Még a római császár is meg akarta szerezni azt a különleges „fűszert”, amely a zsidó hagyomány szerint minden szombati ételt ízletesebbé tesz.
A fűszerek évezredek óta fontos szerepet játszanak az emberiség történetében. Ízesítik ételeinket, illatukkal emlékeket idéznek fel, egyes kultúrákban pedig vallási szertartások elengedhetetlen kellékei. A zsidó hagyomány azonban egy egészen különleges fűszerről is beszél. Olyasmiről, amit nem lehet leszüretelni, megőrölni vagy megvásárolni. Ez a fűszer maga a sábát.
A Talmud egy kedves történetet őrzött meg Jehosua ben Hánánjá rabbiról, aki egyszer vendégül látta a római császárt. Az uralkodó megérezte a felszolgált ételek különleges illatát, és kíváncsian megkérdezte, mi adja azok rendkívüli zamatát. A rabbi így válaszolt:
„Van egy különleges fűszerünk, a sábát. Ezt tesszük minden ételbe.”
A császár természetesen szeretett volna kapni ebből a csodás fűszerből, ám a rabbi elmagyarázta neki, hogy ezt nem lehet átadni vagy eladni. Csak az élvezheti a hatását, aki maga is megtartja a szombatot.
A szombat, mint fűszer
A történet első hallásra talán tréfásnak tűnik, valójában azonban mély gondolatot hordoz. A zsidó bölcsek nem azt állították, hogy a szombati ételek fizikailag más összetevőkből készülnek. Inkább arra utaltak, hogy a szombat szentsége, nyugalma és öröme olyan különleges légkört teremt, amely az étkezés élményét is megváltoztatja. Ugyanaz a fogás más ízűnek tűnik, amikor nem a hétköznapok rohanásában fogyasztjuk el, hanem családi körben, ünnepi hangulatban, a munka terheit félretéve.
Egy másik midrási történetben Jehuda háNászi, a Misna szerkesztője látja vendégül Antoninus császárt. Szombaton hidegen tálalt ételeket szolgálnak fel, amelyeket a vendég rendkívül ízletesnek talál. Egy hétköznapi alkalommal viszont forró fogásokat kap, mégis megjegyzi, hogy a korábbi étkezés jobban ízlett neki. Jehuda rabbi erre azt feleli: „Ebből hiányzik egy fűszer.” A császár csodálkozva kérdezi, mi hiányozhatna egy ilyen gazdag háztartásból. A válasz egyszerű: „A szombat.”
Szombat a zsidó hagyományban
A zsidó hagyományban a sábát nem csupán pihenőnap. A teremtés befejezettségére emlékeztet, lehetőséget ad a családdal töltött időre, a közös étkezésekre, az imára és a lelki feltöltődésre. Nem véletlen, hogy a péntek esti asztal körül generációk óta ugyanazok a dallamok csendülnek fel, ugyanazok az áldások hangzanak el, és ugyanaz a meghitt légkör tölti be az otthonokat.
Talán mindannyian megtapasztaltuk már, hogy ugyanaz az étel másként esik különböző körülmények között. Egy egyszerű vacsora ünnepi alkalommá válhat a megfelelő társaságban, míg a legkülönlegesebb fogás is elveszítheti varázsát, ha kapkodva, figyelem nélkül fogyasztjuk el. A talmudi történet éppen erre a felismerésre épül. Az étel ízét nem csupán az alapanyagok határozzák meg, hanem az a szellemi és érzelmi közeg is, amelyben elfogyasztjuk.
A zsidó bölcsek szerint tehát létezik egy fűszer, amelyet sem a piacokon, sem a fűszeresek polcain nem találhatunk meg. Nem lehet lemérni, becsomagolni vagy recepthez adagolni. Mégis képes megváltoztatni egy egész nap hangulatát, sőt egy egyszerű étkezést is különlegessé tenni. Ez a fűszer a sábát szentsége és békéje, olyan ajándék, amely csak annak tárul fel igazán, aki maga is helyet készít számára az életében.
Sábát sálom!
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.