Időről időre felröppen a hír: Jonathan Pollardot esetleg kiengedik a börtönből. Most ismét megcsillant a remény, hogy 30 év után kiszabadulhat hosszú fogságából.

Ki ő, miért tartják fogva, és miért olyan fontos Izrael számára a szabadon bocsátása?

Jonathan Jay Pollard texasi zsidó családba született 1954-ben. Szülei nagy gondot fordítottak arra, hogy a fiuk zsidó nevelést kapjon, és alapvető érték legyen számára Izrael szeretete. A társaitól sok antiszemita támadást elszenvedett fiú alijázni is szeretett volna, de ez a terve nem valósult meg. A stanfordi egyetemen szerzett diplomát politikai tudományokból. Az amerikai haditengerészetnél, a hírszerzésnél kapott állást, és innen indul az a történet, amelyről valószínűleg sosem fogjuk megtudni a teljes igazságot.

Ami biztos: 1983-84-ben Pollard úgy ítélte meg, hogy az Egyesült Államok hírszerzése visszatart Izrael számára létfontosságú információkat, bár a két ország közötti megállapodás rendelkezik ezek átadásáról. Eredménytelenül próbálta meggyőzni az illetékeseket arról, hogy adják át ezeket az információkat Izraelnek. Ezért úgy döntött, hogy a saját kezébe veszi az ügyet. Néhány hónapig dolgozott izraeli ügynökként, 1985-ös elfogásáig. Ez idő alatt, egyes források szerint, egy kisebb szobát megtöltő, más források szerint csupán egy bőröndnyi iratot adott át az Egyesült Államok szövetségesének.

1985-ben Pollard munkatársai felfedezték, hogy dokumentumokat juttat ki az intézményből, és azonnal megindult ellene az eljárás. Izraelből azt az utasítást kapta, hogy a feleségével együtt sürgősen menjen az izraeli nagykövetségre. A nagykövetségen azonban nem fogadták őt, és ahogy kilépett az épületből, az FBI fogságában találta magát. A kellemetlenségek elkerülése végett a két ország, a vádlott beleegyezésével, vádalkut kötött, és Pollardot tárgyalás nélkül életfogytiglanra ítélték. A vád: titkos hírszerzési információ engedély nélküli eljuttatása az Egyesült Államok egy szövetségeséhez.

poll

Jonathan Pollard az egyetlen olyan amerikai állampolgár, akit ezért a tettért életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek. Az elmúlt harminc évből hetet ráadásul az egyik legszigorúbb börtönben, magánzárkában töltött. A leghosszabb kiszabható büntetés ilyen vád esetén tíz év, de a legtöbb elítélt 4-5 év után kegyelemmel szabadul. Pollardtól mind a mai napig, a kiszabadításáért folyó évek óta tartó kampány ellenére is megtagadták a kegyelmet. Ugyanakkor Pollard tartótisztje, Aviem Szelá szabadon működő üzletember, csak az Egyesült Államok területére nem léphet be. Pollard akkori felesége, Anne, bűnrészességért öt év börtönt kapott, de három év után kiszabadult. Ezután elváltak, és Pollard feleségül vette jelenlegi házastársát, Elaine Zeitzet, aki az esküvő óta Esther Pollardként ismert.

A fentiek mellett számos homályos részlete is van az ügynek. A legfontosabb és egyben legnehezebben megfejthető kérdés, hogy miért kapott ilyen nagy büntetést az általában kiszabott szabadságvesztésekhez képest, illetve miért nem kaphat kegyelmet egy példásan viselkedő, többszörösen is megbánást tanúsító ember.

Több elmélet is létezik ezzel kapcsolatban, a leginkább hihető talán a nácivadász amerikai ügyész, John Loftus teóriája. Eszerint Pollard működésével egy időben szovjet ügynökök is tevékenykedtek az amerikai hírszerzés legfelsőbb osztályain, akik kiadták a Szovjetuniónak az összes szovjet területen aktív amerikai kém listáját, megbénítva ezzel a hírszerzést. Pollard ügye éppen az egyikük, Aldrich Ames kezébe került, akiknek kapóra jött az „izraeli kém”, hogy elfedhesse saját, kettős ügynöki mivoltát. Pollard azonban már csak azért sem lehetett a névlisták kiszolgáltatója, mert elég alacsony beosztásban dolgozott, és sok dokumentumhoz egyáltalán nem volt hozzáférése. Ames ellenben vezető pozícióban volt, és később be is bizonyosodott, hogy az ő lelkén szárad a szovjet területeken tevékenykedő amerikai ügynökök halála. Életfogytiglani börtönre ítélték, Pollardot mégsem mentették fel.

Pollard 1995-ben izraeli állampolgárságot kapott. Bár többször kinyilvánította őszinte és teljes megbánását, Amerika hajthatatlan. Öt izraeli miniszterelnök és három elnök kérte az aktuális amerikai elnököt, hogy kegyelmezzen meg neki –hiába. Ügyét oly szigorúan titkosították, hogy saját, megfelelő betekintési engedéllyel rendelkező ügyvédjei sem kaphatják meg annak dokumentumait. Amikor néhány évvel ezelőtt, 2011-ben Pollard édesapja elhunyt, a temetésére sem mehetett el, nemzetbiztonsági okokra való hivatkozással.

Az izraeli lakosság túlnyomó többsége támogatja Pollard elengedését. Aláírásokat gyűjtenek, internetes honlapot üzemeltetnek, felvonulásokat rendeznek és sok helyen rendszeresen imádkoznak a kiszabadulásáért. Számos iskolában naponta mondanak érte zsoltárokat. Fontos tórai micva ugyanis a jogtalanul fogva tartottak hazahozatala – a pidjon svuim. A Talmud, és annak nyomán a Rámbám, valamint a Sulchán Áruch szerint ez az egyik legnagyobb micva, amit az ember megtehet. Bár az első években sokan úgy gondolták, hogy megérdemli a büntetését, az idő múlásával az izraeli lakosság, illetve az amerikai zsidóság jelentős része is mellé állt, és fontos ügynek tekinti az elengedéséért való küzdelmet.

Sokan azt állítják, hogy az amerikai kormány alkualapnak használja őt arra, hogy Izraelt bizonyos, az ország számára nem előnyös lépésekre vegye rá. Ennek első példája volt a Bill Clinton és Jichak Rabin közti megállapodás, mely szerint a „békefolyamat” keretén belül, amennyiben Izrael hajlandó engedményeket tenni, szabadon engedik Jonathan Pollardot. A Rabin-gyilkosság után azonban Clinton nem teljesítette ígéretét.

Nem egyszer felmerült az is, hogy az Egyesült Államok arra akarta kényszeríteni Izraelt, hogy nagyszámú arab terroristát engedjen el Pollard kiadásáért cserébe. Ez állítólag szintén Clinton elnök idejében fordult elő először, legutóbb pedig 2014 tavaszán – amikor Jonathan Pollard – úgy hírlik – maga utasította el ezt a lehetőséget.

Vannak, akik szerint Pollard elengedésének legújabb híre is ebből az árukapcsolásból ered: az iráni megállapodás miatt a két ország közti feszültség oldása lenne a cél.