Öt év telt el, mióta az Óbudai Zsinagóga két fiatal Izraelben tanuló tagjával, Perlaki Civiával és Kovács Jichákkal beszélgettünk. Öt év nem túl hosszú idő, két ilyen fiatal ember életében azonban rengeteg minden történhet – és történt is. Mindkettőjüknek gyökeresen megváltozott az élete, úgy gondoltuk, itt az idő, hogy megmutassuk olvasóinknak, mi minden változott Civia és Jichák életében.
Civia Izraelben kezdte tanulmányait, két évet töltött vallásos lányiskolában. Egy peszách alkalmával Londonba látogatott az ottani Chábád közösségnek segíteni.
„Úgy érzem, egy életre szóló utazás volt akkor Peszáchkor. Nagyon megszerettem a londoni zsidó közösséget, nagyon tetszett az életforma is. Egy ideig úgy gondoltam, ott szeretnék majd élni. Persze a kötelesség visszaszólított az iskolapadba, de akkor határoztam el, hogy a tanításnak és a kiruvnak (nem-vallásos zsidókkal megismertetni a vallás szépségét, ezáltal közelebb hozni a tradicionális életmódhoz) szeretném szentelni az életemet.”
Jichák két évet tanult egy elsősorban amerikai diákok számára létrehozott jesivában, a Máájánotban, Jeruzsálemben.
„Keszler Áronnal és Morvai Jichákkal együtt hárman voltunk magyar diákok az iskolában, azonban legidősebbként nekem már a családalapításra is gondolnom kellett, így két év után elhagytam ezt a jesivát, hogy héberül folytassam a tanulmányaimat. Így kerültem Migdál háEmekbe, ahol egy fantasztikus jesivában tanulhattam. Itt sem én voltam az első magyar, évekkel korábban Kovács Ávi barátom – aki azóta már Budapesten él – tanult itt néhány évet. Ez a hely azért is különleges, mert sok báál tesuvá tanuló van, azaz olyanok, akik nem feltétlenül vallásos családban nőttek fel, és maguk találtak rá a vallásos élet szépségére.”
Civia még nem gondolkodott a családalapításon, azonban régi tanára és mentora Budapestről, Hurwitz Dvora rebbecen, azt szerette volna, ha mindenképp megismeri Mendy Myerst, a pozsonyi rabbi és sliách (küldött) fiát, aki rabbinikus tanulmányai végeztével a versenyszférában dolgozott Pozsonyban.
„Beadtam a derekam Dvorának, találkoztunk Mendyvel egyik budapesti látogatásom alkalmával. Azután persze még többször is, ahogy ilyenkor lenni szokott. Néhány hét után megkérte a kezem. Fantasztikus pillanat volt, az eljegyzés alkalmával tartott koccintást a lubavicsi Rebbe nyughelyénél tartottuk New Yorkban.”
A Migdál Háemekben töltött év után Jichák menyasszonyt keresett. Az ortodox párkeresés az ún. siduch útján történik, ilyenkor olyanok ismertetik össze a fiatal lányt és fiút, akik jól ismerik őket és úgy gondolják, jól ki fognak jönni egymással.
„Istennek hála, nagyon szerencsés vagyok, amiért rátaláltam Danielle-re. Ő Kfár Chábádban nőtt fel, lubavicsi családból származik, rendkívül nyitott személyiség. Mivel az én családom számára a siduch típusú párkeresés igen furcsa volt, úgy éreztem, fontos, hogy megosszam velük utam minden lépését. Bár kezdetben kissé szkeptikusak voltak, amint megismerték Danielle-t, azonnal megszerették. Külön fontosnak tartottam, hogy családom minden tagjának bemutassam jövendőbelimet, így telefonon minden rokonommal volt alkalmunk beszélni, még az eljegyzés előtt” – mesél a párkeresés tanulságairól Jichák.
Civia és Mendy esküvője már Budapesten volt, az Óbudai Zsinagógában.
„Örök életünkre hálásak leszünk Köves Slomó rabbinak, feleségének Köves Dvora rebbecennek és az óbudai közösségnek, fantasztikus esküvőnk volt. Nagyon megható volt az is, hogy ebbe a zsinagógába jártak anno a dédszüleim is és én is itt kerültem közel a zsidósághoz. Az esküvő után Pozsonyban telepedtünk le, hiszen Mendynek ott volt munkája, én pedig anyósomnak segítettem a helyi zsidó óvoda vezetésében.”
A Kovács házaspár esküvője után a fiatal pár egy rövid időre Kfár Chábádban telepedett le.
„Ideális helyszín volt, hiszen feleségem itt nőtt fel és innen rendkívül közel volt az a kolel (fiatal házasoknak fenntartott rabbinikus akadémia), ahol folytathattam tanulmányaimat.”
Jichák és Danielle pár hónappal később mégis elköltözött.
„Feleségem speciális oktatást igénylő gyermekekkel foglalkozik, főként autistákkal. Pár hónappal az esküvőnk után Rison LeCionba költöztünk, itt élünk most is. Mindenben támogatjuk egymást, tanulmányaimat így is tudtam folytatni, Danielle pedig azzal foglalkozhat, amit nagyon szeret és amihez nagyon ért.”
Civia és Mendy végül Magyarországon, Szentendrén leltek otthonra.
„Egy napon Köves rabbi felhívott és megkérdezte, nem volna-e kedvünk a Szentendrére tervezett zsinagógát és chábád-házat vezetni. Sokáig gondolkodtunk, de Slomó tettrekészsége, határozottsága és pozitív szemlélete segített eloszlatni kételyeinket. Azonnal beleszerettünk Szentendrébe, varázslatos hely, a központ pedig a város szívében van. Az építkezés pár hónapja alatt férjem elég jól megismerte a magyarországi zsidó közösséget, hamar beilleszkedett és intenzíven tanulta a nyelvet. Istennek hála, már több mint egy éve működik a zsinagóga, és bár a COVID-19 járvány miatt néhány korábban tervezett fejlesztést még nem sikerült megcsinálnunk, azon leszünk, hogy a tervezett kávézó és galéria is teljes gőzzel működjön majd.”
Jichák az Izraelben töltött évek alatt sem szakadt el a magyarországi közösségtől.
„Rendkívül fontosnak érzem, hogy az Izraelben töltött idő alatt se szakadjak el a magyarországi zsidóktól. Számos munkával igyekszem segíteni a magyarországi közösséget, rendszeresen publikálok különböző kiadványokba, fordítói munkákat vállalok és esténként a virtuális bét midrás programban is igyekszem tanulásokat tartani. Hálás vagyok az EMIH rabbijainak és vezetőinek, hiszen ezekből a feladatokból én is profitálok.”
Civiának és Mendynek idő közben megszületett első gyermeke, egy gyönyörű kislány, Aliza Séjna. A fiatal sliách-pár nagy energiával vetette bele magát a közösségépítésbe:
„Tavaly Hanukakor már Szentendrén is rendeztünk nyilvános gyertyagyújtást, azóta pedig formálódott egy kicsi, de összetartó közösség. Csodálatos embereket ismertünk meg. Érezni a szeretetet és azt a vágyat, hogy egyre többet tanuljanak a zsidóságról. Nem könnyű, hiszen a helyiek nincsenek aktív vallásos élethez szokva, de mi tudjuk, milyen az élet egy kisebb közösségben. Mendy Pozsonyban nőtt fel, ahova édesapja és édesanyja a kilencvenes években költözött a lubavicsi Rebbe küldöttjeként Amerikából. Mára szép közösséget sikerült kovácsolni Pozsonyban, minden okunk megvan bízni abban, hogy Szentendre és a környező települések spirituális élete is hamar megerősödik.”
Hosszabb távon Jichák és Danielle vissza szeretne térni Magyarországra.
„Az a terv, hogy miután befejezem rabbinikus tanulmányaimat, Magyarországon telepedünk majd le. Leginkább közösségépítéssel és oktatással szeretnék foglalkozni. Mindenképpen szeretnék visszajuttatni valamennyit a közösségnek abból a sok jóból, amit kaptam. Feleségem pedig partner mindebben.”
Megyeri A. Jonatán írása
Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 135. szám – 2020. október 1.