A kvízmester Egri János, ezt üzeni az olvasóknak

A Neshama TV Párban című legújabb adásában Hidas Judit két legendát ültetett egy asztalhoz, Egri Jánost és Szinetár Miklóst.

Egri János szavai számomra külön fontosak voltak, ugyanis meghatározó szereplője volt gyermekkoromnak és most, felnőtt fejjel érdekes volt hallani azt, hogy a műsorvezető számára milyen volt az a korszak.

Egri számomra nemcsak egy tévés legenda, hanem egy nagyon személyes gyerekkori élmény is. A Magyar Televízió egyik ikonikus vetélkedője, a Kérdezz, felelek! szinte végigkísérte gyermekkoromat. Emlékszem, még társasjáték is készült belőle. Imádtam játszani, leginkább áldott emlékű nagymamámmal. Órákig ültünk délutánonként és játszottunk. Hétköznaponként ő vigyázott rám és a nővéremre, így időnk is volt rá.

Rengeteget kaptam ezekből a közös játékokból. Nemcsak tudást, hanem figyelmet is. Közös élményt. A nagymamám elképesztően művelt volt, de még fontosabb, hogy volt ideje és türelme ilyen módon is okítani minket. És hát szerintem ő is élvezte ezeket a programokat…

Ma, amikor a fiatalok inkább a TikTokot pörgetik, sokszor eszembe jut ez. Persze tudom, hogy ott is vannak értelmes, edukatív tartalmak, és nem lehet megállítani az időt. Mégis úgy érzem, az a fajta közös, emberi tanulás, ami akkor volt, sokkal többet adott, mint a telefon nyomkodása. Valahogy minden emberibb volt. Játék közben tanultunk, az idősebb generáció figyelt arra, hogy a jövő is olyan emberek kezébe kerüljön, akiknek fontos a tudás, a család. Nekem Egri János neve ezt is jelenti.

Szinetár Miklós: „Az ember addig nem zsidó, amíg nem találkozik egy antiszemitával”

A Párban friss epizódjában Szinetár Miklós és Egri János személyes emlékeikről beszélgettek Hidas Judit iróval.

Egri János véletlenül lett tévés

Egri pályája szinte véletlenül indult. 1968-ban, a grenoble-i téli olimpián úgy került képernyőre, hogy nem kellett neki munkadíjat fizetni és értett is a sporthoz: „nem kerültem pénzbe, és értettem valamennyit a jégkoronghoz” – fogalmazott a Egri. Abban az időben az alkalmi lehetőségek és a személyes alkalmasság döntött, hogy valaki képernyőre kerül-e vagy sem.

Műsorra volt pénz, a fizetésre már nem

Miközben nagy költségvetésű műsorok születtek, a fizetések alacsonyak maradtak, a presztízs viszont óriási volt. Egri ezt nem keserűséggel, hanem józan iróniával meséli, hogy akkoriban az ember „ott volt”, és ez sokszor többet ért, mint a pénz.

A legőszintébb mondat

Egri egyik legerősebb megállapítása a mai médiáról egy látszólag mellékes mondathoz kapcsolódik:

„A mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.”

Szerinte ez az egyetlen igazán őszinte mondat a reklámok végén, minden más ígéret, csomagolás és eladás. Ebben a megfigyelésben ott van Egri egész világlátása, miszerint mindig a felszín mögé kell nézni, és nem szabad hagyni, hogy a rendszer gondolkodjon helyettünk.

A beszélgetés végén Egri János hozzátette:

„A tisztesség nem jár automatikusan. Minden nap újra meg kell érte dolgozni.”

A kérdés az, hogy lehet embernek maradni egy olyan médiavilágban, amely egyre inkább elfelejti, hogy emberekhez beszél…

Az adást itt tudja megnézni

Szinetár: „Mindig nagyon tudtam örülni annak, amit ad az élet”

Két életmű, két tévés korszak, kétféle józanság: Szinetár Miklós és Egri János beszélget Hidas Judittal. Kiderül, milyen volt a tévé „aranykora” úgy, hogy közben „borzasztó kicsi” volt a gázsi, a stúdióban „40 fok” volt, mégis megszülettek legendás műsorok. Szinetár közben kimondja azt is, amit sokan csak kerülgetnek: „a nézőnek az kell, amit adnak neki”.