Amy Kritzer amerikai blogger, híres fúziós receptjeiről, ahol a régi idők „nagymamaféle” ízvilágot felturbózva, a mai trendekhez igazítja. Készített már receptkönyvet, online judaika boltot vezet, gasztróblogján pedig nap, mint nap rukkol elő merészebbnél, merészebb ötletekkel. Vele beszélgettünk pályafutásáról, a zsidó konyháról és a női szerepekről.
Hogy telt a szukkot nálatok?
Nagyon izgalmas időszakot élünk a férjemmel, hiszen most költöztünk át Puerto Ricóból, ahol három évet töltöttünk, Kaliforniába. Úgyhogy nagy a felfordulás, de nagyon izgatottak vagyunk, élvezzük.
Milyen élmény volt számodra Puerto Ricóban élni?
Bár Puerto Rico az Egyesült Államokhoz tartozik, mégis egy teljesen más világ. Nagyon kedvesek az emberek és az ételek is rendkívül különlegesek, amit nagyon élveztünk a férjemmel. A pandémia azonban megnehezítette a helyzetünket: épp, hogy csak elkezdtük felfedezni a helyet, jobban megismerni az embereket, elkezdődtek a korlátozások. Előtte vacsorákat szerveztünk, étterembe jártunk, majd a szigorú korlátozások miatt, a négy fal közé szorultunk. A pandémia elején a házból csak vészhelyzet esetén szabadott kilépni.
Mesélnél egy kicsit az utadról, ami a zsidó gasztroblog megalkotásához vezetett?
Már gyermekkoromban nagyon meghatározó volt számomra a zsidóság. Connecticutban születtem, egy többnyire zsidók lakta városban. Így nem csak a családomban, de a tágabb környezetemben is fontos szerepet játszott a zsidóság. Ezalatt persze egy szekulárisabb vonalat értek, nem kifejezetten tartottunk kósert és zsinagógába is leginkább csak nagyünnepek alkalmával látogattunk el.
Később Georgiába mentem egyetemre, ahol egy teljesen eltérő közeggel találkoztam, a zsidóság sokkal kevésbé volt jelen. Itt ismerkedtem meg olyanokkal először, akik számára teljesen ismeretlen volt a zsidóság fogalma. Mivel messze volt az otthonom és nem tudtam csak úgy könnyedén hazarepülni az ünnepek alkalmával, elkezdtem magam megszervezni az ünnepeket, a kiddusokat és ezekre természetesen vendégeket fogadtam. A nem-zsidó barátaim előszeretettel vettek részt ezeken az alkalmakon, sokat kérdeztek a szokásokról. Szerveztem széderestét például saját hágádával és izgalmas receptekkel.
A főiskola után New Yorkba vezetett az utam, ahol szinte mindenhol nyüzsögnek a zsidók, így olyan volt, mintha visszarepültem volna a szülővárosomba. Itt eseményszervezőként kezdtem el dolgozni. New Yorkból Texasba költöztem, ahol tanácsadóként munkálkodtam, és bár nagyon jó munkahelyem volt, nem voltam elégedett. Ekkor jött a blog ötlete.
2010-et írunk, elkezdtem magam is blogokat követni és arra gondoltam, hogy miért ne vágnék bele én is?
Felhívtam a testvéremet, akinek előadtam, hogy szeretnék egy cupcake-blogot. Először nem tetszett neki az ötlet, úgy gondolta, hogy bele fogok unni a süteményekbe. Majd bedobta az ötletet, hogy mi lenne, ha zsidó ételekről írnék. Először nem tudtam hogyan fogjam meg a témát. Mondta, hogy kérdezzem meg a texasi barátaimat, hogy ismernek-e zsidó ételeket, tudják-e mi az a kugli például. Természetesen nem tudták, és akkor rájöttem, mennyi potenciál rejlik egy ilyen blogban.
Először csak szórakozásnak szántam, de egyre többen olvasták és én is teljesen beleszerettem, így otthagytam az akkori munkámat, elkezdtem a Le Cordon Bleu kulináris képzését és kizárólag a főzésnek szenteltem magam.
Mi az, amire igazán büszke vagy az eddigi munkád során?
Nem tudnék csupán egyet kiragadni, szeretek minden fontosabb eseményt megünnepelni. Az első mérföldkő 2012-ben következett be, amikor döntős voltam a Daily Candy’s „Start Small, Go Big” versenyén. Ez sokat lendített a karrieremen. Felkértek receptfejlesztésre és sok más lehetőséget kaptam, például privát séfként dolgoztam két ügyfél számára. Minden lehetőségre igent mondtam. Nem sokkal ezután,
2016-ban kiadtam első receptkönyvemet.
Majd 2017-ben részt vettem a Guy’s Grocery Games egyik epizódjában. Ez egy televíziós főzős verseny volt, ahol a résztvevőknek 30 perc alatt kellett bevásárolniuk és megfőzniük az ételt egy külön, erre a célra kialakított üzletben. Nagyon szórakoztató volt.
Később a blog és a receptkönyv sikerén felbuzdulva mertünk nagyot álmodni és megvásároltunk egy judaikákat értékesítő webáruházat is, a moderntribe-ot. Mi válogatjuk össze a különböző művészek munkáit, vicces pólók, hanukiák és mindenféle más kiegészítők is megtalálhatók a repertoárban. Magyar művésszel is dolgozunk egyébként, aki csodás alkotásokat készít.
Mely receptjeid a legkeresettebbek az oldalon?
Az egyik nagy kedvenc a Szivárványszínű bárhesz. Ebből kétféle receptet is létrehoztam, az egyik kifejezetten azok számára készült, akiknek fontos a természetes színezék használata. Ez a recept egyébként annyira elterjedt, hogy ha egyszerűen beütöd a Google-be, akkor is fel fog bukkanni.
Szeretem a színes fogásokat és mivel az askenázi ételek nagyon egyszínűek, így sokszor gondolkozom azon hogyan vihetnék bele egy kis színt. Ezen kívül nagyon népszerű a maceszgombócleves és rugelach recept is.
Készült Focaccia art receptem is, ez is nagyon közkedvelt. Itt a zöldségekből egy menórát készítettem. Szuper volt látni, hogy az emberek ihletet kaptak és ők is megpróbálták elkészíteni. A hanukakor készült latke receptem pedig bejárta az egész internetet, ez volt tavaly a legnépszerűbb receptem.
Mi adja számodra az inspirációt?
Az első és legfőbb inspirációt a nagymamám jelentette, aki Bostonból származik és már a kilencvenes éveit tapossa. Ő egy igazi jelenség. A blog kezdetén tőle kaptam az első recepteket. Mindig a segítségemre volt bármivel huzakodtam elő, így a blognál is nagyon támogató volt. Anyukámmal együtt írták össze a recepteket.
Viszont ezek nem voltak teljesen kidolgozva, megvoltak a hozzávalók, de az elkészítés metódusa nem. Úgyhogy elkezdtem játszani a receptekkel. Ebben nagy segítségemre volt a kulináris képzés, ahol megértettem a főzés folyamatainak jelentőségét.
Emellett a környezetem is nagy hatással volt rám. A blog kezdetén Texasban éltem. Sok mexikói zsidóval futottam itt össze, akik érdekes, saját szokásaikról meséltek. Például, csilit tettek a maceszgombócba. Ez teljesen beindította a fantáziámat és kitaláltam egy receptet, ahol a tortilla és a maceszgombóclevest ötvöztem. Volt olyan is, hogy megkóstoltam egy citrom és levendula ízesítésű tortát és rögtön azon kaptam magam, hogy egy hámántáska-recepten agyalok.
És hát persze az ünnepek hatása sem elhanyagolható, hiszen igyekszem mindig készülni szezonális receptekkel. A folyamatos körforgásnak köszönhetően nehéz kifogyni az ötletekből.
Milyen különbségeket látsz az askenáz és a szfárádi ételek között?
Szerintem alapvetően abban rejlik a különbség, hogy más alapanyagok álltak a rendelkezésükre. Például Lengyelországban előszeretettel főztek krumplival és céklával.
De vajon mi lett volna, ha elérhető számukra az avokádó? Valószínűleg szívesen fogyasztották volna.
A receptjeim is valahogy így készülnek. Azt adom hozzá a tradicionális receptekhez, amit valószínűleg nem ismertek, nem érhettek el a kialakulásuk idejében, ma azonban sokkal szabadabb a mozgásterünk, lehet kísérletezni.
Milyen fűszerek elengedhetetlenek egy zsidó konyhában?
Az askenáz konyhára, mint tudjuk, nem jellemző a túlzott fűszerezés. Így ezeket más ételeken keresztül fedeztem fel. Puerto Ricóban például rengeteg új ízt ismertem meg, melyeket azóta is előszeretettel használok a receptjeimben.
A zsidó konyhában szerintem elhagyhatatlan a szumák, zatar és a római kömény, ezek a személyes kedvenceim. A római kömény például nem csak a közel-keleti konyhában, de a mexikóiak körében is nagyon elterjedt.
Követsz bármilyen diétát, étkezési irányt?
A blogom alapvetően kóser recepteket tartalmaz, de ennél specifikusabb irány nem jellemző.
Változtat bármit a receptjeiden, hogy egyre többen követnek valamilyen diétát, táplálkozási irányt?
Igen, egyre több kérdést kapok, hogy hogyan lehet egy-egy receptemet gluténmentesen elkészíteni. Általában azt ajánlom, hogy keresgéljenek receptet az erre specializálódott blogokon, hiszen már rengetegen írnak a témában – és valószínűleg jobban is fogják élvezni, mint a gluténtartalmú recept egyszerű adaptációját. Persze nálam is megtalálható számos recept, „mentes recept”, de maga a blog nem erre specializálódott. Vegán szekció egyébként van a blogon, hiszen rengeteg recepthez nem szükséges olyan hozzávaló, ami kizárná, hogy vegánok is fogyasszák.
Mi teszi a zsidó ételeket igazán zsidóvá?
Valaki egyszer azt mondta, hogy a sólet az egyetlen igazi zsidó étel.
Szerintem az ételeket a szokásaink teszik igazán zsidóvá.
Például ott a fonott kalács vagy a sült csirke. Ezek más kultúrákban is megtalálhatók, de amikor péntek este az asztalra kerül a családi étkezés alkalmával, annál zsidóbb nincsen.
Milyen projektek várhatóak a közeljövőben?
Szeretném kiadni a következő receptkönyvemet, rengeteg ötletem van. Időből sajnos kevesebb jut, jelenleg nagyon elfoglalt vagyok a judika bolttal.
Milyen üzenetet adnál át szívesen az olvasóinknak?
Ha valamit megtanultam az évek során, az az, hogy nem szabad túlhajtani magunkat, mert akkor könnyen elveszíthetjük a fókuszt arról, ami igazán fontos. Az ünnepek alkalmával a legfontosabb a családunk és az, hogy ott legyünk velük.
Nem kell mindig mindennek tökéletesnek lennie, igaz ez az ételekre is.
Ha csak a fogások egy részét készítjük el frissen és van, amit a mélyhűtőből húzunk elő, az is éppen elég jó. Vagy ha egy részét étteremből rendeljük, mert nincs elég idő mindenre, az sem vesz el az ünnepi étkezés szépségéből. Sőt, hagyhatjuk, hogy a vendégeink is hozzanak valamit. Ez is sok terhet levehet a vállunkról.
Emellett azt is fontosnak tartom, hogy merjük megélni a hivatásunkat és a kreativitásunkat. Úgy gondolom, hogy ez a magánéletre is jó hatással van. Elégedett leszel önmagaddal és jobb társsá, anyává válsz rajta keresztül.