A gladiátorok fegyveres harcosok voltak, akik a Római Köztársaságban és a Római Birodalomban erőszakos összecsapásokkal szórakoztatták a nézőközönséget. A viadalokhoz hozzátartoztak a pogány rituálék is. Az arénában legtöbbször szerencsétlen rabszolgáknak kellett megmérkőznie más gladiátorokkal, vadállatokkal, vagy elítélt bűnözőkkel. A gladiátorok körülbelül ezer éven át vívták viadalaikat, virágkora a polgári időszámítás kezdete előtti első századtól az i. sz. II. századig tartott. Mindeddig úgy vélték, hogy a nézők soraiban ugyanúgy előfordultak zsidók, mint a gladiátorok között, mára azonban árnyaltabbá vált a kép. Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint (Dr. Chágáj Olsanetzky: Voltak zsidó gladiátorok? A rendelkezésre álló régészeti és írásos bizonyítékok újraértékelése) a következőket állítja:
„A zsidók arénában, elsősorban gladiátorként betöltött szerepe viszonylag kevés figyelmet kapott. A témában írt tanulmányok szerint a nézők és a résztvevők között egyaránt voltak zsidók”
– írja, ám rögtön kijelenti:
„Bár nem zárható ki teljességgel, hogy az i. sz. I-IV. század között éltek zsidó gladiátorok, a bizonyítékok nem döntő érvényűek, és ha egyáltalán léteztek zsidó gladiátorok, minden bizonnyal nagyon kevesen voltak.”
Az író szerint azok a zsidók, akik az arénába kényszerültek, inkább vadállatokkal viaskodtak, mint emberekkel. A jeruzsálemi Talmud megtiltja a gladiátorok viadalának megtekintését, és azt, aki ilyenre vetemedik, vérontónak bélyegzi.
Olsanetzky professzor véleménye szerint kétféle gladiátor állt ki az arénában. Az első csoportba nem valódi gladiátorok tartoztak, hanem olyan emberek, akiket barbár módon szórakoztatási célokból gyilkoltak meg. Közöttük lehettek zsidók. A gladiátorok második csoportja, a valódi gladiátorok szerencsét próbálni érkeztek messzi földekről, dicsőség és hírnév reményében. Míg az első csoportba a társadalom pereméről kerültek szerencsétlen emberek – megbüntetett rabszolgák, foglyok és halálra ítélt bűnözők – addig a második csoportba önként jelentkeztek a drága pénzért, hosszú idő alatt kiképzett bajnokok.
„A gladiátorok tápláló ételeket ettek, többnyire vegetáriánus étrenden voltak, és kiegészítőket kaptak, amik kellő mennyiségű kalciumot szolgáltattak csontjaik megerősítésére és a törések megelőzésére. Egy elmélet szerint ez lehetővé tette a gladiátorok számára, hogy legyen rajtuk egy egészséges zsírréteg, ami védte őket a halálos sebesülésektől, és a nem halálos, csak felszíni sebesülések nyomán kiömlő vér látványa lelkesítette a nézőközönséget.”
Azonban, teszi hozzá, az is lehetséges, hogy csupán gazdasági okokból tartották őket növényi étrenden, hiszen az jóval olcsóbb volt, mint a húsban gazdag táplálék.
Címlapkép: Mohamed Hassan from Pixabay