A hagyományhű zsidó közösségekben a férjezett asszonyok kalappal, kendővel, parókával takarják el a hajukat. Mit mondanak ezzel kapcsolatban bölcseink?
A szokás eredete a Tórában (Nászó hetiszakasz) leírt szotá, vagyis a hűtlenséggel, házasságtöréssel vádolt asszony próbája. Mivel a leírásban szerepel, hogy a kohén, vagyis pap a Szentélyben a szertartás során kitakarja vagy kibontja a hűtlenséggel vádolt nő haját (4Mózes 5:18), bölcseink ebből azt a következtetést vonták le, hogy az elfogadott viselet a férjezett asszonyok számára az eltakart haj. A Talmud egy másik helyen nem kötelező érvényűnek, csupán a szemérmesség fokmérőjének tekinti a haj eltakarását. Az Isten és a zsidó nép kapcsolatának kibontott allegóriájaként értelmezett, Salamon király által írt Énekek Éneke szerint (4:1) „hajad mint a kecskék nyája”, és ebből a Talmud (Bráchot 24a) azt a következtetést vonja le, hogy a női haj erotikus mivolta miatt nem szabad úgy imádkoznia férfiaknak, hogy közben női hajat látnak.
A zsidó nők és a szemérmesség
Történelmileg elmondhatjuk, hogy a talmudi időszakban a nők minden valószínűség szerint eltakart hajjal jártak, ahogy az a rabbinikus irodalom különféle anekdotáiból is kitűnik. A Bava Kama 90a oldalon például egy asszonyról olvashatunk, aki pert indított egy férfi ellen, aki miatt nyilvánosság előtt fel kellett fednie a haját. A bíró a nőnek ad igazat, mivel a férfi társadalmi normát hágott át tettével. Egy másik helyen (Joma 47a) egy asszonyról olvasunk, akinek mind a hét fiából kohén gádol, azaz főpap vált, és ezt a különleges ajándékot azzal magyarázta, hogy még otthona falai sem látták soha a haját fedetlenül. Ez a különleges mértékű szemérmesség túlmutat mind a tórai követelményeken, mind pedig a társadalmi konszenzuson.
A középkorban a szotá törvényei alapján a zsidó nők eltakarták a hajukat, bár a Rámbám (Maimonidesz) 613 micvát tartalmazó felsorolásában nem szerepel a kiszuj ros, a haj eltakarásának parancsa. Igaz, a muszlim társadalomban élő Rámbám azt viszont megjegyzi, hogy ha egy nő csador nélkül hagyja el a házat, az válóok lehet. A zsidó jog legnagyobb kódexe, a Sulchán Áruch szerint a férjezett asszonyoknak el kell takarniuk a hajukat, a kabala alapművének tekintett Zohár pedig hozzáteszi, hogy a nőknek nagy gondot kell arra fordítania, hogy egyetlen hajszáluk se legyen látható.
Alapvető követelmény a haj eltakarása
Napjainkban az ortodox világban a férjezett asszonyok hajának eltakarása alapvető követelmény. Hogy ez kendővel, kalappal vagy parókával történik, ezeknek milyen a színe, a mintája, a formája, és vajon az egész hajat takarja-e vagy csak egy részét – az közösségenként változik.
A paróka viselésének szokását sokan az 1600-as évekre vezetik vissza, amikor franciaországi zsidó asszonyok lázadásként kezdték kendő helyett parókával takarni a hajukat. A korabeli rabbik szemérmetlennek minősítették ezt, ráadásul mivel a korabeli nem-zsidó szokásokat utánozta, ezen az alapon is elutasították. Mások a cári Oroszország zsidó közösségeiből eredeztetik a paróka hagyományát, amikor tilos volt a zsidó nőknek eltakarniuk a hajukat, és ezzel a csavarral oldották meg, hogy mégis eleget tegyenek a vallási előírásoknak. Napjainkban számos hászid közösségben hordanak parókát. A lubavicsi Rebbe javaslatára a lubavicsi hászid asszonyok kizárólag parókát hordanak, más közösségekben azonban éppen, hogy válóok lehet a paróka viselése.
Forrás: My Jewis Learning
Cikkeinket Facebook-oldalunkon is megtalálják.