Pereira, párizsi dohánygyáros, a „mérsékeltek” egyik vezéralakja, aki öt hónapos kínzó börtönlét után a zsidók közül először került vérpadra. Pereirát Herberttel és Klotz-cal együtt fejezték le „a nemzeti képviselet megsemmisítésére és a köztársaság megbuktatására irányuló összeesküvés” koholt vádjával.
Különösebb komoly indok nélkül Chabeau-val, Demoulius-val és Dantonnal egyszerre fejezték le az osztrák hadseregszállító Frey testvéreket, Jules-t és Emanuelt.
És különösen tragikus az eredetileg Hollandiából bevándorolt Liefmann báró család férfitagjainak kivégzése. Az egyik fiú, Isaac – a család magas rangja és jómódja ellenére – sans-culotte, míg öccse, Louis Benjamin rojalista volt. Előbbinek azért vették a fejét, mert elnökölt forradalmi törvényszékben, utóbbit pedig azért mert őrszolgálat alatt látták, hogy gyakran megfordult a Tuileriákban, apjukat pedig valószínűleg szimplán a vagyona miatt ölték meg.
Úgy látszik a legkaotikusabb időkben nem lehet „jó” oldalt választani…
| Forrás: „Kuriózumok a zsidók ujkori történetéből – Zsidók a guillotine alatt”, Egyenlőség, 1924. 43. évf. 23. szám, 3. old. |
Címlapkép: Wikipédia