Gus Kátif születése
A Gus Kátif néven ismert településhálózat fejlesztése egy évvel a hatnapos háborút követően vette kezdetét, amikor Jigál Álon miniszterelnök-helyettes úgynevezett Náchál előőrsök megalapítását javasolta a Gáza-övezetben. Ezek olyan, a hadsereg által fenntartott település-kezdemények voltak, melyek idővel civilek által lakott falvakká, városokká alakultak át.
A munkapárti politikus által felvázolt, a frissen felszabadított területek státuszát rendezni kívánó Álon-terv egyébként a teljes gázai arab lakosság kitelepítését javasolta, mert nem látott más módot Izrael biztonságának szavatolásához. Az első polgári települést, Kfár Dáromot 1970-ben alapították meg az övezetben, majd további, elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó, közösségi falvak jöttek létre.
A legtöbb település az övezet délnyugati részén, Rafah és Han Junisz szomszédságában, illetve az északi területen, Askelonhoz közel jött létre, továbbá felépült néhány elszigetelt falu is, mint például Necárim, Gáza városhoz közel. Az új lakók között egyaránt voltak vallásos-cionista és szekuláris izraeliek.
Mezőgazdasági fejlődés
A számos gázai arabnak is jó megélhetést nyújtó terület élen járt a legmodernebb mezőgazdasági technológiák alkalmazásában, terményeik jelentős részét Európába exportálták. Ácmónában működött Izrael legnagyobb palántanevelő gazdasága, Kátifban pedig a második legnagyobb tehenészet. A földművelés és állattartás mellett különböző könnyűipari cégek is hozzájárultak a térség virágzó gazdaságához. Fontos oktatási intézmények, neves jesivák is működtek több településen.
A romló biztonsági helyzet következményei
A legnagyobb problémát az első intifáda (1987–1990) kirobbanása óta folyamatosan romló biztonsági helyzet jelentette. Eleinte kődoblások és fegyveres rajtaütések, majd akna- és rakétatámadások veszélyeztették a zsidó lakosok életét. A legtragikusabb merénylet 2004 májusában történt, amikor az Iszlám Dzsihád terroristái meggyilkolták az autóját vezető, nyolc hónapos terhes Táli Hátuelt és vele utazó négy kislányát.
Gus Kátif felszámolásáról Áriel Sáron miniszterelnök döntött. Tervét 2003-ban jelentette be, ezt a jobboldali pártok, illetve az általa vezetett Likud tagjainak többsége hevesen ellenezte, a baloldalon viszont örömmel fogadták. Miután a vallásos-cionista pártok távozásával összeomlott a kormány, Sáron a Munkapárttal és a háredi Tóra Zsidósága párttal lépett koalícióra, és a Kneszet megszavazta a javaslatot.
Ezt követően hatalmas tömegek tüntettek országszerte a kormány ellen. E demonstrációk közül kiemelkedett a Gus Kátifot a jeruzsálemi Siratófallal összekötő, kilencven kilométer hosszúságú élőlánc, valamint a Siratófal előtt, negyedmillió résztvevővel, az országos főrabbik vezetésével megtartott ima.
A kitelepítés és a Gus Kátif pusztulása
A gázai zsidó lakosság tizennégyezer katona és rendőr által végrehajtott kitelepítése részben békésen, részben erőszak árán zajlott le. Az otthonukat, közösségüket és egzisztenciájukat elvesztett emberek egy része új településeket alapított, elsősorban a Gázától keletre fekvő térségben. A kitelepítettek támogatására az állam külön szervet hozott részre, mely az anyagi kártérítés mellett igyekezett szociális téren is segítséget nyújtani az újrakezdéshez.
A hátrahagyott üvegházakat és mezőgazdasági technológiát az arabok rövid úton megsemmisítették, és hamarosan elsöprő többséggel az Izrael és a zsidók elpusztításával kampányoló Hamászt juttatták hatalomra. A történet tragikus folytatása jól ismert. Napjainkban Gus Kátif emlékét egy 2008-ban, a jeruzsálemi Mácháne Jehuda piac közelében megnyitott múzeum őrzi és sokakban támadt fel a remény, hogy a háború lezárása után ismét zsidó települések jöhetnek létre Gázában.
Naftali Deutsch
Megjelent: Egység Magazin 34. évfolyam 172. szám – 2023. december 29.