Sanghaj egykor harmincezer zsidónak adott otthont. Mára a sírjaik sincsenek meg. Hogy kerültek zsidók a kínia városba, és hová tűntek a síremlékeik? Dvir Bar-Gal, izraeli sajtófotós erre keresi a választ, miközben megszállottan kutat az elhurcolt sírkövek után. 

Sanghajban, ebben a halászfaluból nyüzsgő metropolisszá vált kínai városban egykor harmincezer zsidó élt. Az első családok a 19. század második felében költöztek ide: Indiából és Irakból érkező kereskedők voltak. Hamarosan kulcspozíciót töltöttek be a város gazdasági és társadalmi életében. Őket pogromok elől menekülő orosz bevándorlók követték a századfordulón, köztük nagy számban értelmiségiek: orvosok, művészek, tanárok. Sanghajban hamarosan számtalan zsidó szervezet működött. A II. világháború hozta a harmadik, legnagyobb bevándorlási hullámot. Európából több ezren menekültek az egyetlen országba, mely nem kötötte bevándorlási engedélyhez vagy vízumhoz a letelepedést. Bár a japán megszállás után gettóba kényszerültek, a közel 20 ezer európai zsidó helyi szefárd közösséggel együtt megmenekült a holokauszt borzalmaitól. Dvir Bar-Gal 2001-ben az egykori sanghaji zsidó közösségről készített összeállítást. Egy véletlen folytán került hozzá egy fénykép, mely egy régiségkereskedésben árusított, héber feliratú sírköveket ábrázolt. Bar-Gal elhatározta, utánajár a sírköveknek. Elsőként felkereste a régiségboltot, melynek tulajdonosával megállapodott: ha felbukkannak hasonló sírkövek, értesíti őt. Napokon belül újabb márványtömb került elő. Az antikvitás beszerzője elvitte Bar-Galt a faluba, ahonnan fillérekért vásárolta fel a zsidó sírköveket. Amint megérkeztek, a helyiek egymás után kísérték őket a szemmel láthatóan végtelenül szegény és lepusztult falu különböző pontjaira, ahol újabb és újabb sírkövekre bukkantak. Volt, amelyik a veteményesben, a földön hevert, hogy száraz lábbal lehessen a sáros sorok között haladni. Rajta cinikusan hatott a felirat: „ebben a szent földben van a sírja Mosénak, a jesiva tanulónak, Avraham Schomann rabbi fiának” A helyiek közül néhány idős ember úgy emlékezett, a nem messze lévő muszlim temetőből kerültek oda a kövek. Így a kutatás folytatódott, immár a temetőben, amiről kiderült: egy nemzetközi sírkert, ahol valóban sok zsidó nyughely is volt egykor. Az őrnek már akadt dolga más zsidókkal is, akik a rokonaik sírját keresték – hiába, hiszen azoknak nyoma sem maradt. Bar-Gal és az őt kísérő tolmács újabb idős kínaival találkozott, aki elmondta, hogy az ő falujában is vannak számára ismeretlen jelekkel ellátott sírkövek. Ez a falu az előzőnél is sivárabb és romosabb volt. Itt nem csak zsidó, de keresztény sírkövekre is bukkantak. Az út kövezésére használták vagy támaszfalakba építették be őket. Az 1950-es évekig négy zsidó temető működött Sanghajban, közülük a legkorábbit 1886- ban alapították. 1958-ban bezárták mind a négy temetőt és a nemzetközi sírkertbe telepítették át a sírokat. Mára az egykori zsidó szektort mohamedán sírok foglalják el – lehetetlen felkutatni az eredetileg oda temetetteket. A kommunista ideológiában nem volt szerepe a díszes síremlékeknek: a köveknek más felhasználási módot találtak. Így például Bar-Gal talált olyat, melyet vasalódeszkának használtak, míg egy másik egy patak fölötti híd pallóját helyettesítette. Egy sírkövet a folyómederből emeltek ki, ahova azután lökték, hogy már nem volt rá szükség mint utcakő. A kutatást nehezíti, hogy a kínaiak szerint a sírkő balszerencsét hoz, ezért a feliratot elrejtve helyezik el őket. Bar-Gal konzultált a sangahji chabad küldöttel, Sholom Greenberg rabbival, aki elmondta, az elhunyt földi maradványai szentek, de maga a sírkő csak emlékeztető, nem hordoz szentséget. Ennek ellenére egy központi helyen összegyűjtik őket, ezzel állítva emléket az egykori zsidó közösségnek. Bar-Gal létrehozott egy adatbázist, amiben a sírköveken talált nevek szerepelnek a lelőhellyel és fotókkal kiegészítve. Mára összesen 105 sírkövet mentett meg Bar-Gal, és harminc esetben sikerült a leszármazottakkal kapcsolatba lépni. Van, aki már többször utazott Kínába Ausztráliából, hogy megtalálja nagyanyja sírját. Mostanra legalább a sírkő előkerült: Bar-Gal az utolsó pillanatban mentette meg, mielőtt egy frissen ásott szennyvízelvezetőt takartak volna le vele Egy egyszerű újságcikkből személyes misszióvá vált a kutatás Bar-Gal számára. Idegenvezetőként turistákat kalauzol végig az egykori sanghaji zsidó közösség történetének még látható állomásain. Az elmúlt tíz évben beutazta a környéket sírkövek után kutatva. Tervei között szerepel az egykori gettó közepén egy emlékpark létesítése, ahol elhelyeznék a sírköveket. Bar-Gal így vall a munkájáról: „Nem hittem volna, hogy ilyesmi lázba fog hozni. Én egy cinikus tel avivi újságíró vagyok és soha nem gondoltam volna, hogy ez a projekt érzelmileg megérinthet. De az a megalázó helyzet, ahogy ezek a sírkövek a sárban hevernek megerősített az elhatározásomban, hogy meg kell mentenem, amit csak lehet. Pesszimistán látom, hogy még mennyi sírkövet tudunk megmenteni. De ahányszor felbukkan egy héber vagy zsidó szimbólum, az egy újabb energialöketet ad, hogy tovább keressünk”

Mishpacha Magazine

Megszakítás