Az 5775. évben, 2014/2015 tanévében tovább folytatja a zsidó vallásoktatást az állami iskolákban az EMIH. Tizenöt különböző budapesti iskolában, harminc tanulót hat szakképzett hitoktató tanít a zsidó vallás alapjaitól. Az alábbiakban Rapi-Legény Zsuzsa tapasztalatait olvashatjuk, aki 6 iskolában 7 gyermeket oktat.

Tavaly óriási lehetőségkén tárult elénk, hogy az állami oktatásban résztvevő első és ötödik osztályos zsidó gyerekek a hit- és erkölcstan tantárgy helyett a zsidó vallás tanulást választhatták. Így idén már haladó másodikos és hatodikos tanítványokkal bővült a létszám. Célunk, hogy a vallásoktatást szervesen beépítsük a hagyományos zsidó nevelési értékrendbe. Továbbá, hogy a tanulóink otthonról hozott ismereteit folyamatosan bővítsük, és elindítsuk őket egy olyan úton, melyen képessé válnak a zsidó hagyományokat önállóan ápolni. A gyerekek különböző családi háttérrel, különböző ismereti szinttel rendelkeznek a zsidóságot illetően.

Ami közös bennük, a nyitottság, és az érdeklődés. Az aktuális tananyagot nekünk kell differenciálnunk, életkor, és egyéni tudásszint alapján. Van olyan tanítványom, aki minden óra után kéri a házi feladatot. Nyilván ebben sem egyformák, de az első órák tapasztalatai abban erősítettek meg, hogy majdnem mindegyikük rendelkezik bizonyos tudással, főképp az ünnepeink tekintetében. Az oktatás tematikája sem épül fel ennél bonyolultabban. Próbáljuk életközelivé tenni számukra a tudást, és nincs is könnyebb feladat, mint hogy az ünnepeinket követve haladjunk, így ismerkedve a vallásunkkal. Ezáltal megalapozva az imák, áldások, hagyományok, és szokások köré épülő tudást. Nehezíti a feladatunkat, hogy ha valami héberül hangzik el, vagy íródik, az már kimeríti az idegen nyelv tanulás fogalmát, szóval itt ügyesen kell választani rendelkezésünkre álló módszertani eszközökből. A tanulók részéről én nem tapasztaltam ellenállást, szívesen tanulmányozzák a héber szöveget, több áldást is leírtak már fonetikusan, hogy könnyebben megjegyezzék azt. Kollégáim is arról meséltek, hogy nyitott, érdeklődő tanulócsoportokkal dolgoznak. A foglalkozásaink általános célja, hogy a gyermekek minél több élménnyel gazdagodjanak a zsidó kultúra, vallás, és hagyományok terén. Hogy az iskolában elsajátított tudást, osszák meg a családtagjaikkal. És ennek hatására, talán közösen is részt vesznek az ünnepeken, megismerik a közösségünket, csatlakoznak a gyermek-, és a felnőtt programjainkhoz. Néhány tanítványom ismeri az Alef Kids programjait. A kollégáim, és én is tanítunk olyan gyerekeket, akik szüleikkel együtt rendszeres látogatói vasárnaponként az Alef Kidsnek. Az egyik nagylány a B.M.C. tagjaként készül a novemberi Bát Micvájára. Az oktatási anyagunkat Dvora Hurwitz, Fuchs Judit, Glitzenstein Sosana, és Szilánk Zsuzsa állította össze. A program tanulmányi vezetője Dvora Hurwitz.

Az iskolákkal kapcsolatos kommunikációs, és szervezési feladatokat Szilánk Zsuzsa látja el. Az idei tanévben sem volt könnyű dolga. Ahhoz, hogy a gyerekek részt vehessenek a vallásórán, a szüleiktől írásos engedély szükséges. Volt néhány olyan első óra, ahol a gyermek már felkészült, de az engedély, még nem készült el… Kisebb-nagyobb szervezési malőrök itt is előfordultak, mint minden más iskolában. De egy hónap elteltével sikerült majd minden gyerekkel tanteremben eltöltenünk a tanórákat. Ahol nem sikerült egy saját termet biztosítani a számunkra, ott a könyvtárat ajánlották fel az óránk idejére. Őszintén szólva, ez csak még bensőségesebbé teszi számomra az óráimat. A tanítási módszereink egyéniek. Én például már az ismerkedéskor azzal nyugtattam a tudása miatt szabadkozó tanítványomat, hogy ezen az órán nincs rossz kérdés, és csak nagyon ritkán fordulhat elő rossz válasz. Minden hibából, elvétésből tanulhatunk valamit, amiről esetleg még nem is gondoltuk, hogy fontos lehet. Azon kívül megnyugtattam őket, hogy higgyék el én is sokat tanulok tőlük! A kollégáim is arról meséltek, hogy a gyerekek részéről nincs hiány kérdésekből, és példákból.

Remélem, ez a lelkesedés kitart a következő tanévig, mind a magunk, mind a tanulóink részéről. És megmarad az a megnyugtató tudat bennem, hogy szívesen indulok el reggelről-reggelre tanítani, mert olyan gyerekekkel vagyok, akik már várnak rám. Várják a közös óráinkat, és arra a negyvenöt percre kizárhatunk minden zavart keltő, hétköznapi problémát. És a vallásunkra, a zsidóságra koncentrálhatunk.