A világ önzetlen jócselekedetekre épül

 

A zsidó hagyomány szerint a cheszed (önzetlen jócselekedet) és a gmilut chászádim (jótékonykodás) a világ tartóoszlopai. Így szól erről a Pirké Ávot, az Atyák fejezete a Misnában: „Három pilléren nyugszik a világ: Tóra, istenszolgálat és jótékonykodás”. 

A jótékonykodás fogalmába számos parancsolat tartozik. Íme, álljon itt néhány példa: kamatmentes kölcsön juttatása a rászorultaknak, étel és szállás nyújtása a vendégeknek, a gyászolók vigasztalása, segédkezés a temetésen, beteglátogatás, béketeremtés haragos felek között, vagy a menyasszony és a vőlegény megörvendeztetése az esküvőjükön.

Hogyan legyünk jó emberek?

Ezek az előírások – melyek között vannak tórai és rabbinikus eredetűek is – mind a jótékonykodás kategóriájába tartoznak. Azonban e gyönyörű micvának létezik egy másik vetülete is, melyből kiderül, hogy ez a parancsolat nagyban eltér más parancsolatoktól. A micvák általában meghatározott paraméterekkel rendelkeznek: tudnunk kell, hogy mikor, hol és hogyan kell azokat végrehajtanunk. A most vizsgált parancsolat lényege azonban az, hogy jó emberek legyünk. Az ide tartozó előírások rendkívül fontos részei a zsidóságnak, melyeknek sokszor nem tulajdonítunk megfelelő jelentőséget.

A Tóra megparancsolja számunkra, hogy jóindulatú, segítőkész emberek legyünk. E magától értetődő dolgok gyakran nem kapják meg az elvárható figyelmet, és az ide vonatkozó előírások sem mindig egyértelműek. Van olyan rabbi, aki szerint átadni a helyet egy várandós nőnek a buszon a gmilut chászádim kategóriájába tartozik, ahogyan az is, ha köszönünk a másiknak, vagy rámosolygunk arra, aki szomorkodik, esetleg segítünk hazacipelni valaki nehéz csomagjait. Más rabbi arra hívja fel a figyelmet, hogy vannak olyan emberek, akik sok pénzt áldoznak arra, hogy különböző megtisztelő zsinagógai feladatokat vásároljanak maguknak vagy jelentős összeget szánjanak adományozásra, azonban az olyan egyszerű elvárásokról, mint a másik emberrel való figyelmesség és szívélyesség megfeledkeznek. Nem veszik észre, hogy jóindulatú és segítőkész embernek lenni a zsidóság egyik legalapvetőbb elvárása. Ez egy annyira fontos alapérték, hogy a Talmud szerint a zsidó ember legfontosabb ismertetőjegye az, hogy jeleskedik a gmilut chászádim micvájában.

Egy további érdekesség, hogy a jótékonyság megítélése fordított arányban áll a várható nyereséggel. Ez azt jelenti, hogy ha azért teszünk meg egy szívességet, mert valamit várunk érte cserébe, annak értéke sokkal kisebb, mintha érdek nélkül tettük volna meg. Ezért nevezik a halottakkal való foglalkozást cheszed sel emetnek (igaz jótékonyságnak), mert a halott biztosan nem tudja azt viszonozni.

Vetés és aratás: a jótékonyság két arca

A Talmud azt is elmondja, hogy a gmilut chászádim értékesebb, mint a cödáká, az adományozás. A cödáká a magok elvetéséhez hasonlítható, a cheszed pedig a termény betakarításához. Amikor valaki vetni kezd, még nem lehet biztos abban, hogy később lesz mit learatnia. Betakarításkor azonban már a beérett terméssel dolgozhatunk. Egy magyarázat szerint amikor valaki eleget tesz az adományozás parancsának (azaz „beveti a mezőt”), akkor az adomány átadása jelenti a micva teljesítését, nem pedig az ügy érdekében megtett egyéb tevékenységek, például, hogy saját maga megy átadni a pénzt, vagy odafigyel, hogy diszkréten jutassa el adományát, és így elkerülje a másik megszégyenülését, vagy olyankor ad, amikor nagy leárazások vannak, hogy ezáltal a pénz vásárlóértéke nagyobb legyen.  Ezek az erőfeszítések és figyelmességek a cödákával járó cheszed kategóriájába tartoznak, és ez a cheszed az, ami meghatározza a „betakarított termény” mennyiségét.

A Talmud azt is elmagyarázza, hogy a cheszed három különböző esetben is több jótéteményre ad lehetőséget, mint a cödáká.

A cödáká kötelezettségét csak pénzzel teljesíthetjük, a cheszedet pénzzel és fizikai segítségnyújtással is. A cödáká kizárólag szegény emberek felé irányulhat, a cheszed szegények és gazdagok felé is.

A cödákával csak élő embereken segíthetünk, a cheszeddel élőkön és holtakon is egyaránt.

Nézzük meg a fenti eseteket részletesen: a cheszed parancsát pénzzel és fizikai segítségnyújtással is teljesíthetjük. Eszerint az általános segítségnyújtás a cheszed kategóriájába tartozik, legyen az valamilyen egyszerű dolog, mint kinyitni az ajtót valaki előtt, vagy valami nehezebb, mint egy defektes abroncsot kicserélni. Még a pénzváltás vagy ügyintézés valaki számára is cheszednek számít. Minél bonyolultabb vagy időigényesebb egy szívesség megtétele, annál nagyobb az értéke. Az is növeli a cheszed értékét, ha egy olyan ember számára nyújtjuk, akit alig ismerünk, mert ez nagylelkűségről tanúskodik, és kevésbé elvárható.

A cheszed jelenthet szegényeknek és gazdagoknak nyújtott segítséget is. A vendégfogadás például cheszednek számít. Csupán azért, mert a vendég nem szegény, és van mit ennie, még nem biztos, hogy szívesebben étkezne magában, tehát hasznára van, hogy a vendéglátó fogadja őt otthonában és együtt élvezik az ételeket, ráadásul pénzt is megtakarít.

A halottaknak nyújtott cheszed egy különleges dolog, melyet cheszed sel emetnek, igaz jótékonyságnak nevezünk. Nem nehéz megérteni, hogy miért. Amikor egy élő számára teszünk szívességet, gyakran számítunk arra – akár csupán tudat alatt –, hogy majd viszonozzák azt számunkra. Ez csökkenti a jótett tisztaságát. Minél inkább számítunk a viszonzásra, annál kevésbé önzetlen és ingyenes az általunk nyújtott szívesség.

Az önzetlenség mértéke

Amikor a cödáká szót használjuk, érdemes a héber kifejezéshez ragaszkodnunk, mert a szó gyökerének nagy jelentősége van.  A cádi-kuf-dáled betűk egymást követve különböző dolgot jelenthetnek: igazságos, egyenes, megfelelő, indokolt. A cödákára nagyon egyértelmű és részletesen meghatározott szabályok vonatkoznak, melyek előírják, hogy kinek, mikor és mennyit kell adnunk. Előfordul, hogy azt mondhatjuk: „Teljesítettem a cödákára vonatkozó kötelezettségemet ebben a hónapban vagy egy bizonyos személy felé.” Ennek oka, hogy az előírások meghatározzák az adomány helyes és igazságos havi összegét, mely az egyén pénzügyi helyzetétől függően változik. Az előírt összegnél nem vagyunk kötelesek többet adni. Ugyanígy kérhetünk adományként bizonyos összeget, de nem többet. Ez a cödáká.

Ezzel ellentétben a cheszed lényege az elvártnál több jótett. Nem feltétlenül valamilyen jócselekedetre kell itt gondolnunk, ez bármire vonatkozhat, de a leggyakrabban olyan szívességre értjük, melynek megtételére valójában nem lenne semmi okunk. Ez kétféle módon valósulhat meg: tehetünk szívessé­get egy olyan személy számára, akivel nem állunk kapcsolatban és semmilyen kötelezettségünk sincs irányába, vagy ismerjük az illetőt és kötelesek is vagyunk segíteni rajta, de mi az elvártnál többet teszünk érte. Az Örökkévalótól kapott sok jó például cheszednek számít, mert Istennek nincs efféle kötelezettsége, mi pedig nem érdemeltük ki.

Jótékonyságból jóság

Mindezt figyelembe véve megérthetjük, hogy a cödáká alapvetően nem cheszed, de mégis azzá válhat, ha az elvártnál nagyobb mértékben teljesítjük. Az „a világ önzetlen jócselekedetekre épül „zsoltárvers azt jelenti, hogy az Örökkévaló nagylelkű jóakarata és bőkezűsége tartja fent világunkat, és ezt a cheszed szó fejezi ki, nem pedig a cödáká.

Minden parancsolatnak két vetülete létezik: az ember és Isten közötti, illetve az ember és ember közötti. Nem elég, ha a Tórának csak az egyik oldalára figyelünk. Ha valaki közel akar kerülni Istenhez, akkor közel kell kerülnie embertársaihoz is.

Fuchs Jehosua rabbi írása

A cikk az Egység magazin 94. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.