Új virtuális kiállításon ismerhetik meg az érdeklődők Anne Frank búvóhelyét. Az Arizonai Zsidó Történelmi Társaság kiállításának megnyitóján holokauszt-túlélők is részt vettek, írja a KJZZ oldal.
Jeffrey Schesnol rabbi szerint a virtuális élmény különlegességét az adja, hogy az amszterdami Anne Frank-ház mai kiállításával ellentétben mindent pontosan úgy mutat be, ahogy Anne Frank idejében volt.
„Mintha közvetlenül Anne mellett ülnénk az asztalnál, ahogy írja a naplóját”
– mondta.
A Cutler Plotkin Zsidó Örökségi Központban tartott megnyitón az érdeklődő látogatók mellett részt vett két holokauszt-túlélő is. Dirk Van Leenen, aki több könyvében is beszámolt arról, hogy mi történt vele a holokauszt során, a következőt mesélte a hallgatóságnak: „Apám volt az ellenállás vezetője. Hamis személyi igazolványokat és hamis élelmiszer-jegyeket hozott a búvóhelyekre. A nácik minden egyes útzárnál megállították, kikérdezték és nem egyszer előfordult, hogy meg is verték. Én is ott ültem a biciklin és mindennek tanúja voltam… Apám néha megérintette a kezével az arcát. Ez volt a jel számomra, hogy kezdjek el jó hangosan bömbölni.” Ez elterelte a katonák figyelmét, odamentek a gyermekhez, megkérdezték, mi baja. „Mindig azt kellett mondanom, hogy éhes vagyok. Egyébként tényleg éhes voltam. Időnként adtak ételt. Néhány katonában még maradt némi emberség.”
A másik túlélő Philip Speyer volt, aki nem messze élt attól a helytől, ahol Anne Frank lakott. Hollandiát 1940. május 10-én rohanták le a németek. Speyer húsz nappal később született: „Megszállt országba születtem. A törvények naponta változtak, a zsidók nem járhattak iskolába és étterembe.” Speyer szülei bujkáltak, ám végül a nácik fogságába estek. „Anyámnak megvolt a terve erre az esetre. Azonnal átadott engem egy szomszédnak az erkélyen keresztül.” A zsidó kisgyerekeket helyi egyetemisták csempészték ki Amszterdamból bicikliken. Egy-egy diák tíz kilométeren át vitt egy csecsemőt, nehogy elfogják őket. Speyer egy árvaházba került és egy lány befogadta őt onnan. „Az anyja nem sokkal korábban özvegyült meg. Négy lánya volt. Azt mondta, nem vállalhatja a kockázatot, mert ha kiderül, mindnyájan meghalnak.” Végül mégis befogadták, miután megtudták, hogy Philipnek hívják, akárcsak az elhunyt férjet. „Isten elvett egy Philipet és küldött nekem egy másikat” – mondta. A háború után Philip visszakerült az édesanyjához. „Anyámnak hét fivére volt. Ők, a feleségeik, a gyerekek, anyám lánytestvére és az ő férje – mindenkit elvittek. Anyám volt az egyetlen túlélő.” Speyer tanácsokkal is ellátta a hallgatóságát: „Legyenek boldogok. És legyenek jók egymáshoz.”