Vajon tehet az ajtófélfájára egy nem-zsidó mezuzát?

„Nem-zsidó szomszédom azzal keresett fel a minap, hogy a növekvő antiszemitizmus közepette úgy érzi, hogy a zsidókkal való szolidaritását egy mezuza felhelyezésével szeretné kifejezni. Bár nagyra értékelem a gesztust, szeretném tudni, hogy a zsidó törvénykezés lehetővé teszi-e ezt” – tette fel a kérdést egy olvasó a chabad.org oldalának.

A válaszból kiderül, hogy bár ez valóban megható felajánlás, jobb, ha a szomszéd másként fejezi ki szolidaritását.

A mezuza, az ajtókra erősített, tórai idézetekkel teleírt pergamentekercset tartalmazó tok ugyanis nem egyszerű jelkép. Ha egy otthon ajtófélfáján mezuza van, rögtön tudjuk, hogy zsidók laknak ott. A mezuza ajtófélfára erősítése tórai micva, és kifejezetten a zsidók kapták Istentől. Bölcseink részletesen foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy vajon egy nem-zsidó betarthatja-e ezt a parancsolatot, és úgy döntöttek, hogy csakis zsidó otthonok ajtófélfájára lehet mezuzát erősíteni.

A tokokban megbúvó tekercsek szentséget hordoznak és kellő tisztelettel kell bánni velük. Ennek számos szabálya van, melyek részben arról az időszakról szólnak, amikor még használatban vannak, részben pedig arról, amikor már nincsenek. Még akkor is, ha a nem-zsidó szomszéd a lehető legnagyobb tisztelettel bánik a mezuzával, előfordulhat, hogy mások nem így járnak el.

Minden embernek saját, Istentől rendelt feladata van ezen a Földön.

A zsidóknak a Tóra és annak törvényei szerint kell élniük, a nem-zsidóknak pedig Noé fiainak hét törvényét kell betartania. Bár a nem-zsidók önkéntes alapon betarthatnak bizonyos micvákat, vannak olyan parancsolatok, köztük a mezuza parancsolata, melyek Isten és a zsidó nép különleges szövetségét fejezik ki. Mivel a mezuza a zsidó otthon védjegye, általánosságban nem szokás nem-zsidóknak mezuzát elhelyezniük az ajtófélfán.

További megfontolandó tény, hogy a mezuza kóserságának egyik feltétele, hogy azzal a gondolattal írta a szófer, hogy micva teljesítésére készíti. Mivel a nem-zsidók számára a mezuza nem minősül micvának, maga az a tény, ha mégis megteszi, csökkenti a mezuza jelentőségét.

Mindezzel együtt néhány magyarázó rámutat a Jeruzsálemi Talmudban leírt esetre, amikor a Pártus Birodalom utolsó uralkodója, IV. Artaban mezuzát kapott ajándékba:

Artaban felbecsülhetetlen értékű gyöngyöt küldött szent mesterünknek és azt mondta neki: „Küldj nekem valamit, aminek ugyanekkora az értéke”.

Küldött neki egy mezuzát.

Azt mondta neki:

„Felbecsülhetetlen értékű dolgot küldtem neked és te olyan dologgal viszonoztad, ami egy fabatkát sem ér?”

Azt mondta neki: „A te és az én minden tulajdonom összevetve sem ér fel vele! Ráadásul te valami olyasmit küldtél nekem, amire vigyáznom kell, én pedig olyat, ami vigyáz rád álmodban, amint írva van: »Mikor jársz, az vezetni fog téged, mikor lefekszel, őrködik feletted…« (Mislé 6:22)”.

A kommentátorok kiemelik azonban, hogy ez kivétel volt, semmint szabály, mivel:

1. ebben az esetben a rabbi bizonyos volt abban, hogy a mezuzát mindig kellő tisztelettel kezelik majd
2. a rabbi kifejezetten IV. Artaban számára írta a mezuzát, vagyis eredetileg sem micva céljaira szánták
3. nem azért kapta az uralkodó, hogy felerősítse az ajtófélfára, hanem azért, hogy örömét lelje benne (és valóban soha nem erősítette fel)
4. van, aki úgy magyarázza, hogy Artaban király valójában zsidó volt.

A Sulchán Áruch (Jore Deá 291:2) végső döntése az, hogy ha egy nem-zsidó mezuzát szeretne, és ha nem adunk neki, az kellemetlenséghez vagy károkozáshoz vezethet, akkor inkább adjunk neki. Ha azonban, mint a kérdésben szereplő szomszéd is, jóindulatú emberrel és igaz baráttal állunk szemben, akkor érdemes megköszönni a kiállását és egyben a barátság és a szolidaritás kifejezésének egy másik módját ajánlani a számára.

Címlapkép: Shefira Lightstone/Chabad.org