Kóser műfogsorok (tejes és húsos) vallásos zsidóknak
Egy amerikai – magyarszármazású – ortodox zsidó fogorvos „találmánya” forradalmasíthatja a vallásos zsidók hozzáállását a kóser étkezés problémáihoz. Főleg azokét, akiknek műfogsoruk van.
A műfogsor – különösen Peszách ünnepén, amikor tilos kovászost enni – igencsak problematikus, mivel a beleragadó ételmaradékban megerjedő cháméc (kovászos) élvezete is tilos a Háláchá szerint.
Dr. Róbert Ádler, a magyarszármazású brooklyni fogorvos, most olcsó műfogsorokat ajánl a hivőknek, egyrészt Peszáchra másrészt az év minden napjára. Külön fogsor a tejes és külön a húsos ételek számára. Ugyanis a Háláchá szerint ha valaki húst evett, utána hat órát kell várni, amíg tejest (túrót, sajtot, stb.) ehet.
A brooklyni fogorvos ötlete osztatlan érdeklődést váltott ki a vallásos zsidók körében és az elmúlt Peszáchkor sok műfogsor kelt el…
A kokinkínai zsidók ragaszkodnak hagyományaikhoz
Kevés olyan hely van a világon, ahol a zsidók évszázadok óta békében élnek a helyi lakossággal. A dél-indiai Malabár-parton fekvő Kokin zsidó negyede egyike ezen helyeknek.
Az ezerötszáz éves múltra visszatekintő zsidó közösség túlélte a hódítók és a kereskedők egymást követő hullámait: a portugálokat, a hollandokat és az angolokat. A korábban megtelepedő zsidókhoz hasonlóan őket is a trópusi partvidék gazdagon termő fűszernövényei vonzották: a kardamomum, a fahéj, a gyömbér és a bors.
A hajdani zsidó közösség túlnyomó többsége ma már Izraelben él; csupán huszonöten őrzik a hajdan virágzó közösség emlékét.
A megmaradtak jelenlegi – s valószínűleg egyben utolsó – vezetőjét Samuel Halleguának hívják. Ősei 1590-ben érkeztek Kokinkínába Spanyolországból.
Amikor Sammy bácsi, ahogy a zsidónegyed lakói hívják, végigsétál a Synagogue Lane-en a négyszáz éves Paradesi zsinagógához – a brit Nemzetközösség talán legrégebbi, még ma is működő zsinagógájához – tudatában van annak, hogy ugyanazon az úton jár, mint ősei is több száz éven át.
– Az egész utcát ismerem – mondja Sammy bácsi. – Az itteni zsidók inkább afféle nagycsaládnak tekintették magukat, s ez a család ebben az utcában élt.
A Synagogue Lane régi, okervörösre, borostyánszínre és égszínkékre meszelt házak szegélyezte keskeny utcácska, melyet még két-három évtizede zsidó családok népesítettek be. Ma e házak többségében régiségkereskedés található.
Kokinban azonban továbbra is erős a közösségi érzés. Queeny, Sammy felesége, a kokinkínai zsidó konyhára jellemző válogatott ínyencségekkel várja a külföldi látogatót és a család régi barátait: amit a vendégeknek kínál, nem mondható egyszerű csirkelevesnek, hiszen ez a leves curry mártással készül, s kókusszal, keralai korianderrel és csípős csilipaprikával fűszerezett.
* * *
Sammy és társai egyaránt tekintik magukat zsidóknak és indiaiaknak, s ez a legkevésbé sem okoz identitászavart számukra. Zsidó identitásukat átszövi az Indiában megtelepedett ősök történelme.
Amikor a XVI. században partra szálltak a portugál hódítok, s megfenyegették a zsidókat, a helyi hindu maharadzsa oltalma alá vette őket és földet adott nekik, hogy zsinagógát építhessenek. A Paradesi zsinagóga alig karnyújtásnyira áll a maharadzsa földjén épült imahelytől – s napjainkig emlékeztet a vendégszeretet e nagyszerű példájára.
Az idelátogató külföldi zsidók nélkül nehezen jön össze a sábeszi minján. Az ünnepeket azonban mindig megtartják. Mivel a közösségnek nincs rabbija, Sammy bácsi vezeti az istentiszteleteket. Az imakönyvek között egyaránt vannak kézzel írt héber betűs könyvek és a helyi, malialam nyelven kiadottak is. Az imák dallamai között gyakoriak a kizárólag a kokinkínai zsidókra jellemző énekek.
A zsinagóga padlózatát kézi festésű kék és fehér csempék borítják, melyet a közösség egyik kiválósága, Ezekiel Rahabi, Sammy bácsi egyik őse hozatott Indiába Kínából a XVIII. században. Rahabi kora egyik legismertebb fűszerkereskedője volt s képviselte a Kelet-Indiai Társaságot is.
Sammy bácsi arra buzdítja a közösség fiatalabb tagjait, hogy minél jobban mélyedjenek el a zsidó hagyományokban. Nemrégiben illusztris vendég járt náluk: Ezer Weizman, az izraeli kormányfő.
Nem lehet tudni, ki lép majd Sammy bácsi helyére. Dávid fia ugyan hagyományos kokinkínai esküvői szertartás keretében házasodott, de nem Kokinban, hanem Los Angelesben. A fiatalok úgy vélik, hogy csakis külföldön élhetnek teljes zsidó életet.
Sammy bácsi azonban hallani sem akar arról, hogy elhagyja a zsidónegyedet. – Nekem azt mondták azok az ismerőseim, akik már jártak Izraelben, hogy ott még a levegő is más. Én mégis itt akarok élni, ezt a levegőt akarom belélegezni. A partra vetett hal nem sokáig marad életben, én pedig csak Kokinban tudok élni.
Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 25. szám – 2014. október 15.