VALLÁS A ZSIDÓ AUTONÓM KÖRZETBEN

Birobidzsan a sztálini “alternatív Izrael”, a Zsidó Autonóm Körzet (ZSAK), fővárosa. A körzetet 1930-ban hozták létre annak a nehezen megvívott harcnak az eredményeként, amelyet a szovjet zsidók folytattak azért, hogy saját otthonuk legyen. Sztálin a Biro és a Bidzsan folyók közötti, Mandzsúria közelében fekvő területet jelölte ki számukra. A Szovjetunió egész területéről áramlottak oda a meggyőződéses kommunista zsidók, akik abban reménykedtek, hogy sikerül az ellenséges természeti környezetben megteremteniük egy valóban szocialista zsidó közösséget. 1940-re a lakosságnak körülbelül huszonöt százaléka volt zsidó. Számos jiddis nyelvű újság, klub és iskola ígérte a zsidó kultúra huszadik században példa nélkül álló felvirágzását. 1949-ben azonban a sztálini elnyomás mindezt megváltoztatta. Birobidzsánban csaknem az összes újonnan betelepültet kivégezték vagy deportálták — a körzet munkabíró zsidó lakosai közül sokakat kényszermunka-táborba küldtek. A jiddis iskolákat bezárták.

Mostanában, akik a ZSAK-ban járnak, azt tapasztalják, hogy a zsidó élet újra felvirágzóban van. A zsidó közösség 1992-ben szert tett egyetlen helyiségből álló, fából épült zsinagógára. Zsidó istentiszteletet azonban szombatonként csak egyszer tartanak, mivel a gyülekezet szombat délutáni istentiszteletekre hetednapos ádventistáknak adta bérbe a helyiséget…

Hivatalos becslések szerint a népesség mintegy öt százalékát kitevő zsidó lakosság lélekszáma körülbelül kilencezerre rúg. A körzet más nemzetiségű lakosaira szembeszökő hatást gyakorol a zsidó kultúra, a nem zsidók is hosszan sorolják annak megnyilvánulásait.

Birodidzsánban azonban kevesen beszélnek folyékonyan jiddisül. A lingua francia, az orosz, s csupán az 1930-as években idetelepült idősebb lakosok használják rendszeresen a jiddist. A városban mindössze négy-öt bolt cégérén látható jiddis felirat, a pályaudvaron és a közintézményeken azonban kétnyelvű felirat olvasható. Ugyanakkor szinte mindenki ismer néhány kifejezést (a nem zsidók is), és sokan mondják, hogy szeretnének jiddisül tanulni.

A Birobijaner Stern (Birobidzsáni Csillag) egyike a világban még ma is megjelenő jiddis nyelvű napilapoknak. 1930 óta jelenik meg naponta. A Stern eleinte a kommunista párt szócsöve volt, állandó hadjáratot folytatott a cionizmus ellen, s nagyon kevés kulturális és hitéleti információt közölt. Az újság ma kétnyelvű: orosz és jiddis; teret ad helyi zsidó költőknek és íróknak, kulturális jegyzeteknek, politikai kommentároknak, tájékoztat a napi eseményekről. Az újság kétezres példányszámban jelenik meg. “Olyan városban, amelyben alig százezer ember él, ez soknak számít” – mondja a főszerkesztő. A Stern sajátos problémával küzd: kevés az újság nyelvét anyanyelvként beszélő ember. Még az újság munkatársai között is kevesen vannak, akik jiddis oktatásban részesültek. A lap nyelvezete általános megítélés szerint nem éri el a lap tartalmi szintjét.

Birobidzsánban három zsidó iskola működik, amelyek 6-17 éves növendékeket fogadnak hétvégeken, héber-, jiddis-, tánc- és kultúraoktatásra, és a Tóra tanulmányozására. A helyi hivatalos oktatásügyi tisztviselőkkel kötött megállapodásnak megfelelően, mindhárom zsidó iskola állami iskolák épületében kapott helyet. Taneszközökből rendkívül kevés van. Két iskolában egy 1970-ben megjelent, kezdőknek szóló jiddis nyelvkönyvet használnak, amely szerint a gyerekek a következő, jiddis nyelvű költeményt tanulják: “Május elseje minden munkás legnagyobb ünnepe. Együtt dolgozunk, hogy valóra váltsuk Lenin álmát. Éneklünk és táncolunk, a madarak pedig a proletariátus május elsejei dalát zengik.”

A gyerekek mindhárom iskolában elmondták, hogy saját elhatározásukból s nem szülői ösztökélésre járnak oda. Az oktatás stílusa nagyon szovjetes: a gyerekek a padjukból felállva válaszolnak a kérdésekre, és kórusban köszöntik a látogatókat. Az egyik iskola hatodikosai azonban hosszú percekig vitatkoztak azon, hogy ki olvashassa fel az osztályban a péntek esti “vacsorára” mondandó áldást.

A zsidó kulturális befolyás ellenére a komolyan vallásos zsidók száma igen csekély. Még azok is ritkán éreznek erős vallási kötődést, akik egyébként nyíltan vállalják zsidó származásukat. Szombatonként a zsinagógában csak ritkán jön össze a “minjan”, az imádkozáshoz szükséges tíz férfi. De még ha elegendő hívő gyűlik is össze — mint nagyobb ünnepekkor szinte mindig —, a zsinagógában akkor sincs Tóra, vagy rabbi.

Az elmúlt években sok zsidó települ át Izraelbe. Sok birobidzsáni zsidó politikai és társadalmi vezető panaszkodik Izrael, a Szochnut “beavatkozó” és “tisztességtelen” segélyprogramjai miatt. “Ellopják a gyermekeinket” — mondja ki kerek-perec David Veisserman író.

A zsidó társadalmi és politikai csoportosulásoknak számottevő tagságuk van. A Zsidó Szervezetek Birobidzsáni Tanácsa (ZsSzBT) tíz ilyen csoportosulást képvisel. Ezek vezetői nemrég találkoztak, hogy megvitassák a birobidzsáni zsidó műveltség gyenge állapotát. Az egyik fiatal tanító annyira felizgatta magát, hogy könnyek gyűltek a szemébe. “Tegnap is, mikor tejért álltam sorba… Két örmény állt előttem, anyanyelvükön beszéltek egymással. Nagyon fájt, hogy én ezt nem tehetném meg!”

Sokan a hitéleti vezető hiányát is felpanaszolják, mivel a körzetnek sosem volt rabbija. Nemrég két fiatal birobidzsánit a közösség költségén elküldtek egy moszkvai szemináriumba, de a helyiek köreiben erős a kétség, hogy vajon oktatásuk befejeztével visszatérnek-e.

Az aktivisták legnagyobb része elveti a helyi közigazgatásnak azt a nemrégiben fölvetett javaslatát, hogy a körzet hivatalos elnevezéséből távolítsák el a “zsidó” jelzőt. “Ezt a keresztények sem akarják” — mondja Arkagyij Umamszkij, a körzeti közigazgatás nemzetközi gazdasági osztályának vezetője. “Először is tudják, hogy ez a mi történelmünkhöz tartozik, tudják, miért vagyunk itt, másodsorban pedig érvként szolgál számunkra, hogy politikai és gazdasági értelemben létezhessünk. Ha nem a Zsidó Autonóm Körzet volnánk, ugyan ki figyelne oda a kis Birobidzsánra?”

VALLÁS A ZSIDÓ AUTONÓM KÖRZETBEN

Birobidzsan a sztálini “alternatív Izrael”, a Zsidó Autonóm Körzet (ZSAK), fővárosa. A körzetet 1930-ban hozták létre annak a nehezen megvívott harcnak az eredményeként, amelyet a szovjet zsidók folytattak azért, hogy saját otthonuk legyen. Sztálin a Biro és a Bidzsan folyók közötti, Mandzsúria közelében fekvő területet jelölte ki számukra. A Szovjetunió egész területéről áramlottak oda a meggyőződéses kommunista zsidók, akik abban reménykedtek, hogy sikerül az ellenséges természeti környezetben megteremteniük egy valóban szocialista zsidó közösséget. 1940-re a lakosságnak körülbelül huszonöt százaléka volt zsidó. Számos jiddis nyelvű újság, klub és iskola ígérte a zsidó kultúra huszadik században példa nélkül álló felvirágzását. 1949-ben azonban a sztálini elnyomás mindezt megváltoztatta. Birobidzsánban csaknem az összes újonnan betelepültet kivégezték vagy deportálták — a körzet munkabíró zsidó lakosai közül sokakat kényszermunka-táborba küldtek. A jiddis iskolákat bezárták.

Mostanában, akik a ZSAK-ban járnak, azt tapasztalják, hogy a zsidó élet újra felvirágzóban van. A zsidó közösség 1992-ben szert tett egyetlen helyiségből álló, fából épült zsinagógára. Zsidó istentiszteletet azonban szombatonként csak egyszer tartanak, mivel a gyülekezet szombat délutáni istentiszteletekre hetednapos ádventistáknak adta bérbe a helyiséget…

Hivatalos becslések szerint a népesség mintegy öt százalékát kitevő zsidó lakosság lélekszáma körülbelül kilencezerre rúg. A körzet más nemzetiségű lakosaira szembeszökő hatást gyakorol a zsidó kultúra, a nem zsidók is hosszan sorolják annak megnyilvánulásait.

Birodidzsánban azonban kevesen beszélnek folyékonyan jiddisül. A lingua francia, az orosz, s csupán az 1930-as években idetelepült idősebb lakosok használják rendszeresen a jiddist. A városban mindössze négy-öt bolt cégérén látható jiddis felirat, a pályaudvaron és a közintézményeken azonban kétnyelvű felirat olvasható. Ugyanakkor szinte mindenki ismer néhány kifejezést (a nem zsidók is), és sokan mondják, hogy szeretnének jiddisül tanulni.

A Birobijaner Stern (Birobidzsáni Csillag) egyike a világban még ma is megjelenő jiddis nyelvű napilapoknak. 1930 óta jelenik meg naponta. A Stern eleinte a kommunista párt szócsöve volt, állandó hadjáratot folytatott a cionizmus ellen, s nagyon kevés kulturális és hitéleti információt közölt. Az újság ma kétnyelvű: orosz és jiddis; teret ad helyi zsidó költőknek és íróknak, kulturális jegyzeteknek, politikai kommentároknak, tájékoztat a napi eseményekről. Az újság kétezres példányszámban jelenik meg. “Olyan városban, amelyben alig százezer ember él, ez soknak számít” – mondja a főszerkesztő. A Stern sajátos problémával küzd: kevés az újság nyelvét anyanyelvként beszélő ember. Még az újság munkatársai között is kevesen vannak, akik jiddis oktatásban részesültek. A lap nyelvezete általános megítélés szerint nem éri el a lap tartalmi szintjét.

Birobidzsánban három zsidó iskola működik, amelyek 6-17 éves növendékeket fogadnak hétvégeken, héber-, jiddis-, tánc- és kultúraoktatásra, és a Tóra tanulmányozására. A helyi hivatalos oktatásügyi tisztviselőkkel kötött megállapodásnak megfelelően, mindhárom zsidó iskola állami iskolák épületében kapott helyet. Taneszközökből rendkívül kevés van. Két iskolában egy 1970-ben megjelent, kezdőknek szóló jiddis nyelvkönyvet használnak, amely szerint a gyerekek a következő, jiddis nyelvű költeményt tanulják: “Május elseje minden munkás legnagyobb ünnepe. Együtt dolgozunk, hogy valóra váltsuk Lenin álmát. Éneklünk és táncolunk, a madarak pedig a proletariátus május elsejei dalát zengik.”

A gyerekek mindhárom iskolában elmondták, hogy saját elhatározásukból s nem szülői ösztökélésre járnak oda. Az oktatás stílusa nagyon szovjetes: a gyerekek a padjukból felállva válaszolnak a kérdésekre, és kórusban köszöntik a látogatókat. Az egyik iskola hatodikosai azonban hosszú percekig vitatkoztak azon, hogy ki olvashassa fel az osztályban a péntek esti “vacsorára” mondandó áldást.

A zsidó kulturális befolyás ellenére a komolyan vallásos zsidók száma igen csekély. Még azok is ritkán éreznek erős vallási kötődést, akik egyébként nyíltan vállalják zsidó származásukat. Szombatonként a zsinagógában csak ritkán jön össze a “minjan”, az imádkozáshoz szükséges tíz férfi. De még ha elegendő hívő gyűlik is össze — mint nagyobb ünnepekkor szinte mindig —, a zsinagógában akkor sincs Tóra, vagy rabbi.

Az elmúlt években sok zsidó települ át Izraelbe. Sok birobidzsáni zsidó politikai és társadalmi vezető panaszkodik Izrael, a Szochnut “beavatkozó” és “tisztességtelen” segélyprogramjai miatt. “Ellopják a gyermekeinket” — mondja ki kerek-perec David Veisserman író.

A zsidó társadalmi és politikai csoportosulásoknak számottevő tagságuk van. A Zsidó Szervezetek Birobidzsáni Tanácsa (ZsSzBT) tíz ilyen csoportosulást képvisel. Ezek vezetői nemrég találkoztak, hogy megvitassák a birobidzsáni zsidó műveltség gyenge állapotát. Az egyik fiatal tanító annyira felizgatta magát, hogy könnyek gyűltek a szemébe. “Tegnap is, mikor tejért álltam sorba… Két örmény állt előttem, anyanyelvükön beszéltek egymással. Nagyon fájt, hogy én ezt nem tehetném meg!”

Sokan a hitéleti vezető hiányát is felpanaszolják, mivel a körzetnek sosem volt rabbija. Nemrég két fiatal birobidzsánit a közösség költségén elküldtek egy moszkvai szemináriumba, de a helyiek köreiben erős a kétség, hogy vajon oktatásuk befejeztével visszatérnek-e.

Az aktivisták legnagyobb része elveti a helyi közigazgatásnak azt a nemrégiben fölvetett javaslatát, hogy a körzet hivatalos elnevezéséből távolítsák el a “zsidó” jelzőt. “Ezt a keresztények sem akarják” — mondja Arkagyij Umamszkij, a körzeti közigazgatás nemzetközi gazdasági osztályának vezetője. “Először is tudják, hogy ez a mi történelmünkhöz tartozik, tudják, miért vagyunk itt, másodsorban pedig érvként szolgál számunkra, hogy politikai és gazdasági értelemben létezhessünk. Ha nem a Zsidó Autonóm Körzet volnánk, ugyan ki figyelne oda a kis Birobidzsánra?”

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 11. szám – 2014. július 21.