Sávuot a tóraadás ünnepe. A nap, amikor az egyiptomi fog­ságból kiszabadult rabszolgákból megszületett a zsidó nép. A hagyomány szerint nem csak azok álltak ott azon a kora nyári napon a kivirágzott sivatagban, akik ténylegesen Egyiptomból érkeztek, hanem mi mindannyian, a zsidó nép minden egyes tagja, minden zsidó lélek, aki valaha erre a világra születni fog. Ehhez a ponthoz térünk vissza minden Sávuotkor, hiszen az ünnep nem csak szimbolizálja a tóraadás aktusát, de ilyenkor évről évre ténylegesen újra meg újra átvesszük a Tórát az Örökkévalótól és megerősítjük a vele kötött szövetségünket.

Ennek a megszentelt pillanatnak a közeledte különleges hangulatot kölcsönzött múlt csütörtökön a Zsilip-központ ünnepségének, melyen befejezték az új tóratekercsük írását és énekelve-táncolva bekísérték a zsinagógába. A Szent István parkban felállított sátorban Köves Slomó rabbi segítségével – aki ezúttal szóferként, vagyis hivatásos tóramásolóként „funkcionált” – a közösség tagjai írták meg az utolsó betűket a hagyományoknak megfelelően. Az ily módon kézen-közön elkészült és díszesen felöltöztetett tekercset egy baldachinként kifeszített imasál alatt kísérték a zsinagógába.

A tóraadás ünnepén rögtön használatba is vették a közösség tagjainak adományai­ból vásárolt tekercset, szokás ugyanis, hogy az új Tórát hasz­nálják a következő évben a hetiszakaszok felolvasásához.

Sávuot ünnepének – ami idén egybefolyt az azt megelőző sábáttal – katartikus pillanata, amikor az álló közösség füle hallatára felolvassák a tízparancsolatot úgy, ahogy egykor a Szináj-hegyi kinyilatkoztatásnál halhattuk az összes zsidó lélekkel együtt. Van azonban egy jelentős különbség a két felolvasás között: míg őseink jól kipihenve érkeztek a Szinájhoz, addig mi általában kissé karikás szemmel hallgatjuk a szent szavakat, hiszen a kivonulás nemzedékének hibáját kiköszörülendő, mi nem al­vással, hanem tanulással tölt­jük az ünnepet megelőző éj­szakát.

Így történt ez az EMIH minden zsinagógájában. A Zsilipben indulatoktól fűtött vitaesttel készültek a tóraadásra, a Vasvári Pál utcai zsinagógában a közösség tagjainak színes előadásaival, Óbudán a TalkSlo podcast „élő adásával” és így tovább. És hogy a Tóra édességét is szimbolizáljuk, a közösség tagjait mindenhol tejes kidus – a kisgyerekeket pedig finom fagylalt várta.

A Tórát számos dologhoz hasonlítják, de leginkább olyan, mint az éltető víz. Nélküle mi magunk olyanok lennénk, mint a sivatagban tikkadtan bolyongó vándorok. Adja az Örökkévaló, hogy a Zsilip új tóratekercse, akárcsak testvérei szerte Magyarországon és a nagyvilágban, tovább táplálják lelkünket, tartsák meg közösségeinket a Megváltás eljöveteléig. 

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 40. szám – 2022. június 9.