Szenes Hanna (Szenes Anikó) polgári halálozási évfordulója november 7-én van. A zsidó naptár szerint chesván 21-én, idén november 12-én tartjuk a jorcájtját.
Ebben az időszakban mi is újra és újra felidézzük Szenes Hanna alakját. Történeteket, verseket, emlékeket osztunk meg róla. Nemcsak azért, hogy emlékezzünk, hanem hogy tanuljunk tőle.
A 23 évesen kivégzett költő és ejtőernyős, Szenes Hanna neve Izraelben a hősiesség szimbóluma. A fiatal nő katonai kiképzést kapott, majd Jugoszláviába dobták le, hogy segítsen zsidókat kimenteni a nácik uralma alól. Küldetése azonban tragikusan végződött. A magyar határon elfogták, Budapestre vitték, börtönbe zárták, és 1944. november 7-én kivégezték.
De vajon hiábavaló volt a halála? Egy kisfiú és édesanyja története bizonyítja, hogy Hanna Szenes élete és halála semmiképp sem volt az.
Egy család menekülése a határon
1942-ben, a szlovák–magyar határ melletti sűrű erdőben egy zsidó menekültekből álló csoport próbált átszökni a náci megszállás alatt álló Szlovákiából Magyarországra, amely akkor még viszonylag biztonságos volt.
A Galtstein család – Eliézer és Matilda, kislányuk, Tova, valamint Matilda húga, Hilda – is köztük volt. Első próbálkozásukat árulás tette tönkre. Az embercsempészek feladták őket a határőröknek, a legtöbbet megölték vagy elfogták. Az éj leple alatt azonban néhányan el tudtak menekülni.
Amikor újra nekivágtak, sikerült elérniük az erdőt, de a lövések miatt szét kellett szóródniuk. Mire újra egymásra találtak, Tova, a két és fél éves kislány eltűnt. Három napon át kutattak utána, mígnem végül a fák között, egy fa alatt találták meg. A kislány nagyon remegett, de épségben volt.
A csoda után Budapestre jutottak, ahol hamis papírokkal próbáltak elvegyülni. Két éven át viszonylagos biztonságban éltek, mígnem 1944. március 19-én a német csapatok bevonultak Magyarországra, és a rémálom újra elkezdődött.
Matilda letartóztatása
A túlélés érdekében Matilda és Eliézer külön búvóhelyekre vonultak, kislányukat pedig egy apácazárdába adták, amely árvaházként is működött. Időről időre találkoztak egy parkban, mígnem egy napon Matilda nem érkezett meg. Elfogták.
Hamis iratai és gyenge magyar kiejtése miatt kémnek hitték, börtönbe zárták. Ott azonban találkozott valakivel, aki megváltoztatta a sorsát. Egy fiatal nővel, aki „Anikóként” mutatkozott be. Ő volt Szenes Hanna volt.
A fiatal ejtőernyős néhány héttel korábban került a börtönbe, miután a magyar határon elfogták. A Gestapo vallatni kezdte, hogy elárulja társait, de ő nem szólt egy szót sem.
Hanna támogatta és bátorította cellatársát, Matildát, akit a kihallgatások során rendszeresen megkínoztak. Megtanította, hogyan viselkedjen a Gestapo előtt, hogyan őrizze meg a hitét és a méltóságát, sőt tanácsot adott neki, hogy égesse el a hamis papírjait, hogy ne maradjon bizonyíték ellene.
Amikor kiderült, hogy Matilda várandós, Hanna menekülési tervet dolgozott ki számára. Bár az út veszélyesnek tűnt, Hanna rábeszélte:
„Ha nem magadért, tedd meg a gyermekedért.”
A szökés
Matilda pontosan követte Hanna utasításait. Amikor újabb kihallgatásra vitték, szándékosan elesett a lépcsőn, hogy sérülést szimuláljon. Így a börtönorvos az infirmáriába küldte a harmadik emeletre, ahol az ablakokon nem volt rács.
Megvárta, amíg a nővér elhagyja a szobát, majd összekötött lepedőkön lemászott az ablakon, és megszökött. Terhesen, a háború közepén, de életben maradt.
Hanna Szenes néhány hónappal később, 1944. november 7-én állt a kivégzőosztag elé.
A csoda folytatása
Amikor 1945 februárjában a Vörös Hadsereg felszabadította Budapestet, Matilda első útja az apácazárdába vezetett. A nővérek azt állították, nem ismernek Tova nevű kislányt. De Matilda nem adta fel. Megkerülte az épületet, és a hátsó ablakon bemászva azonnal felismerte kislányát. Tova is megismerte őt, megszöktek, és végül újra találkoztak Eliézerrel is.
Néhány héttel később Matilda fiút szült. A gyermek testét zúzódások borították, anyja kínzásainak nyomai, de életben volt. Báruch-nak nevezték el. A család később alijázott Izraelbe, ahol végre békében élhettek.
Hanna Szenes öröksége
Báruch Galtstein édesanyja történetét egész életében mesélte:
„Anyám újra és újra elmondta mindenkinek, aki csak hallani akarta”
– idézte fel Baruch. –
„Minden évben, chesván 21-én, Hanna kivégzésének évfordulóján, elmondom a kádist érte. Azért az okos, bátor fiatal nőért, aki megmentette az életünket.”
Évtizedekkel később Báruch visszatért Budapestre családjával. A Gestapo egykori főhadiszállása előtt készítettek fényképet, abban az épületben, ahonnan édesanyja, várandósan, Hanna útmutatásai alapján megszökött.
A falon ma is ott a tábla:
Egy anya és fia életét köszönheti annak a fiatal nőnek, aki nem menekült, hanem maradt, hogy másokat mentsen. Hanna Szenes bátorsága nemcsak nemzeti hőst faragott belőle, hanem emberi örökséget is hagyott maga után: a hitet abban, hogy egyetlen élet megmentése az egész világot jelenti.
Emléke legyen áldott!
Forrás: nli.org
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.